Dübörgő hajtóművek, hernyótalpak alatt csikorgó aszfalt, de mindenekfelett eget feszítő nemzeti büszkeség

Horvátországot és a horvátokat lehetetlen megérti a nélkül, hogy az egyenletbe nem vonjuk be a kilencvenes években vívott szerb-horvát háborút. A vert helyzetből, padlóról feltápászkodó köztársaság a horvát nemzet és a horvát állampolgárok áldozatkészségének köszönhetően, végül – kis szerencsével – megnyerte a háborút.

A nagy zágrábi katonai felvonulást kommentelők közül az egyik megjegyzés igen találóan megragadta az esemény lényegét.

– Ha valaki 91-ben azt mondta volna nekem, hogy szétkenjük a szerbeket a csatamezőn, hogy a horvát válogatott a foci VB döntőjében játszik és hogy a szerbek nem Németországba, hanem hozzánk jönnek dolgozni… – írta volt a bölcselkedésre hajlamos Anonymus és fején találta a szeget.

De azért hogy ezt el lehessen mondani sokan életüket, még többen egészségüket áldozták fel a haza oltárán. A veteránok legnagyobb része még él és a katonai parádé szervezői gondoskodtak róla, hogy a július 31-i felvonulás róluk is megemlékezzen.

Kadétok és veteránok

Az egész ügy azzal kezdődött, hogy a gárdadandárok, a különleges és alaprendőrség és a tartalékos egységek volt tagjai, az elesett és eltűnt horvát honvédek családtagjai, rokkant horvát háborús veteránok és a szerb koncentrációs táborok egykori foglyai átadták az ország – knini típusú, tehát túlméretezett – zászlaját a katonai akadémiai növendékeinek.

Ezzel természetesen a folytonosságot kívánták hangsúlyozni, ám az öregecske veteránok és a közöttük elkeveredő tisztjelölt gyerkőcök, olyan látványt produkáltak, amelytől az ország zömének elszorult a szíve.

Még a nagy Gotovina tábornok is elmorzsolt néhány könnyet a szeme sarkából, őt pedig igazán nem lehet érzelgősséggel vádolni. A képet a kadét-zászlóalj parancsnoka, a csinoska, ám pengeéles Mihaela Živković főhadnagy tette teljessé. Határozott fellépése, pattogó parancsai egyaránt elnyerték a nézők, de a nyugalmazott tábornokok, marcona főtörzsőrmesterek tetszését is.

Mindenki felvonult, kivéve a lovasságot

A zágrábi felvonulás abban a tekintetben is eltért a hagyományos katonai díszszemléktől, hogy a seregen kívül részt vettek rajta mindazok, akik valamilyen formában a polgárok biztonságával foglalkoznak. Így láthattuk a belügyminisztérium dolgozóit, köztük az antiterrorista egységet, a polgári védelem különböző ágazatait, a hegyi mentőszolgálatot, a tűzoltókat.

Bár a nézők őket is megtapsolták, valahogy olyan érzésünk volt, hogy mindenki úgy viszonyult hozzájuk, mint az alkalmi művészi-kulturális programhoz: azaz, „mindez szuper, de nem ezért jöttünk”.

Vihar hadművelet 30. évfordulóján felvonuló egységek a horvát nemzeti lobogóval (fotó: vecernji.hr)

A sereg felvonulását a háborús egységek zászlajainak és a horvát történelmi egységek felvonulása előzte meg, de ezúttal a lovasok nélkül, akik közvetlenül a felvonulás előtt összeszólalkoztak Tihomir Kundid vezérkari főnökkel, aki válaszul kitiltotta őket a díszmenetről. Pedig mennyit csutakolták a pacikat.

