A cikk meghallgatása

“Sedma sila” (a hetedik erő): így nevezik Szerbiában az újságírók hadát. Hogy miért éppen hetedik, azt ugyanúgy nehéz kideríteni, mint azt is, hogy az angolok miért tekintik “fourth estate”-nek (negyedik birtoknak) a sajtót. A franciák, a spanyolok és olaszok szintén a négyes számot használják, az oroszok viszont a hatodik államnak tekintik a sajtót/médiát (шестая держава), ezt licitálták túl a szerbek a maguk hetes számával. Szerbiában egyébként gyakran úgy tekintenek az újságírókra, mint az államhatalom (a jelenlegi vagy a leendő) részére, legyen bárki is kormányon, tehát az állam és az újságírók között gyakoribb és szorosabb az összefonódás, mint Magyarországon, bár mi sem vagyunk mentesek a “médiakatonáktól”.

Páncélos járművet neveztek el róla

Miroslav Lazanski augusztusban hunyt el szívroham következtében belgrádi otthonában, éppen otthon volt, amikor ment érte a halál. Ez csak azért meglepő, mert Lazanski Szerbia moszkvai nagyköveteként tevékenykedett, a halál azonban mégsem az orosz fővárosban kereste.

Lazanski életét nem lehet két mondatban kibogozni, de az viszont elmondható vele kapcsolatban, hogy vezércsillaga – születésétől kezdve – a hadsereg holdudvarában ragyogott, szlovén származású katonatiszt nemzette szerb feleségének. Családját megtizedelték a háborúk, ami a Balkánon nem ritka jelenség, ám az ilyesmi ott sem tesz jót senkinek sem, ha túlél egy-két tizedelést, ha nem.

Előbb nagynevű zágrábi lapoknak dolgozott, az orosz-afgán és az iraki-iráni hadszintérről küldte cikkeit, de tudósított a libanoni polgárháborúból, az Öböl-háborúból, Szíriából, Kongóból, Jemenbnől, Csecsenföldről, Szlovéniából, Boszniából és Koszovóból.

Jugoszlávia széthullása Zágrábban érte, a fáma szerint akkortájt megpróbálta rábeszélni a szerb-horvát vegyesházasságból származó Veljko Kadijević jugoszláv vezérkari főnököt, akinek a irányításával a Jugoszláv Néphadsereg éppen lerohanta Szlovéniát, hogy hajtson végre államcsínyt, és a hadsereg élén vegye át a hatalmat Belgrádban & az országban.

Mindketten “megrögzött jugoszlávok” voltak, ezért ez alig számított felbujtásnak a szerb, horvát és egyéb nacionalistákkal szemben.

A történethez hozzátartozik, hogy Lazanski nagynénje volt Biljana Plavšić szerb vaslady és háborús bűnös, a boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke, ami némileg magyaráataot ad arra, hogy miért éppen a szerb jellem ütközött ki rajta.

Lazanski Belgrádba költözése után már csak mímelte a független katonai szakértőt, semlegesnek induló kommentárjai szinte mindig ugyanoda futottak ki, így a szerbiai állami struktúrák katonai üdvöskéje lett, a Szerb Haladó Párt tagjaként pedig parlamenti képviselővé avanzsált, majd így kiérdemesülve elnyerte a moszkvai nagyköveti posztot.

Élete utáni élete során, alig két hónappal a halálát követően, páncélos járművet neveztek el róla a szerbiai hadseregben, ami egy katonai szakértő illő búcsúztatása.

A nagy megtiszteltetés tehát posztumusz érte a volt újságírót, a járművet pedig a belgrádi hadiipari kiállításon mutatták be, és megtekintette Aleksandar Vučić szerb elnök is, aki a szerb katonai fejlesztéseket azzal indokolta, hogy erősnek kell lenni, mert a gyengéket eltapossák. A Lazanski névre keresztelt páncélozott járműről pedig csak annyit mondott, hogy “félelmetesen néz ki”.

A szerb tévés drón

A belgrádi hadiipari kiállításon feltűnt Željko Mitrović, a belgrádi Pink TV mindenható ura, aki folyamatosan feltűnési viszketegségben szenved, annyi találmánya van már, amennyivel Jézus, Nikola Tesla és Albert Einstein összesen sem dicsekedhet. Jézus csak azért került ebbe a felsorolásba, mert Željko Mitrović nemrégiben feltalálta a vízen járó cipőt, aminek egyelőre semmiféle gyártási és vallási következménye nincs.

Most viszont könnyen előfordulhat, hogy Željko Mitrović és a Pink TV a hadsereg szolgálatába áll, igaz, nem a vízen járó cipőre kap megrendelést.

Balról a szerb elnök, középen a szerb védelmi miniszter és egészen jobbról a Pink TV tulajdonosa.

A Pink TV tulajdonosa, aki a kilencvenes években Slobodan Milošević volt jugoszláv és szerb elnök feleségének pártját erősítette, és már azokból az időkből ismerhette a Sándorokat (Aleksandar Vučićot és Aleksandar Vulint), gazdagabb életúttal rendelkezik, mint Miroslav Lazanski, ezért az ő életútjának részletezésétől Jézus, Tesla, Einstein és az olvasó engedelmével eltekintenénk.

Željko Mitrović a katonai kiállításon bemutatta az IK20-as és IK01-es innovatív drónt, amelyt eredetileg kereskedelmi, és nem katonai célokra fejlesztettek ki, és amelyek magunkra a szerb hadsereg, és különös a szerb főparancsnok, azaz Aleksandar Vučić figyelmét is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a felvételek készítésére használatos drónt fejleszteni kellene még, hogy legalább két órát a levegőben tudjon maradni, és jóval nagyobb súly szállítására is képes legyen.

Vučić azonban felvetette azt is, hogy ha ezt sikeresen megoldja a Pink TV stábja, akkor a Kínától vásárolt drónokat Željko Mitrović kütyüire cserélik le, amelyek darabára jelenleg 50 ezer euró.

– Csinálják ezt meg, hogy tovább tudjon a levegőben maradni, és nagyobb teher szállítására legyen képes. Ez kulcsfontosságú dolog számunkra, a legolcsóbb kínai drónokért is sokkal, de sokkal többet fizettünk

– mondta a szerb elnök, de itt a beszélgetésbe beleszólt Nebojša Stefanović szerb védelmi miniszter, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínai drónok egy teljes napot képesek a levegőben maradni, vagyis az “más poligon”.

Željko Mitrović csapata a Pink TV híradójában elsütötte azt a poént, hogy játékszerüket a dubaji világkiállításra is kiviszik, egyelőre azonban a kínai (vagy a netalán a török) hadiipart nem rántja a mélybe a belgrádi Pink TV “konkurens” terméke.

Azon viszont nem kellene feltétlenül meglepődni, ha a Pink TV műsorvezetői a fúzió jegyében egyszer csak terepszínű ruhában jelennének meg a képernyőn, miközben kis drónok repülnek be a képbe.