Felvonulás ugyan lesz, de mi van a fejlesztéssel?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A horvát médiák lassan kavarják a hájpot a hónap végi nagy katonai felvonulással kapcsolatban, amiben a védelmi minisztérium, illetve Ivan Anušić védelmi miniszter is partner, aki egy hosszabbacska videót osztott meg a felvonulást gyakorló egységekről. Bár a patriotizmustól fűtött polgárok nyilván kiválóan szórakoznak majd július 31-én, amikor a Vihar hadművelet 30-dik évfordulója alkalmából a felvonulást lebonyolítják, mindenki aki egy kicsit is konyít a katonai tematikához, tudja, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás.

Hol lesz itt ember, kérdi Zokifor Bondovics?

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök, akit sziporkázása miatt változatos nevekkel szoktunk illetni, ismét gyalogsági bakanccsal gázolt be Anušić védelmi miniszter lelki világába, amikor azt mondta sajtótájékoztatóján, hogy ugyan a hadsereg kapott némi fiktív pénzt, de maga a fegyvervásárlás fityfenét sem ér a hadrafogható emberek nélkül. 

Anušić és Milanović magasrangú katona társaságában

Ez az első pillantásra közhelynek tűnő megállapítás, azért mégsem teljesen naiv, lévén, hogy az utóbbi három évben a horvát hadsereg nagy hallgatásba burkolózik, ha a létszámra és feltöltöttségre kerül szó.

Miután Zoki Bond cseles fickó, ezután látszólag másról kezdett beszélni, nevezetesen a haditengerészet állapotáról. Itt nem felejtette el megemlíteni, hogy a kormányzása alatt megrendelt öt járőrhajó még mindig nem készült el.

– A haditengerészet mindhárom haderőág közül a legrosszabb állapotban van, mindenből hiány mutatkozik. Az öt járőrhajó projektje, amelyet kormányom elfogadott, nem valósult meg, mert egyes kormányzatok hanyagul viselkedtek a hajógyártóval szemben. Öt hajóból 10 év után kettő van a tengerben. Ki a hibás ezért? És most új korvetteket készülnek vásárolni, és valaki nagyon élénken és lelkesen nyomja a törököket – mondta Milanović.

Nem a hajógyártás képességein, hanem a politikai akarat hiányán múlik a dolog

A köztársasági elnök könnyedén odavetett megjegyzései mögött drámai helyzet húzódik meg. Amikor 2014 decemberében Zoran Milanović kormányának akkori védelmi minisztere, Ante Kotromanović szerződést írt alá Brodosplit újonnan érkezett tulajdonosával, Tomislav Debeljakkal, ez lett volna 20 év után az első befektetés a horvát haditengerészetben.

Az 51 millió eurós szerződés egy prototípus és négy azonos járőrhajó megépítését irányozta elő a sorozatban, amelyek felváltanák a régi Mirna hajóosztályt.

Horvát Omiš-osztályú járőrhajó (forrás: Croatia Week)

Sok probléma és viszontagság után az első járőrhajót, az Omišt 15 hónap helyett négy évvel később vették át. A védelmi minisztérium és a gyártó közötti kapcsolatok már alaposan megromlottak, a bizalom eltűnt, és a védelmi minisztereket már nem is érdekelte a kapcsolattartás Debeljakkal. A  Brodosplit BSO elnevezésű részlegében, ahol katonai projekteket hajtanak végre, négy befejezetlen járőrhajó volt különböző előállítási szakaszokban.

Amikor Ivan Anušić 2024 elején a Honvédelmi Minisztérium vezetője lett, azt mondta, hogy az első feladata az volt, hogy megnézze, el lehet-e készülni legalább a következő OOB-sorozattal (obalni ophodni brod, partközeli járőrhajó), amelynek befejezési arányát 80-85 százalékra becsülték.

Aláírták a szerződést, és Debeljak idén január elején ténylegesen leszállította az OOB Umag-ot. A fennmaradó három befejezéséről szóló tárgyalásoknak kellett volna következniük, de a Honvédelmi Minisztérium és Brodosplit közötti kapcsolatok ismét befagytak.

