HA KEDD, AKKOR NEMI ERŐSZAK: Megszólalt a szexuális zaklatással gyanúsított belgrádi rendező újabb áldozata

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szexuális zaklatás és nemi erőszak gyanújával őrizetbe vett belgrádi rendező felesége átmenetileg bezárta a Belgrád főutcáján lévő „Szívügy” (Stvar srca) színitanodát, amely az utóbbi hetekben elhíresült Miroslav Mika Aleksić (69) azonos című játékfilmje után kapta a nevét. A rendező ellen Milena Radulović és Iva Ilinčić tett feljelentést, ők ketten vállalták a nevüket is, és jelezték, hogy a tárgyalóteremben hajlandók szembesülni a rendezővel. A legszörnyűbbnek azonban annak a húsz éves lánynak az esete tűnik, aki a napokban csatlakozott a feljelentők „népes táborához”.

Hosszú évekig tartott

A belgrádi kedélyeket felkavaró szexuális botrány egyes eseményei olyan régen történtek, hogy már elévültek, az viszont szinte biztos, hogy a színitanoda tulajdonosa emiatt nem ússza meg az ügyet.

Ebben az értelemben nyilatkozott Jugoslav Tintor, a két fent említett színésznő és további két áldozat ügyvédje is, aki szerint a legutóbbi bűncselekmény „igencsak mostanában következett be”.

– Többen felvetették, hogy hosszú idő telt el azóta – Milena esetében esetében négy év, viszont van egy áldozat, akit egy évvel ezelőtt bántalmazott, egy kiskorú lányt pedig mindössze két hónappal ezelőtt

– nyilatkozta Tintor, aki megszólalása idején még nem tudhatta, hogy lesz egy újabb személy is, akit szintén kelepcébe csalt a rendező.

Szexuális pszichoterror

A nevének eltitkolását kérő húsz éves lányt szintén kihallgatták az ügyészségen, majd ezt követően nyilatkozott az egész zaklatási ügyet kirobbantó Blic hírportálnak.

– Két héttel a 18-dik születésnapom után kezdődött. Mintha a nagykorúságomra várt volna, pedig a többi lány fiatalabb volt, amikor megtámadta őket. Amikor az egész elkezdődött, hánytam, tizenegy kilót lefogytam. Kiszáradtam. Nem csak a tanodai órák után nem hánytam, hanem napközben is. Minden ételt kihánytam

– mondta a lány, akit a barátja is elhagyott, mert már nem ugyanaz az az ember volt, mint aki korábban. Más emberektől is elszigetelődött, mert nem járt sehova sem.

– Mielőtt először bevitt az irodába, két héttel a nagykorúságom betöltése után, emlékszem rá, hogy egy órán keresztül a női önbizalomról beszélt. Arról beszélt, hogy a női önbizalom nem létezik, hogy elfújta a szél, csak egyet csettint az ujjával, és a nő megtörik. Egész idő alatt a szemembe nézett. Akkoriban nulla önbizalmam volt miatta, de ott ezzel még nem voltam tisztában. Csodálattal tekintettem rá! Arra gondoltam, hogy ő mindent tud, és mindent lát! Ezt ő is felmérte, és bevitt az irodába. Azt mondta, hogy az önbizalmamon fogunk dolgozni, és hogy segít nekem. Nagyon intelligens ember, nagyon okos ember, aki egy tökéletes bűncselekményt készített elő

– mondta a neve elhallgatását kérő 20 éves lány, akit a színitanoda vezetője „pszichológiai rabságban” tartott.

– Amikor mindez megtörtént, tízszer zuhanyoztam le egymás után. Túlzás nélkül mondom, tízszer. Beálltam a fürdőkádba, lezuhanyoztam, kiszálltam, majd visszaléptem a fürdőkádba, mert le kell mosnom magamról. Tudtam, hogy nem normális, ha valaki 66-67 éves korában megérint, undorító volt számomra, de még akkor sem kételkedtem abban, hogy szándékai nem pedagógiai jellegűek, és nem a javamat szolgálják. Beteges félelem lett úrrá rajtam, hogy semmiképpen sem okozhatok csalódást neki! Eljártam az órákra, nehogy azt gondolja, hogy a történtek miatt nem megyek. Egészen eddig fajult a dolog

– mesélte a lány a tanodában szerzett élményeit. Azt mondta, hogy még mindig érzi Aleksić illatát, és látni véli az utcán, pedig már csaknem két éve nem találkozott vele.

Kedden volt a napja

A lány arról is beszélt, hogy hét hónapon keresztül szinte minden kedden megerőszakolta a tanoda vezetője.

– Néha egy-két keddet kihagyott. Olyankor azt gondoltam, hogy mindez megszűnik, és megint minden olyan lesz, amilyennek lennie kell… Aztán újra behívott az irodába. Emlékszem arra a beteges félelemre, ami minden alkalommal a hatalmába kerített mielőtt beléptem abba a szobába. Én voltam a csoport vezetője, középen álltam, és az óra végén elmondtam a Miatyánkot. Állandóan arra gondoltam, hogy oda jön-e, hogy maradásra kérjen. Remegtek a lábaim.

A húsz éves lány szavai szerint a nemi erőszak akkor szakadt meg, amikor a tanév végén befejeződött az oktatás a színitanodában.

– Május volt, és minden novemberben kezdődött… Akkor egy idősebb kolléganő keresett meg. Azt mondta, hogy ne menjek el az utolsó órára. De mégis elmentem, az egy beteg pillanat volt. Azt beszéltük meg, hogy az óra vége előtt megjelennek, és megakadályozzák, hogy bevigyen az irodába. Így is történt. Ez volt az utolsó találkozásom Mikával. Lerohantam a lépcsőn az utcára, és ismét hánytam. Az egy félelemmel vegyes megkönnyebbülés volt, mert féltem, hogy minden folytatódik, és akkor is eljön értem, ha már nem járok a stúdióba

– vázolta fel a „szakítás pillanatait” a színitanoda volt növendéke.

A magát megnevezni nem kívánó lány hozzátette: az a célja, hogy Mika többé senkit se erőszakoljon meg. Amikor beiratkozott az egyetemre, találkozott két lánnyal, akik ugyanabba a tanodába szerettek volna járni. Mindent elmesélt nekik, és ezzel megakadályozta őket abban, hogy a szexuális zaklatással egybekötött pszichoterrornak essenek áldozatul.