TOTÁLIS UDVARIASSÁG: Horvátország az oroszokkal is tárgyalt Boszniáról, miközben az oroszok a horvátok ukrajnai szerepvállalását feszegették

Gordan Grlić Radman horvát külügyminiszter hétfőn viszonozta orosz kollégája, Szergej Lavrov alig több mint egy évvel ezelőtti horvátországi látogatását, és így ő volt az első uniós országbeli külügyér, aki idén felkereste Moszkvát, bár csak egy nappal előzte be német kollégáját, Annalena Baerbockot.

Tartalmas udvariasság

A kimondottan és időnként már szinte idegesítően udvarias Grlić Radman megköszönte orosz kollégájának azt a támogatást, amelyet a kilencvenes években, a horvát függetlenség megteremtése során Moszkva nyújtott a horvátoknak, ami mindenekelőtt Horvátország elismerésére vonatkozik.

A horvát külügyminiszter nem sokkal a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének harmincadik évfordulója előtt látogatott Moszkvába, Oroszország ugyanis 1992. február 17-én ismerte el Horvátországot, egy hónappal az EU-tagországok után, és nem sokkal a Szovjetunió szétesését követően.

Néhány újabb tiszteletkör után Gordan Grlić Radman jelezte, hogy Horvátországba várják az orosz elnököt, a miniszterelnököt, valamint a bel- és igazságügyi minisztert, akik hivatalos meghívással rendelkeznek.

Lavrov is elővette a diplomáciai jóneveltséget, és kijelentette, hogy Oroszország „tisztességes európai partnernek” tekinti Horvátországot, amellyel történelmi és kulturális kapcsolatok kötik össze.

Visszatérés a jelenbe

A múlt kitárgyalása után a két külügyminiszter visszatért a jelenbe, mivel ezzel kapcsolatban szintén volt mit megbeszélni, orosz részről Ukrajnát illetően, horvát részről pedig Bosznia- Hercegovina okán volt „erős az érdeklődés”.

Andrej Plenković horvát miniszterelnök nemrégiben járt Ukrajnában, erre vonatkozóan a horvát külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a Horvátország és Ukrajna között ápolt jó viszony nem zárja ki a jó kapcsolatok fenntartását Oroszországgal.

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az ellenségem barátja, nekem is barátom, ami lehet, hogy jól hangzó diplomáciai szófordulat, de hogy ebből mennyi valósítható meg a valóságban, az nyilván más kérdés.

A téma mindenképpen aktuális, mivel Grlić Radman moszkvai látogatása egybeesik azzal, hogy „kimondottan és kimondatlanul” is nagy feszültség alakult ki Moszkva és a Nyugat között Ukrajnát illetően.

A horvát külügyminiszternek mindenesetre meg kellett nyugtatnia orosz kollégáját, hogy nem Moszkva ellen irányul Plenković miniszterelnöknek az az Ukrajnának tett ajánlata, hogy Horvátország a saját tapasztalataival kész segíteni Ukrajna keleti részének békés reintegrációját, mivelhogy a szóban forgó területet jelenleg még az orosz szakadárok ellenőrizik, és a békés reintegráció megkezdéséhez szükség lenne egy ukrán viharra, illetve Vihar hadműveletre, ami nyilván nem lenne az oroszok ínyére.

Remélem, hogy ez annyira komplikált, hogy már szinte érthető!

Horvátország számára viszont megnyugtató volt, hogy Oroszország is látja azt a diszkriminációt, ami Bosznia- Hercegovinában az ott élő horvátokat éri, nyilvánvalóan a bosnyákok részéről, bár ez így nem lett kimondva, ennél mindkét külügyminiszter diplomatikusabban szokott fogalmazni.