Szerbiai választások: Vita helyett káosz az N1 első választási műsorában

Választási vita indult volna, de Ana Brnabić és Mirjana Nikolić már a rajtnál egymásnak feszült, a műsorvezető pedig nem volt ura a helyzetnek

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerbiai választások közeledtével az N1 tévécsatorna elindította első választási vitaműsorát, amelynek célja a kormánypárt és az ellenzék képviselőinek ütköztetése lett volna. Az első adás azonban nem egészen úgy alakult, ahogy azt egy klasszikus politikai vitától várnánk.

Tulajdonképpen csoda történt, hiszen csaknem tíz év után volt tévévita az N1 televízióban a Szerb Haladó Párt és az ellenfelek képviselője között. Legalábbis ez volt a címe és ez lett volna a célja. Az első ilyen választási vitában Ana Brnabić, az „Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia” lista harmadik helyezettje, valamint Mirjana Nikolić, a Belgrádi Művészeti Egyetem rektora, az „Egyetemista lista – Az egyetemisták győznek” jelöltje próbált volna ennek eleget tenni.

Habár a meghirdetett téma az oktatás volt, végül viszonylag kevés szó esett magáról az oktatáspolitikáról. A műsor inkább totális káoszra emlékeztetett, mint egy vitára, amelyben a két szereplő és a műsorvezető harcolt azért, hogy szóhoz juthasson. Brnabić felszólalásainak jelentős részét az N1 televízióval, az akadémiai közösséggel és az egyetemista listával és az azon szereplő jelöltekkel szembeni bírálatoknak szentelte.

Nikolić többször igyekezett visszaterelni a beszélgetést az eredeti témához, hangsúlyozva, hogy a jövőről kellene beszélni, és azért vannak a stúdióban, hogy bemutassák a polgároknak az október 25-i választásokra kínált programjukat. Ez nem sikerült. Brnabić a műsor végén jelezte, hogy négy alkalommal is megsértette őt a rektor asszony, a vita végén pedig Nikolić professzorként értékelte Brnabić szereplését, és közölte vele: „Megbukott a vizsgán, találkozhatnak az októberi “vizsgaidőszakban”.

Kapcsolódó cikk

A szerb elnök majdnem hét percet kibírt, hogy ne ossza ki és ne alázza meg a műsorvezetőt

A vitát szervező N1 televízió óriási hibát követett el azzal, hogy nem szabott időkorlátokat a résztvevők számára, így a vita parttalanná vált. Az is felmerülhet, hogy a vita miért nem előre meghatározott és közzétett témakörökben zajlott. Azzal is tisztában kellet volna lenni, hogy Ana Brnabić a „faltörő kos” szerepét tölti be a Szerb Haladó Pártban, ezért nagyobb tekintélyű műsorvezetőt kellett volna beküldeni a ringbe, aki túl van már több hasonló párbajon.

Ilyen persze nincs, mert Szerbiában nem alakult ki a párbeszéd kultúrája, a haladó politikusok, élükön a vezérürünek számító köztársasági elnökkel, gyakran letorkolják a másik akolhoz tartozó műsorvezetőket, újságírókat. Mindennek ellenére lesújtó volt a műsorvezető teljesítménye, ezért nem vitát, hanem veszekedést láthattunk az N1 televízióban, ami a szerb parlament szintjére vitte le a csatornát.

Tématerelés és a műsorvezető oldalválasztása

Brnabić már a beszélgetés elején támadta az N1-et. Felidézett több, az elmúlt években nagy visszhangot kiváltó ügyet, köztük a Jovanjica-ügyet, a „Sarajevo safari” történetét, a valjevói rendőri brutalitással kapcsolatos híreket és a hangágyú esetét, és azt állította, hogy ezek kapcsán az N1 valótlanságokat közölt.

