Fekete Doboz szerb módra, amelybe a kormánypárt “bezárta” a tiltakozó Szerbiát

Egy fekete konténer járja Szerbiát, benne az SNS saját változatával az elmúlt két év történéseiről

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerbiai választások kampányának talán legkülönösebb kelléke egy fekete konténer, amelyben kövek, fadarabok, összelapított fémdobozok, műanyag palackok és tojáshéjak fogadják a látogatót. Körülöttük képernyők, amelyeken újra és újra összecsapások, incidensek és erőszakos jelenetek peregnek. „Sértések és gyűlölet”, „Támadások a polgárok ellen”, „A blokádolók lerombolják Szerbiát”, „22 hónap erőszak”, „Hogy soha ne felejtsük el” – olvasható a feliratokon.

A Szerb Haladó Párt választási kampányának talán leglátványosabb kelléke nem azt próbálja elmondani a választóknak, milyen Szerbiát építene a Szerb Haladó Párt a következő években. Azt akarja megmutatni, milyen Szerbia következne szerintük akkor, ha nem ők maradnának hatalmon – legalábbis szerintük.

A “doboz” nyomasztó, sötét, csak fekete és piros színekkel operál, a mennyezetre szögesdrót van vetítve, madarak repkednek, szürkeség. Akaratlanul is a náci Németország és a goebbelsi propaganda jut az eszember. A Fekete doboz – Blokádoló Szerbia elnevezésű utazó installáció fekete falakkal borított mobil konténerben járja be az országot, az elmúlt csaknem két év tiltakozásait a Szerb Haladó Párt (SNS) a saját értelmezése szerint sűríti néhány négyzetméterre.

Szerbiai választások: Belgrádtól Kragujevacon át Szabadkáig

A konstrukció első változata már június végén megjelent Belgrádban, a Szerb Haladó Párt „Szerbia, egy család” elnevezésű rendezvényén, a parlament és a Pionír park közelében. A fekete borítású helyiségre akkor azt írták: „Blokadőr Szerbia – 19 hónap erőszak, zaklatás, sértegetés, fenyegetés, a párbeszéd elutasítása. Hogy soha ne felejtsük el.”

A valódi országjárás azonban a választások kiírását követően, vagyis a kampányidőszakban kezdődött. Igaz, nem olyan intenzitással utazik a kiállítás, hogy az bejárja a legnagyobb városokat a választásokig.

A Szerb Haladó Párt azt projektálja, azt vetíti ki, ami ő magát jellemzi: az erőszakot. A felirat szerint 22 két hónap erőszak – ezt próbálja a fekete dobozával a diákok nyakába varrni (Fotó: Tómó Margaréta)

Szeptember 17-én Kragujevac központjában jelent meg egyik napról a másikra a fekete konténer. Itt Milenko Jovanov, alias a Bánát hangja, az SNS elnökségi tagja és parlamenti képviselőjelöltje, volt frakcióvezető hivatalosan is bemutatta a kiállítást, és bejelentette: a doboz körbeutazza Szerbiát. Akkor úgy fogalmazott, szerinte a „blokádolók” olyanok, mint a fekete doboz: nem lehet tudni, mi van bennük, de amikor kinyitják őket, „erőszak és káosz” kerül elő.

Az Szerb Haladó Párt állítása szerint a látogatóknak nem mondják meg, mit gondoljanak. Jovanov azt is közölte, a felvételek autentikusak, dátumokkal és forrásokkal vannak ellátva, ezért mindenki maga alkothat véleményt arról, amit lát.

Mi van a dobozban – és mi maradt ki?

A kiállítótérben különböző méretű kövek, fadarabok, falécek, műanyag palackok, összelapított italosdobozok és tojáshéjak láthatók. A képernyőkön a szerbiai tiltakozásokon történt incidensekről készült felvételeket vetítik.

A gond viszont az, hogy hiányzik a kontextus. Miközben a kiállítás a tiltakozó egyetemistákat és a kormányellenes megmozdulások résztvevőit az erőszakkal kapcsolja össze, a tüntetések másik oldalát – így a demonstrálókkal szembeni rendőri erőszakról szóló eseteket – nem mutatja be. Vagyis nem az elmúlt közel két év eseményeinek dokumentációjáról van szó, hanem azok politikai szempontok alapján összeállított válogatásáról.

Kragujevac után a fekete doboz Kraljevóba került. Szeptember 21-én állították fel. Sokak szerint az installáció provokációként működik, amelynek egyik lehetséges célja az incidens előidézése. Eddig azonban egyetlen városban sem jegyeztek fel semmiféle incidenst a doboz körül. Szabadkán több biztonsági őr is védte a kiállítást, de dolguk nem akadt.

A szerb fekete dobozt felállították a szabadkai városháza bejáratának közelében is (Fotó: Tómó Margaréta)

Szeptember 27-én már Szabadka főterén, közvetlenül a Városháza előtt állt a kiállítás, itt három napig volt, szeptember 30-án délben már bontották. Hogy hova szállították, nem tudni.

„Nézd, miket csináltak ezek…Ezekre kellene szavazni?” – ezt az egyik fiatalember mondta a másiknak, miközben a kiállítást fotóztuk. Láthatóan nem azon volt megrökönyödve, hogy a kormánypárt manipulál a felvételekkel, hanem azon, hogy a “blokadőrök” mit tettek az országgal.

Ki lép be a fekete dobozba?

