A cikk meghallgatása

Néha divat a szakáll, néha meg nem divat, az ortodox papok azonban nem követik a divat változásait, ők mindig viselnek “arcszőrzetet”. Ez vonatkozik a szerb ortodox egyház papjaira és szerzeteseire is, ám esetükben sem hóbortól van szó, hanem évszázados hagyományról, amelyet a mai napig nem szegnek meg. A papi szakállviselés hagyományát a szerb egyházi források egészen a Bibliára, és abban is az Ószövetségre vezetik vissza.

Mózes harmadik könyve

A római katolikus papok szinte soha nem viselnek szakállt, amely viszont a keleti egyházai személyek védjegyének számít, olyan “brandnek” amiről nem mondanak le.

Az ortodox egyházak papjai és szerzetesei által viselt “szőrzet” egyházi identitásuk elválaszthatatlan része, amelynek hosszú hagyománya van, a magyarázatát pedig Mózes harmadik könyvében, a Leviticusban találjuk meg, legalábbis a szerb egyházi hagyomány szerint, ha segítségül hívjuk a Zsoltárok könyvét is.

A szerb Biblia-magyarázatok szerint az Úr “személyes” szerepet vállalt az ószövetségi gyülekezet hajlékának felállításában, és megparancsolta Mózesnek, hogy kenje fel az egyház papjának a testvérét, amivel megalapozta a maga egyházát.

– Mózes az Úrnak engedelmeskedve a mirhát bátyja fejére öntötte, amely lefolyt a szállára

– írja egy szerb Biblia-magyarázat, amely megjegyzi, hogy az Újszövetségi Egyház “még mindig emlékszik ezekre a bibliai szavakra”.

Pravoszláv egyház a volt Jugoszláviában, akkor is szakállt viseltek (Forrás: Novi Plamen)

A felavatási/felkenési ceremóniát a Mózes harmadik könyvének harmadik fejezete részletesen leírja, csakhogy az nem tartalmazza, hogy a véres-olajos felkenetés során a mirhaolaj Áronnak a szakállára folyt volna, és igazából erre utalás sem történik.

Ez tehát magyarázatnak kevés ahhoz, hogy az ortodox papok miért viselnek arcszőrzetet.

A Zsoltárok könyve

Viszont azt sem mondhatjuk, hogy a téves az állítás, amely szerint a papi szakállviselést az ortodox egyház a Bibliára vezeti vissza, annyi korrekcióra azonban szükség van, hogy amit keresünk, az nem Mózes harmadik könyvében, hanem a Zsoltárok könyvében található.

Az itt elmondottak alapján magát az ószövetségi egyházalapítást valóban Mózes harmadik könyve írja le, viszont az arcszőrzetre lecsorgó olajra a Zsoltárok könyvének 133-dik éneke utal, amely “Az egyetértésről” címet viseli.

Az általunk használt szerb Biblia-magyarázat szerint a papság léte erősen összefügg a szakállal, főleg, ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a szörzet a férfi dísze, a mindennapos borotválkozás pedig valójában a férfi szégyene.

Természetesen erre is van bibliai magyarázat, ami már valóban Mózes harmadik könyvére vezethető vissza.

– Hajatokat ne nyírjátok kerekdedre, szakállad végét ne csúfítsd el

– olvasható Mózes harmadik könyve 19 fejezetének 27-dik bekezdésében.

A szerb ortodox egyház szerint ezt a szokást/törvényt az is indokolja, hogy “a Messiásnak is szakálla volt”, ezért minden papnak szakállat kell viselnie, “művészi” borotválkozás nélkül.

A magyarázat szerint a “modernizmus erős befolyása alatt” egyes egyházak ma már megtűrik soraikban azokat a papokat, akik ha nem hordanak szakállt, de ez nyilván nem vonatkozik a szerb ortodoxra.