A műsorvezető mindezt tagadta, és folyamatosan félbeszakította a haladó párti politikust. Brnabić azt is mondta, hogy pártja – állítása szerint – az N1-et mindig meghívta a rendezvényeire, miközben az egyetemista lista csak azokkal a médiumokkal kommunikál, amelyek támogatják.

A műsorvezetőnek fogalma sem volt arról, hogy miként lehet levezetni egy ilyen vitát, de nem csak ő a hibás a káoszért, hanem a csatorna is, amely a „tévévitát” nem kellőképpen szervezte meg, és ezzel kiszolgáltatta újságíróját a résztvevők kényének-kedvének (Screeenshot)

Arra a kérdésre, miért éppen most jelent meg az N1 műsorában, azt válaszolta, hogy Aleksandar Vučić ragaszkodott a részvételéhez. Brnabić szerint ebben szerepet játszott az N1 tulajdonosváltása is, igaz, megjegyezte, hogy nem nagyon észrevehető, hogy a szerkesztéspolitika emiatt változott volna.

Nikolić ezzel szemben arra próbálta helyezni a hangsúlyt, hogy az oktatás és az egyetemek helyzetéről, illetve arról kellene beszélni, mit kínálnak a választóknak a jövőre nézve. Erre azonban egyetlen egy választ sem kapott.

A vita során szóba került az akadémiai közösség és a tiltakozó egyetemisták szerepe is. Brnabić bírálta az egyetemek és az egyetemisták politikai szerepvállalását, míg Nikolić azt hangsúlyozta, hogy az oktatásban dolgozók és az egyetemi közösség tagjai jogosultak arra, hogy állampolgárként részt vegyenek a közéletben.

Nikolić hangsúlyozta: a jelöltségével nem rektorként, hanem állampolgárként vesz részt a választáson. Álláspontja szerint az egyetemi tanárok politikai szerepvállalása nem jelenti azt, hogy a politikát bevinnék az egyetemre. Inkább arról van szó, hogy kiállnak az egyetemisták mellett.

A beszélgetésben előkerült a szerbiai oktatási rendszer állapota és az oktatás finanszírozása is, miközben a két fél alapvetően eltérően értékelte az elmúlt évek kormányzati teljesítményét.

Brnabić a jelenlegi hatalom eredményeit és az oktatásba történt beruházásokat hangsúlyozta, míg Nikolić arra mutatott rá, hogy az oktatás problémái nem új épületekkel és beruházásokkal oldhatók meg. Szerinte az oktatási rendszer alapját az emberek, a tanárok, az egyetemi oktatók és a diákok jelentik.

Az ilyen vitákra a résztvevők prekoncepciókkal érkeznek, ami természetes, nem is ezzel volt a baj, hanem azzal a „gladiátori magatartással”, hogy csak az egyik fél maradhat életben (Screenshot)

A vita végére egyre világosabbá vált a két résztvevő kommunikációs stratégiája közötti különbség. Brnabić elsősorban az N1-et, az egyetemi közösséget és politikai ellenfeleit támadta, Nikolić pedig többször arra szólította fel, hogy beszéljenek arról, milyen országot és milyen oktatási rendszert szeretnének a jövőben.

Nikolić egyik üzenete az volt, hogy „a kulturált Szerbia még csak most érkezik”, a vita egyik legerősebb mondatává pedig az a kijelentése vált, amellyel professzorként minősítette Brnabić szereplését: „Megbukott a vizsgán.”

A vita azonban nem ért véget azzal, hogy kikapcsoltuk a televíziót. Még csak most kezdődik, méghozzá az annak értelmezéséért folyó második ütközet.

Szerbiai választások: párbeszéd helyett rémálom?

Brnabić látható stratégiája az volt, hogy nagy mennyiségű konkrét adattal érkezett: tanári és egyetemi fizetések, oktatási költségvetés, óvodai lefedettség, tudományos-technológiai parkok, kutatóintézetek, digitalizáció.

