Stüszi vadász és a negyven rabló, plusz jön a kötelező katonai nyári tábor

Egy országos akció keretében ma reggel (szerda) Horvátországban a Korrupció és Szervezett Bűnözés Elleni Országos Rendőrségi Hivatal (Policijski nacionalni ured za suzbijanje korupcije i organiziranog kriminaliteta, PNUSKOK) – ébresztett 41 személyt, és az égvilágon senki sem tudta, hogy miről van szó. A délelőtt folyamán kiadtak egy semmitmondó nyilatkozatot, amellyel megerősítették, hogy tényleg volt egy ilyen akció, és hogy valóban 41 ember került vizsgálati fogságba. Ez volt minden, a portálok kirakták a vörös „breaking news” jelzéseket, de aztán kiderült, hogy kisstílű csirkefogásról van szó, a nagy akció folyamán azokat fülelték le, akik állítólag 100 euróért vadászbizonylatokat árusítottak. Ez az izé egy olyan papiros, amelyik azt bizonyítja, hogy az ember túlesett a vadászvizsgán – a rossz nyelvek szerint ez az egyedüli diploma, amellyel számos helyi potentát rendelkezik – és nemcsak arra jogosítja fel a kérdéses személyt, hogy nyuszikat üldözzön árkon-bokron át, de arra is, hogy fegyvert vásároljon az arra kijelölt boltban. Szóval, vihar a biliben, ha szabad ilyent mondanom. Délutánra már úgy eltűnt a hír a médiumokból, hogy bottal lehetett ütni a nyomát.

Nuku sorkatonaság, csupán 30 napos nyári tábor

Mint ezt a zágrábi Jutarnji list exkluzív értesülésként világgá kürtölte, a horvát kormány megbízta Ivan Anušić védelmi minisztert, hogy dolgozza ki a kisebbfajta hadügyi reform részeként bejelentett kötelező 30 napos nyári tábor bevezetésének a tervét.

Az egyértelműen választási célokat szolgáló manőver – a gyalogsági alapkiképzés minimum 5 hónapig tart -, 30 nap alatt körülbelül annyit tanul meg az ember, hogy hogy kell befűzni a csizmát, illetve a puska melyik felén jön ki a golyó, ez nyilván azért került napirendre, mert a Hazafias Párt, valamint néhány további jobboldali törpepárt nagyon hangoskodott a sorkötelezettség bevezetése körül.

Plenković miniszterelnök ezzel két legyet ütött egy csapásra: egyrészt kifogta a szelet a hangoskodók vitorlájából, másrészt szerzett pár jó pontot a fiatalok körében, mert ha választani kell a katonai szolgálat és a nyári tábor között, nyilvánvaló mit választanak a fiúk.

Persze sokuknak ez is egy életre szóló élmény lesz, mert a horvát altiszteket igencsak kemény fából faragták, és ennek megfelelően az egyéniségük is szúrós-szálkás. Már látom a kétméteres főtörzset, hogyan üvölti le a szerencsétlenek fejét, akiknek sorakozó közben jutott eszébe lecsekkelni a mobiljukat.

Mindenesetre a védelmi minisztérium közölte, hogy a Jutarnji list cikkében szereplő állítások a szerző véleményét képezik, és semmi közük ahhoz a koncepcióhoz, amelyen a tárca dolgozik.

Közös amerikai-horvát hadgyakorlat volt tavaly november végén Zágráb közelében (Forrás: OSRH)

Kísért a múlt

Hogy milyen lesz a minisztérium konkrét javaslata, illetve mikor vezetik be a kötelező nyári tábort a siglajcok számára, egyelőre nem világos. Viszont, az öregember azért jó a háznál, mert emlékszik mindenféle hülyeségre, vagy kivételesen néha okosságra is.

Így megemlítenénk, hogy a boldog emlékezetű Damir Krstičević tábornok, az akkori védelmi miniszter már 2017-ben szorgalmazta a sorkötelezettség és a sorkatonaság visszaállítását, de ezt akkora össznemzeti felhördülés követte, hogy végül elállt a prófétai javaslattól.

Ehelyett, akkoriban az a mendemonda járta, hogy bevezetik a kötelező alapszintű katonai kiképzést, amelynek koncepcióját hét évvel ezelőtt Krstičević állítólag már kidolgozta.

Ha igaz, Anušić most ezt a tervet porolná le és esetleges változtatásokkal javasolná a kormánynak. Ez nem lenne meglepő, lévén, hogy Damir Krstičević, ma is a miniszterelnök védelmi tanácsadója.

Persze, ha már a múltban merengünk, a kilencvenes évek közepén, a háború végén, a Horvát Hadsereg 200.000 embert tartott fegyverben. Ma sokan úgy gondolják, hogy ez manapság nem lenne lehetséges, a fenti embertömeg nagy része ugyanis a katonai képzést a Jugoszláv Néphadseregben szerezte meg.

Ehhez csatlakozott a francia idegenlégió horvát nemzetiségű nyugalmazott altisztjeinek csoportja, akik főleg a különleges egységek és az altisztek kiképzésével foglalkozott, meg az amerikai akkor még Blackwater, ma Academi néven futó katonai magáncég tanácsadói, akik kivették részüket a főtisztek képzéséből, és bábáskodtak a hivatásos gárdabrigádok/dandárok felállítása körül.

A daliás idők elmúltával jött a leépítés, így jutottunk el a mai 10-12 ezer embert számláló sereghez, ha ez egyáltalán még seregnek nevezhető. Csak egy szerencsés mozzanatot említhetünk meg, az pedig, hogy a horvát fiatalokból még nem veszett ki a hazaszeretet, mint a nyugati kortársaikból, és valamilyen fenyegetettség esetén nyilván nem haboznának fegyvert ragadni, ahogyan ezt annakidején apáik, öregapáik tették.