Bazi nagy semmittevés: a fjaka

Mint azt a horvát médiumok nagy somolygás közepette hírül adták, az ángliusok, pontosabban az Encyclopedia Britannica, megtalálta a dalmaták életstílusának egyik meghatározó mozzanatát, a fjakát. Az X platformon (korábban Twitter) lévő hivatalos profilján a Britannica közzétette a fjaka definícióját, és ezzel nagy érdeklődést váltott ki a felhasználók körében szerte a világon.

A fjaka

A bejegyzésben a fjakát „teljes relaxációnak” és „a semmittevés művészetének” nevezik, megjegyezve, hogy ezt az állapotot nem lehet megtanulni – de meg kell tapasztalni ahhoz, hogy valóban megértsük.

Ezekkel a szavakkal a Britannica tisztelgett egy egyedülálló kulturális jelenség előtt, amely Dalmáciára, és az egész horvát tengerpartra jellemző, ahol a fjakát szinte életfilozófiának tekintik.

A „fjaka” olyasvalami, amit nem lehet megtanulni; inkább meg kell tapasztalni. A fogalom még nem került be a Britannica online kiadásába

A definíció mellett a Britannica felkérte követőit, hogy fogadják el a fjaka szellemét, és egy érdekes ötletet javasolt: fjaka péntekeket, vagyis a teljes kikapcsolódásnak szentelt pénteket.

A kezdeményezés célja, hogy arra ösztönözze az embereket: engedjék meg maguknak, hogy hetente legalább egyszer lassítsanak, anélkül, hogy bűntudatot éreznének a semmittevés miatt.

A bejegyzés mindössze két nap alatt csaknem 24 ezer megtekintést gyűjtött össze, és a felhasználók reakciói többnyire pozitívak voltak, sok hozzászólás dicsérte a koncepciót, és kifejezte vágyát, hogy kipróbálja maga is a „semmittevés művészetét”.

Szakértői hozzászólás

Mielőtt nekiállnánk a felhalmozott helyismeret csillogtatásának, csak annyit, hogy a szláv nyelvek nem ismerik a mi „a” hangunkat, ehelyett rövid á-t használnak, ami valahol az „a” és az „á” között helyezkedik el. Szóval a tárgyalt fenomén elnevezése nem „fjaka”, hanem „fjäkä”.

(Zárójelben ideírom még azt is, hogy a horvát tengerparton – a magyar turisták kitörő örömére – időnként feltűnő Pina felirat a Josipa horvát női név becézett formája Dalmáciában, kiejtése: Pínä.)

Visszatérve a fjakához, ennek semmi köze sincs a nagy meleghez, ami szinte lehetetlenné tesz bármilyen értelmes tevékenységet. Ezt a mediterrán életstílus már réges-rég megoldotta azzal, hogy déltájt leáll az élet, bezárnak a boltok, aki teheti, behúzódik a házakba és pihen egy kicsit.

A fjaka a dalmaták heves, dacos karakteréből ered. Ha az embert hatalmába keríti a lustaság, nem törődik senkivel és semmivel sem. Nem csinál semmit, és punktum, nem fog neki senki sem dirigálni. Mindeközben tisztában van vele, hogy ugyan lenne valamilyen dolga is, de azt majd megcsinálja.

Egyszer, de nem most, mert ebben a pillanatban moccanni sincs kedve. Inkább keres egy jó kis árnyékos helyet, fát, amely alá ledőlhet. Itt aztán kinéz a tenger csillogó messzeségébe, és valamin járatja az eszét.

A fjaka előkészítése, tenger-piac-alkonyat (Forrás: MI)

A dolog rációja az, hogy megteheti. Az ember (férfi) halászni úgyis hajnal előtt, még sötétben indul, reggel már a halat árulja a piacon. Ezután gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Ugyanígy a kővel elkerített kertekbe is hajnalban járnak, hogy végezzenek, mielőtt jön a hőség.

A veteményekkel, gyümölccsel általában a nők seftelnek, de a piacozást is igyekeznek még délelőtt letudni, mielőtt a gyilkos napsütésben, 40–50 fokon kifolyik az ember agya.

Viszont – és ezt mindenki megfigyelhette, aki volt az Adrián nyaralni – a fjaka nem terjed ki a vendéglátóiparra, bankokra, postára, boltokra, egyéb pénzgyárakra.

Van olyan intézmény, amely 0–24-ben dolgozik, a fjakát elhalasztják az idegenforgalmi idény utánra – úgy is fogalmazhatnánk, hogy a dalmatáknak ez az aratás ideje.

Szigorúan dalmát specialitás

Szóval ezt a Britannica által megemlített, magas fokon folytatott semmittevést nem úgy kell elképzelni, hogy a helybeliekre rátör az ázsiai kór, és ötletszerűen nem mennek be dolgozni, vagy elhanyagolják a kötelezettségeiket.

A fjakát inkább képességként kell kezelni, amely lehetővé teszi az embereknek, hogy időnként ellazuljanak, és ne csináljanak semmit. A mai rohanó világban ez nyilván nagy kincs, de erősen lokalizált, mert Horvátország kontinentális tájain ismeretlen a fjaka.

Bár a horvátok a környező országokhoz képest lazábban élnek, és még mindig szeretnek élőben barátkozni, beszélgetni az elmaradhatatlan kávé vagy valamilyen ital mellett, úgy általánosságban ők is güriznek napestig.

Viszont, ha az ország egészét tekintjük, a horvátok meglehetősen elégedettek – vagy legalábbis kevésbé elégedetlenek – az élettel, mint a környező országok polgárai. Illetve azokat is lepipálják e téren, akik lényegesen többet keresnek, mint ők.

Mondjuk, nemrég a Slobodna Dalmacija spliti napilap készített egy összegzést a hozzáférhető nemzetközi felmérések alapján, és eldicsekedett azzal, hogy a vizsgált, majd 200 ország között Horvátország a 35. helyen áll az életminőség tekintetében.

A volt délszláv országok között csupán Szlovénia előzi meg, amely az előkelő 25. helyet foglalja el.

Viszont, viszont, drága barátaim, tudjátok-e, hogy ki áll közvetlenül Horvátország előtt, a 34. helyen? Sohasem találnátok ki: Magyarország.