Nikolić erre elsősorban azzal válaszolt, hogy a nominális béremelkedést a vásárlóerő változásával kellene összevetni, illetve felvetette a korábban bejelentett, de el nem készült felsőoktatási beruházások kérdését. Azt a kérdés is felmerült, hogy megkérdezték-e a tanárokat, hogy jobban élnek-e ma ebből a fizetésből?

A párbeszéd kultúráját nélkülöző Ana Brnabić volt házelnök bevitte a parlamentet a televízióba, és az ott megszerzett rutinnal lesöpörte vitapartnerét és a műsorvezetőt is, akiből szintén hiányzott az említett kultúra (Screenshot)

Brnabić nehezményezte, hogy Nikolić a műsor elején nem fogott vele kezet, ezt több alkalommal is szóvá tette.

A Vreme elemzése szerint párbeszéd helyett rémálom volt a műsor. Ivan Milenković szerint Brnabić nem klasszikus vitát folytatott, hanem magát a dialógus formáját próbálta működésképtelenné tenni. Szerinte folyamatos témaváltással, közbevágással, más szereplők bevonásával és adatok sorolásával olyan kommunikációs környezetet teremtett, amelyben Nikolić nehezen tudta saját programját kibontani.

Nikolićot ezzel szemben olyan szereplőként írja le, aki megpróbált ragaszkodni a hagyományos, érvekre és válaszokra épülő vitához, bár a műsor végére ő is elveszítette valamennyire a nyugalmát.

Kapcsolódó cikk

Vučić szerint Szerbiában az állam eteti az összes televíziót

Brnabić felkészültnek és adatgazdagnak mutatkozott, miközben Nikolićnak menet közben kellett kontextusba helyeznie ezeket a számokat. A számok azonban nem feltétlenül alkalmasak az oktatás valós állapotának mérésére.

A Danas elemzésében megszólaló Balša Božović és Miljan Mladenović már előzetesen arra hívta fel a figyelmet, hogy Brnabić számára egy N1-es vita viszonylag alacsony politikai kockázatot jelenthet, mivel a csatorna közönségének jelentős része eleve kritikus a hatalommal szemben.

Mladenović értelmezése szerint Brnabić egyik lehetséges célja az lehet, hogy az Egyetemista lista képviselőit az államvezetésre kevésbé felkészültnek mutassa, illetve bizonytalanságot keltsen a kormánykritikus szavazók körében – ez lehet, hogy sikerült is, nézőpont kérdése. A vita egyébként lehetőséget adott a hatalomnak arra, hogy a médiapluralizmus és a párbeszéd bizonyítékaként mutassa fel a műsort.

Van kritika Nikolić oldalán is

Az Egyetemista listával szimpatizálók oldaláról is érkeztek bírálatok Nikolić szereplésére. Ezek szerint Nikolić nem feltétlenül volt megfelelően felkészítve egy ilyen típusú, konfrontatív televíziós vitára.

Brnabić ugyanis sokéves televíziós és politikai rutinnal érkezett, és gyors egymásutánban dobott be adatokat, neveket, ügyeket és vádakat. Nikolić ezzel szemben inkább egyetemi vita logikájával próbált érvelni.

Ezért tulajdonképpen a két kommunikációs rendszer nem tudott találkozni egymással, így nagyon nyertest sem lehet hirdetni, főleg, hogy a valódi témáról, az oktatásról és az ezzel kapcsolatos tervekről tulajdonképpen nem esett szó.

A hatalompárti médiagépezet szerint Brnabić „padlóra küldte” Nikolićot

Az Informer, Novosti, Alo és részben a B92 értelmezése gyakorlatilag egységes: Brnabić dominálta a vitát, Nikolić pedig nem tudott megfelelően reagálni. Az Informer például olyan szalagcímeket adott, amelyek szerint Brnabić „szétszedte” Nikolićot vagy „felmosta vele a padlót”.

Egy másik cikkük még Nikolić egy nyelvbotlásából is külön hírt készített. A B92 azt emelte ki, hogy a közösségi médiában nemcsak kormánypárti, hanem a tiltakozó egyetemistákkal szimpatizáló profilokról is érkezett kritika Nikolić szereplésére.

