A katonai szakértő külföldre ment, mert a rezsim rászállt

Az Informer kamerája messzebbre lát, mint a rendőrség

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Radić, az egyik legismertebb szerb katonai szakértő és a hangágyú-ügy egyik legkitartóbb szereplője közölte, hogy családjával együtt külföldre távozott. Indoklása szerint a belgrádi vezetés akkor lépte át a vörös vonalat, amikor kiderült, hogy a megfigyelés nemcsak őt érintette, hanem kiskorú lányát is követték, az erről készült felvételeket pedig a rezsim egyik legfontosabb médiacsatornája, az Informer televízió sugározta. Szerinte ezt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

Ez azért különösen érdekes, mert néhány nappal ezelőtt még csak arról volt szó, hogy a szerb ügyészség új lendületet adott a tavaly márciusi hangágyú-ügynek. Azóta azonban a hatóságok házkutatást tartottak Radić lakásán, számítógépeket és adathordozókat foglaltak le, majd egymás után idézték be mindazokat, akik a hivatalos narratívával szemben nyilvánosan beszéltek a tavaly március 15-i eseményekről.

Az ember, aki túl sokat beszélt

Radić neve már a tüntetést követő órákban ismertté vált azok számára, akik figyelemmel kísérték a belgrádi eseményeket. A katonai szakértő az elsők között vetette fel, hogy a Milán király (Kralja Milana) utcában kialakult tömegpánik mögött valamilyen „akusztikai eszköz” állhatott.

Később az is kiderült, hogy a szerb rendőrség valóban rendelkezik LRAD típusú hangágyúkkal, noha a hatóságok kommunikációja erről többször is változott, most a rezsim visszatért ahhoz a narratívához, hogy semmiféle hangfegyver használatára nem került sor.

Miután Radićot előállították, mert a médiában „hazugságokat terjesztett” a hangágyúról, az interneten felmerült, hogy előveszik-e az Informer tulajdonosát, DJ Vučićevićet, és a Szerb Haladó Párt elnökségi tagját, Vladimir Đukanovićot (őt “az ördög ügyvédjeként” emlegetnek Szerbiában), akik 2025. március 15-én élő adásban mulatozva ünnepelték a hangágyú bevezetését. Vajon ők is hazugságokat terjesztettek a hangágyú használatáról a médiában? (Forrás: X platform)

Előbb azt állították, hogy ilyen eszköz nincs a rendőrség birtokában, később azt, hogy ugyan van, de nem használták, végül pedig olyan felvételek kerültek elő, amelyeken a készülékek rendőrségi járművekre szerelve láthatók.

A történet innentől kezdve már nemcsak arról szólt, hogy mi történt egy tüntetésen, hanem arról is, hogy a szerb állam miért fordít ekkora energiát annak bizonyítására, hogy semmi sem történt.

A megfigyelésből médiaműsor lett

Radić mostani nyilatkozata szerint számított arra, hogy a Szerb Haladó Párt és a katonai elhárítás célkeresztjébe kerül. Arra azonban nem gondolt, hogy a megfigyelés ilyen méreteket ölt.

Elmondása szerint a rezsimhű Informer olyan friss felvételeket mutatott be róla, amelyeken egy parkban várja a lányát, miközben az ügyeket intéz. A katonai elemző szerint ezen a ponton már nem saját maga miatt kezdett aggódni.

Kapcsolódó cikk

Az FSZB majd megmondja, a verbális deliktum bevezetése

„Mit tegyen az ember, amikor sok az ellensége, és már a gyerekét is veszélybe sodorják?” – tette fel a kérdést. A válasz végül egyszerű lett: elutaztak.

A történet egyik legkülönösebb eleme, hogy a hatalom ezzel gyakorlatilag igazolta azt, amit ellenfelei évek óta állítanak, hogy a rezsim nem tudja elviselni az övétől eltérő véleményeket.

Ha ugyanis valaki valóban egy jelentéktelen összeesküvés-elméletet terjesztő figura lenne, akkor aligha lenne szükség megfigyelőcsapatokra, házkutatásokra, lefoglalt számítógépekre és televíziós karaktergyilkosságra.

A hatalom új narratívája

Az elmúlt hónapokban a hangágyú-ügy hivatalos értelmezése látványos fejlődésen ment keresztül. Először semmi sem történt, aztán viszont kiderült, hogy történt valami, de azt a valamit semmiképpen sem hangágyú idézte elő.

Később már az lett a hivatalos álláspont, hogy a hangágyú emlegetése valójában egy előre megszervezett politikai művelet része volt, aminek végső célja az elnök és családja likvidálása, és a jelenlegi hatalom megbuktatása volt.

Most pedig ott tartunk, hogy az ügyészség olyan személyek ellen vizsgálódik, akik nyilvánosan beszéltek az eseményekről. Ez a folyamat sokkal inkább emlékeztet egy politikai lojalitási tesztre, mint valamiféle nyomozásra.

Távozás vagy száműzetés?

Radić szerint a hatalom talán éppen ezt akarta elérni. Nem letartóztatni, nem bíróság elé állítani, hanem olyan légkört teremteni, amelyben magától távozik.

Kapcsolódó cikk

Csak sikerül belepiszkítani a belgrádi tüntetésbe?

Ez politikailag kényelmesebb megoldás. Egy ismert katonai szakértő bebörtönzése nemzetközi visszhangot váltana ki. Egy külföldre költözött elemző viszont könnyen beállítható sértett ellenzéki szereplőnek.

Csakhogy a történetnek van egy kellemetlen mellékhatása.

Ha egy olyan ember, aki évtizedeken keresztül a szerb hadsereggel foglalkozott, aki mély kapcsolatokkal rendelkezik a katonai világban, és aki saját állítása szerint évek óta a titkosszolgálatok érdeklődésének középpontjában áll, végül a családja biztonsága miatt hagyja el az országot, akkor az sokat elmond a mai Szerbiáról.

És talán még többet arról, hogy miért nem sikerül lezárni a hangágyú ügyét. Mert lehet, hogy a legnagyobb probléma már régen nem az, hogy mi történt azon a bizonyos március 15-én, hanem az, hogy mi történik azóta.