És akkor jöttek az elit alakulatok

A valamikori gárdadandárok hagyományait ápoló zászlóaljak, a Tigrisek, Pumák, Nyestek, Farkasok, Pókok, Villámok lényegében mind elit alakulatnak számítanak a két meglévő horvát hivatásos dandár keretében. Bár mindegyikük fegyelmezetten teljesítette a horvát sereg hivatalos szlogenjének harsogását: „ Domovini vjerni! – A hazához hűek! -, nem tudták és nem is akarták visszatartani magukat.

A Vihar hadművelet 30. évfordulós felvonulás különleges alakulat, nemzeti büszkeség (vecernji.h)

Például a Pumák az egykori dandár legfontosabb háborús ereklyéjével a ciril és latin betűs Knin feliratú helységnév táblával vonultak fel, amelyet a város felszabadítása folyamán zsákmányoltak, a Farkasok a hivatalos „Ki vagyunk mi?” kérdést megválaszolása után, ti. „Farkasok!” hozzátették még a nem hivatalos jelmondatot is: „Kib*szunk velük? De még hogy!”.

A nevezetes 4. Pókok gárdadandár (Krstičević tábornok, volt hadügyminiszter egysége) hagyományait ápoló 3. Pókok gépesített zászlóalj ugyancsak háborús csatakiáltásukkal köszöntötték a nézősereget: „Ha megindulunk égni fog az ég és a föld!”, amit megtoldottak a kevésbbé publikus folytatással: „Le van b*aszva, ha ég, ha dörög!”

A felvonuláson több mint 3000 ember és több mint 500 gépjármű vett részt, a légierő 9 Rafale gépével, a Vihar Szárnyai légi akrobata csoport, a változatos tűzoltó repülőgépekkel a forgószárnyasokkal egyetemben. A felvonuláson kilenc szövetséges ország, köztük Magyarország is képviseltette magát.

Ne hagyjuk ki a politikusokat sem

A parádén természetesen a teljes állami vezetés képviseltette magát. Békességben megfértek egymás mellett Milanović köztársasági elnök és Plenković miniszterelnök, Jandroković házelnök, Anušić védelmi miniszter és még sokan mások.

Kapcsolódó cikk

A szerbek augusztus 10-ig ne utazzanak Horvátországba

Az ilyenkor szokásos kincstári szövegek mellett, amelyek a nemzet egységét, a dicső háborús győzelmet helyezték előtérbe, olyant is hallottunk, hogy a kormány az ő „nagy bölcsességében” nagy eszközöket fordít a haderőfejlesztésre, de Anušić védelmi miniszter sejtelmesen annyit hozzátett, hogy „nem muttatunk meg mindent, amink van…”

Ennek a tudósító horvát állampolgárként csak örülni tud, mert tárgyilagosan szólva, a látottak még mindig az idejétmúlt, a Jugoszláv Néphadseregtől örökölt/zsákmányolt eszközök jelenlétét bizonyították olyan fele-fele arányban.

A T-72-esek illetve BMP 1-esek jugoszláv változatai mellett olyan ócskaságok is végiggördültek a főváros utcáin, mint a háromcsöves önjáró légvédelmi ütegek, a malyutka típusú páncéltörő rakétával ellátott harckocsi-vadászok, illetve a Sztrela 10-es csapatvédelmi légvédelmi rakétás egységek – ennek eredeti szovjet és némileg fejlettebb horvát gyártmányú formájában.

A horvát nemzeti büszkeség része a Leopard 2A4 harckocsi is (fotó: apnews)

A tüzérség Grad, vagy Grad típusú rakéta sorozatvetőkkel, kivénhedt szovjet Gvozdika önjáró és D30-as vontatott tarackokkal, illetve argentin 155 milliméteres tarckokkal képviseltette magát.

Láttunk még egy csomó Patria harci járművet, Panzerhaubitze 2000-res önjáró tarackot, két szem Leopard 2 A4-es harckocsit, egy Baryaktar TB2-es török drónt és az eszéki Orqa horvát hadsereg számára gyártott FPV-drónjait és Mistral típusú francia rövid távú légvédelmi rakétákat.