Brnabić olyan kommunikációs technikát alkalmazott, amely ellehetetlenítette a hagyományos vitát. Az adatokkal és politikai rutinnal fölénybe került, Nikolić pedig nem tudott érdemben válaszolni.

Érdemes-e részt venni a vitákban vagy más stratégiát kell választani?

Az Egyetemista lista számára eleve kérdés, hogy érdemes-e rutinos SNS-politikusokkal ilyen televíziós formátumban vitázni, illetve hogy hogyan kellene a jelöltjeit felkészíteni az ilyen konfrontációkra.

Az egyik oldal azt mondja: Brnabić megmutatta, hogy az Egyetemista lista nem tud kormányzati szinten vitázni. A másik szerint Brnabić pedig bebizonyította, hogy a Szerb Haladó Párt nem hajlandó valódi párbeszédre.

Sokak szerint hiba volt, hogy nem azonos szakterületről, hasonló politikai vagy közéleti súllyal és ismertséggel rendelkező szereplőket ültettek le egymással szemben. Nikolić egyetemi vezető és professzor. Brnabić ezzel szemben volt miniszter, három kormány miniszterelnöke, parlamenti elnök és az SNS egyik legtapasztaltabb médiapolitikusa. Nem ugyanazt a műfajt művelik.

Brnabić ráadásul láthatóan erre a műfajra készült: számok, konkrét adatok, gyors témaváltások, visszatámadások, ellenkérdések, korábbi ügyek előhúzása. Nikolić sokkal inkább arra lőtte be magát, hogy az oktatásról beszéljen. Ez egy szakmai fórumon erény lehet, egy választási tévévitában azonban más követelményeket támaszt a műfaj.

Az Egyetemista lista vezetője, Ilija Srdanović korábban azt mondta, nem akar Vučićtyal klasszikus televíziós párbajt. Ugyanakkor Arsa Stojanović, a Biológiai Kar hallgatója még a vita előtt azt mondta az N1-nek, hogy Brnabić és Nikolić vitája „nagyon fontos lépés”, és jelezte: önmagában nem zárkóznak el a vitáktól, de a meghívás és a formátum módja is számít.

A vitaműsor után azonban az Egyetemista lista szimpatizánsai között is felmerült: ha Srdanović nem vitázik Vučićtyal, akkor mi alapján döntik el, hogy a lista más jelöltjei kivel vitáznak?

Az N1 első választási vitája megmutatta, hogy az Egyetemista lista számára nem elegendő szakmailag hiteles jelölteket állítani. A választási kampány egészen más műfaj. Brnabić tegnap este nem egyszerűen Nikolićtyal vitázott. Egyszerre vitázott Nikolićtyal, az Egyetemista listával és az N1-gyel.

Már az első kérdésnél megpróbálta áthelyezni a konfliktust az oktatásról a televízió hitelességére, később pedig az oktatáspolitika mellé beemelte a blokádokat, az egyetemisták politikai felelősségét és az Egyetemista lista más szereplőit.

A tiltakozó egyetemisták mozgalma eddig jelentős részben éppen abból merítette erejét, hogy nem hagyományos pártként működött. Most viszont választási listája van, programja van, jelöltjei vannak, és olyan helyzetekbe kerül, amelyekben már nem elegendő azt megmutatni, hogy miben különbözik az SNS-től. A jelölteknek élő adásban, néhány másodperc alatt kell reagálniuk számokra, vádakra, témaváltásokra és provokációkra.

Ha megtanulják az SNS által évek alatt tökéletesített televíziós politikai kommunikációt, részben éppen ahhoz a politikai világhoz alkalmazkodnak, amelynek alternatívájaként jelentek meg. Ha viszont nem tanulják meg, akkor újra és újra kommunikációs hátrányba kerülhetnek, ha ismét belesétálnak a balkáni tévévita csapdájába.