NYARALÁS ROMÁNIÁBAN: Nem szegénynek való vidék

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Öt romániai lakos közül csak egy tud nyaralni menni az idén – áll egy felmérésben. Feltéve – tesszük mi hozzá –, ha bulgáriai vagy görögországi célpontot választ a román tengerpart helyett. A Fekete-tengerpart romániai üdülői ugyanis nem szegénynek való vidékek. És nem csak a szállodai szobák borsos ára miatt. A hatályos román törvények szerint a tengerpart közterület. A szállodák azonban kibérelhetik a Román Vizek részvénytársaságtól a partszakaszokat, amelyeket kötelesek rendben tartani, cserében nyugágyakat és napernyőket szerelhetnek fel, amelyeket bérbe adhatnak a turistáknak.

Mi szájnak ingere

Július elseje után a tengerparton gyakorolt árak az egekbe szöktek, legyen szó akár az ételek, az italok vagy a szolgáltatások ellenértékéről. Egyre több romániai turista döntött úgy, hogy már az idén, de jövőre feltétlenül külföldön tölti a nyaralását, ahol ugyanazokért a dolgokért lényegesen kevesebbet kell fizetnie.

A románok nemzeti eledele, a mititejnek nevezett kis csórékolbász, amelyből kóstolásként is legalább négyet el kell fogyasztani, 1,5 euróba kerül, így csak az előétel 6 euró.

Előételnek mititej (Forrás: X platform)

A szardella romániai ára is a lazac árával vetekszik, kilóját 30 euróért vesztegetik. A hasábburgonya kilója 14 euró, a sült paprika ugyanannyiba kerül. A csiperkegomba valóságos luxuscikk, 20 eurót kóstál.

Aki szeretné elkerülni, hogy az árak láttán köhögőgörcsöt kapjon, az ihat egy pohár buborékmentes ásványvizet, amelynek az ára az élelmiszerüzletben literenként 3,5 euró. A görög szigeteken, például Rodoszon, a buborékos ásványvíz literje 60 cent…

A közösségi médiában a tenerifei árakat kommentálva sokan megjegyzik: nem az a bolond, aki ennyit kér az ételért, a vízért, hanem aki megadja, bármennyi az ára.

Nyaralás kagylóágyon

A hatályos román törvények szerint a tengerpart közterület. A szállodák azonban kibérelhetik a Román Vizek részvénytársaságtól a partszakaszokat, amelyeket kötelesek rendben tartani, cserében nyugágyakat és napernyőket szerelhetnek fel, amelyeket bérbe adhatnak a turistáknak.

Jó üzlet ez a szállodáknak, amelyek idén attól függően szabták meg a napozóágyak árait, hogy mennyire vannak közel a tengerhez. Az első sorban két ágyért és napernyőért 30 eurót, a második sorban 24 eurót, hátrább 20 eurót kérnek. (Rodoszon ugyanez 15 euróba kerül.)

Aki pedig szeretné érezni a homok forróságát, vagy nem akarja megfizetni az ágy és napernyő kényelmét, ezért pléden kíván napozni, nos annak felárat kell fizetnie. Egy 2 x 1,4 méteres strandlepedőért napi 40 eurót. (Rodoszon ezért nem kell fizetni.)

Az egyik szállodalánc meg is magyarázta, hogy miért (természetesen szót sem ejtve arról, hogy a tengerpartot a törvények szerint nem lehet kisajátítani).

– A part és a vendéglőnk kizárólag vendégeink számára állnak nyitva. A strandlepedők leterítéséért elkért összeg azt a célt szolgálja, hogy elkedvetlenítse azokat, akik nem a mi szállodánk vendégei, hogy a tenger és az első napernyősor közé feküdjenek.

A fogyasztóvédők sokkot kaptak

Az Országos Fogyasztóvédő Egyesület (ANPC) – miután tudomására jutottak a szállodák praktikái – kampányt indít a turisták jogainak népszerűsítésére.

– A napozó közterület! Ismerd meg jogaidat!

– így szól az immár ötödik éve megszervezett felvilágosítási kampány szlogenje.

Az ANPC elnöke, Paul Anghel kijelentette, sokkot kapott, amikor meghallotta, mennyibe kerül egy palack víz a román tengerparton:

– Ha bár csak Costinești úgy nézne ki, mint Nizza!

– jegyezte meg rosszallóan. Majd bővebben is kifejtette, mire gondolt:

– Hosszú az útja a banális palackozott víznek a gyárkaputól, 0,5 eurótól a costinești hipermarketig és 3,5 euróig. Egy nizzai szupermarketben 1,5 literes víz kábé 0,58 euróba kerül… Szégyen ez a százezer forrás országára

– írta Facebook-bejegyzésében.

Süllyedő partok

Hogyan jutottunk idáig? – kérdezik a napokban televízióstúdiókban a mindenhez értő elemzők, szakértők. És beszélnek a képsorok: a tengervíz felszínén úszó, bűzlő algákról, a szemetes strandokról, az ormótlan parti betonrengetegről, amelynek semmi funkcionalitása nincs, és természetesen az árakról, melyek azok kedvét is elveszik, akik esetleg még töprengtek a román tengerparti nyaraláson.

Csupán hat Kék Zászló minőségű strandja van Romániának – olyan, amelyik tiszta vizet és partot, biztonságot és hozzáférhetőséget jelent mindenki számára. Ami nem sok egy 245 kilométer hosszú tengerparthoz képest.

Romániában soha nem volt – ellentétben Bulgáriával – átfogó elképzelés e turisztikai célpont felvirágoztatására. A szocializmus fénykorában, a hetvenes évek közepén épült szállodákat aki kapja, marja (no, meg akinek megfelelő kapcsolata van) alapon adták el, majd építették tele a partot.

Senki nem foglalkozott az észszerű, hosszú távú fejlesztéssel, csak azzal, hogy a szezon két hónapja alatt minél többet kaszáljon. Azzal számoltak, hogy a romániaiak úgyis a román tengerparton nyaralnak, csakhogy kiderült, rosszul számoltak.

Jó tíz éve megkezdődött a turisták átáramlása Bulgáriába, ahol 50–100 kilométerrel arrébb ugyanannak a tengernek a partján kevesebb pénzért sokkal jobb minőségű szolgáltatások várják a nyaralni vágyókat.

Bulgáriában nincs algával tele a tenger, kagylókkal, csikkekkel, sörös dobozokkal és műanyag palackokkal a strand, sok a zöldövezet, s ami fontos szempont: olcsóbb.
Így érthető, ha csak azok nyaralnak a Fekete-tenger romániai partszakaszán, akik dicsekedni akarnak, hogy van annyi pénzük, hogy ezt megtegyék.