Tárgyalásokat folytattak, de a Honvédelmi Minisztérium elégedetlen volt, mert a fennmaradó hajók befejezésének ára ugyanis elfogadhatatlan volt számukra. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy a Honvédelmi Minisztérium nem érdekelt a munka elvégzésében, és a Brodosplit valószínűleg elveszíti a megrendelést.

A minisztériumot az aggasztja, hogy hogyan indokolja meg a magas árakat

Tekintettel az árakra és az anyagok árának emelkedésére vonatkozó különböző szakértői véleményekre, katonai körök azt állítják, hogy az az összeg, amelyet Brodosplit kér az OOB teljes sorozatának befejezéséért, elfogadhatatlan a Honvédelmi Minisztérium számára.

Nem akarnak beszélni az összegekről, amelyek szerintük nem nyilvános adatok, de hallható, hogy az árlisták több mint tízmillió euróval térnek el.

Nem valószínű, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a horvát haditengerészet továbbra is érdeklődhet az OOB-k iránt, tekintettel arra, hogy a horvát haditengerészet sokkal nagyobb tőkebefektetésének beszerzésére vonatkozó nemzetközi pályázat nemrégiben fejeződött be, a Horvátország által megvásárolni kívánt két korvett egyikének megvásárlása, illetve a második esetleges megépítése. 

A Brodosplit szerint, a vállalat érdeke a Honvédelmi Minisztériummal folytatott tárgyalások során az, hogy a szerződést annak egészében megvalósítsa, „elfogadható projektveszteség mellett is”, azaz annak ellenére, hogy a kalkuláció lényegesen alacsonyabb, mint a piaci ár.

Összehasonlításképpen azt állítják, hogy a sorozat első hajójának, azaz az OOB Umagnak a Honvédelmi Minisztérium áfával együtt 13 millió eurót fizetett, a hajó piaci ára pedig 2024-ben áfával együtt 28,5 millió euró volt. 

Ugyanakkor a hajógyár rámutatott arra is, hogy a Brodosplit képessége bizonyított, a munka minősége, valamint a hajók taktikai és műszaki funkcionalitása kifogástalan. A Brodosplit magyarázata szerint a Honvédelmi Minisztérium számára a vitás kérdés nem a három OOB befejezéséhez szükséges költségek összege, hanem a szerződés 2014-es aláírása óta a mai napig megnövekedett költségek elfogadása.

Az OOB-32 „Umag” átadási ceremóniája (forrás: brodosplit.hr)

– A szerződés végrehajtásának 2014-től napjainkig tartó hosszú időtartamának okai mind a megrendelő (Honvédelmi Minisztérium), mind az építő (Brodosplit) számára ismertek. Az ügyfél a tárgyalások során hangsúlyozta, hogy a problémája nem az összegekkel, hanem az érvekkel van – mondták a Brodosplitben.

Plenkovićnál a döntés

Az egész történet végül úgy fog befejeződni, ahogy a kormány, azaz a miniszterelnök, Andrej Plenković eldönti.

Egyértelmű, hogy a haditengerészetnek szüksége van a járőrhajókra – olyan vélemény is van, hogy nem öt, hanem inkább tíz járőrhajóra lenne szükség a horvát felségvizek ellenőrzésére -, de mint kiderült Debeljak nem a legmegbízhatóbb partner, és a megnövekedett árak könnyen botrányt kavarhatnak.

Még nagyobb kérdés – pontosabban 500 millió eurós kérdés – a korvettek beszerzésének kérdése. Hogy ne nyújtsuk nagyon, ez elsősorban „politikai elefánt”, mert ezekre nagyjából azért van szükség, hogy Horvátország részt tudjon venni a különböző földközi-tengeri akciókban, illetve hogy biztosítsák Dél-Horvátország légterének védelmét.

A jelenlegi körülmények között kecsegtető lenne ha a korvetteket legalábbis részben a horvát hajógyárak építenék, mert esetleg külföldi megrendelésekhez is hozzá lehetne jutni, ám, ha a biznisz balul üt ki, megint a kormány hátán csattan az ostor.

És akkor még itt vannak a különböző lobbizások, amit a köztársasági elnök is említett. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a norvégok lekerültek a listáról, de maradtak a franciák, olaszok, németek, izraeliek és a törökök.

Mint erről már néhányszor volt szó: igazán nem könnyű miniszterelnöknek lenni Horvátországban.