A fekete doboz működésének egyik legérdekesebb elemzését Ana Martinoli médiateoretikus, a belgrádi Színművészeti Egyetem professzora írta meg a Radar számára.

Martinoli szerint a fekete doboz kommunikációs szempontból rendkívül fegyelmezett termék: egy nagyon összetett, hosszú társadalmi-politikai válságot néhány könnyen felismerhető tárgyra és egyetlen központi értelmezésre redukál. Kövekre, lécekre, tojáshéjakra, erőszakos képsorokra – és az ezekhez társított káosz, megosztottság és instabilitás fogalmaira. A kulcs pedig éppen a szelekció.

Martinoli szerint az SNS nem objektív archívumot próbál létrehozni az elmúlt másfél-két évből, hanem a saját jelentését akarja hozzárendelni ehhez az időszakhoz. A kiállítás nem azt kérdezi, miért kezdődtek a tiltakozások, mik voltak a követelések, hogyan reagáltak az intézmények, milyen események történtek a másik oldalon, vagy hogyan alakult át maga a tiltakozó mozgalom. Egyetlen értelmezési keretet kínál. A professzor szerint az SNS célja egyfajta „mentális rövidítés” létrehozása: amikor a választó a tiltakozókra gondol, a fekete doboz jusson eszébe.

A blokádolók lerombolják Szerbiát, vagyis a Szerb Haladó Párt fancsal tükröt mutat, amivel a kialakult helyzetért az ellenoldalt vádolja (Fotó: Tómó Margaréta)

Martinoli összeveti a fekete dobozt a tiltakozó egyetemisták „Az alkotmány őrzői” kerékpáros kampányával. Szavai szerint mindkettő erős, könnyen fényképezhető politikai szimbólum, amely eleve úgy készült, hogy működjön televíziós képként, portálfotóként, Instagram-videóként vagy TikTok-tartalomként.

A lényegi különbség szerinte az, hogy az SNS a politikai ellenfelét próbálja meghatározni, míg az egyetemisták önmagukat próbálják meghatározni. A fekete doboz negatív kampányüzenet: nem azt mondja meg, mit jelent a Szerb Haladó Párt és mit kíván tenni, hanem azt mutatja meg, mitől kellene a választónak tartania, ha az alternatíva kerülne hatalomra.

Martinoli szerint a fekete doboz elsősorban azoknál működhet, akik számára a stabilitás és a kiszámíthatóság különösen fontos, illetve akik eleve negatívan vagy bizonytalanul viszonyulnak a tiltakozásokhoz. Náluk a kiállítás nem feltétlenül új véleményt alakít ki, hanem a már meglévő meggyőződést erősítheti meg.

Sinkovics Norbert szabadúszó újságíró, egyetemi tanár az installáció kapcsán a BALK-nak elmondta, szerinte fontos különbséget tenni egy felvétel hitelessége és a kontextus hitelessége között. Egy videó lehet teljesen eredeti, miközben a bemutatás módja mégis téves következtetéshez vezetheti a közönséget.

„Ha csak azt a pillanatot mutatjuk meg, amikor a tüntetők vagy a diákok reagálnak valamire, de kihagyjuk azt, ami közvetlenül előtte történt, akkor szelektíven mutatjuk be az eseményeket. Ezt a médiaírástudatosság tanításakor a releváns kontextus elhagyásának nevezzük”, magyarázta Sinkovics.

Kapcsolódó cikk

Aleksandar Vučić máris kampánytémát csinált a nők elleni erőszakból

Szavai szerint különösen problémás, ha ezzel az ok-okozati viszony is megfordul: a reakció úgy jelenhet meg, mintha az lett volna az esemény kiváltó oka. Ha ebből a válogatásból főként konfliktusok, agresszív jelenetek és erőszak látható, miközben hiányzik az események előzménye és tágabb kontextusa, akkor ezekből könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy ez jellemezte az egész tiltakozási hullámot.

“Ezt a folyamatot modern AI-fogalommal „keretezésnek” nevezhetjük: nem feltétlenül hamis információt mutatunk, hanem kiválasztjuk, hogy a valóság mely részleteit mutatjuk meg, melyeket hagyjuk ki, és milyen értelmezési keretbe helyezzük őket. Éppen ezért egy ilyen kiállítás elemzésekor nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogy valódiak-e a felvételek, hanem azt is: miért éppen ezeket a jeleneteket választották ki, mi maradt ki, és milyen összképet kap ezek alapján a látogató”, mondja Norbert.

Sinkovics szerint megvan az esély arra, hogy ez tovább mélyíti a szakadékot a két tábor között. A másik oldalon álló ember többé nem egyszerűen olyan polgár, aki mást gondol, hanem valaki, akitől tartani kell. Ezt láttuk a számos incidens során is, amikor a tüntetők közé hajtottak autóval, vagy fenyegetését kaptak. Hosszabb távon ez növelheti az érzelmi polarizációt: nemcsak politikailag nem értünk egyet egymással, hanem egyre kevésbé bízunk egymásban, és egyre nehezebben tekintünk egymásra ugyanannak a politikai közösségnek a tagjaiként.

A kérdés az, hogy azok lépnek-e be ebbe a dobozba, akiknek még nincs kész válaszuk arra, mit gondoljanak az elmúlt két év Szerbiájáról – vagy elsősorban azok, akik már eleve azt látják benne, amit látni akarnak.