Ivan Penava vukovári polgármestert, miután csatlakozott a Hazafias Mozgalomhoz (Domovinski pokret, DP), a párt szombaton, Zágrábban megtartott közgyűlésén megválasztották a nemzetieskedő politikai szervezet elnökévé. Ezzel formálisan is lezárult a „hazafias dráma”, amely az addigi elnök, a DP egyik alapítója Miroslav Škoro váratlan – személyes okokra hivatkozó – leköszönése, illetve a Hazafias Mozgalomból való kilépése után bontakozott ki.

A megkerülhető tényező

Azok számára, akik nincsenek éppen annyira otthon a horvát belpolitikában, röviden összefoglaljuk a Hazafias Mozgalom, azaz a DP történetét.

A „hazafiakrók” annyit kell tudni, a kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) keményvonalas, Andrej Plenković által sikeresen ártalmatlanított, illetve margóra szorított áramlata volt, amely önállósulása után jobboldalról próbálta beelőzni Plenkovićot, aki sikeresen megszerezte mind a HDZ elnökének tisztségét, mind a miniszterelnöki posztot.

Az elégedetlenkedőket Ivan Penava vukovári polgármester vezette, illetve a köztársasági elnöki választások idején meglepően jó eredményt elérő Miroslav Škoro, aki az akkoriban még politikai mozgalomként működő Hazafias Mozgalomhoz reklámfigurájaként mennydörgött a haza- és nemzetárulók ellen.

Miután a közvéleménykutatások azzal kecsegtettek, hogy a Hazafias Mozgalom annyi szavazatot, illetve képviselői helyet szerez a parlamentben, hogy a Horvát Demokrata Közösség nem tud nélküle kormányt alakítani, Penava is, Škoro is nagy mellénnyel járt-kelt, egészen addig, amíg a választópolgárok úgy határoztak, hogy inkább a kontinuitás mellett adják le voksukat, és Andrej Plenkovićot, illetve a HDZ-t segítik választási győzelemhez.

A parlamenti választások után

A konkurenciát jelentő szociáldemokraták és hazafiak látványosan elhasaltak a tavalyi parlamenti választásokon, Bernardićot menesztették a Szociáldemokrata Párt éléről, a Hazafias Mozgalom lemorzsolódása pedig szinte közvetlenül a választások után megkezdődött. A valódi erőviszonyokat azonban a nyári helyhatósági választások mutatták meg. Ennek értelmében a kormánypárt nyomasztó fölénnyel nyert, a szociáldemokratáknak és a hazafiaknak pedig be kellett érni az asztalról lehulló morzsákkal.

A médiumok által favorizált Možemo! (Bírunk!) bal-liberális-zöld tömörülés időközben úgy tűnik máris zátonyra futott a fővárosban, a Hazafias Mozgalom a kifejezetten rossz eredmények után pedig még erőteljesebben szóródni kezdett, és ez Škoro távozásával kulminált, az SDP pedig lélegeztető gépre került.

Penava viszonylag jó eredményt ért el, miután függetlenként megmaradt Vukovár élén, viszont a jövőképe nem volt túl rózsás a Horvát Demokrata Közösség által dominált Kelet-Szlavóniában.

A jelenlegi Penava-Hazafias Mozgalom érdekházassága, amolyan „két politikai nyomorék összeborult” alapon nyugszik, és a mese már a puszta fennmaradásról szól, attól függetlenül, hogy Penava harcot ígér a „nemzetietlen elemek” ellen.

A vitriolos pennával bíró hírlapírók némelyike megnyugodva állapította meg, hogy ez az események lehető legkedvezőbb fordulata, ugyanis e módon nemcsak a Hazafias Mozgalomtól, de egy füst alatt Penavától is megszabadul a horvát belpolitikai színtér.