Jokićnak még Amerikában is az anyja főzi a grízt

Jokić Amerikában is a zombori élethez ragaszkodik – és persze ahhoz, hogy a mama főzze a grízt

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Nikola Jokić ritkán beszél hosszan magáról, most azonban a kosárlabda mellett családról, gyerekekről, Zomborról és arról is mesélt, milyen életet szeretne élni Amerikában. Kiderült az is, hogy a világ egyik legjobb kosárlabdázójának van valami, amit az NBA dollármilliói sem tudnak pótolni: az anyai gríz. És ha már gríz, a Balkánnak természetesen erre is van egy dala, amely számtalan feldolgozásban terjed az utóbbi időben az interneten.

Nikola Jokić esetében megszoktuk, hogy a statisztikák általában érdekesebbek, mint az interjúi. A szerb kosárlabdázó nem tartozik azok közé a sportolók közé, akik reggel elmondják, mit ettek, délben megmagyarázzák, miért ették, este pedig podcastban elemzik, mit jelentett számukra az étkezés. Most azonban kivételt tett.

Nikola Jokić interjú: Zomborban a világsztárból megint Nikola lesz

A Denver Nuggets szerb sztárja a Jao Mile podcastban adott ritka és meglehetősen hosszú interjút, amelyből a szerb közszolgálati televízió, az RTS is terjedelmes kivonatot közölt. Jokić beszélt az NBA-ről, a szerb válogatottról, pályafutása kezdetéről, a testvéreiről, gyerekeiről, Zomborról és arról a világról, amelyhez a tengerentúli sikerei ellenére továbbra is ragaszkodik.

És valahol a hosszú beszélgetésben előkerült az édesanyja is.

„Ma is szeretem, amikor anya és apa eljön hozzám, és amikor csak tudok, én is meglátogatom őket. Anya még ma is kijön hozzám Amerikába, hogy grízt főzzön nekem” – mondta Jokić.

Van tehát, amit három NBA MVP-cím, egy bajnoki gyűrű és egy százmillió dolláros szerződés sem helyettesít: a mama gríze.

Egy balkáni mondóka szerint a mama Londonban veszi a grízt

A mondat a Balkánon különösen szerencsés pillanatban hangzott el, mert a gríz az utóbbi időben váratlan internetes karriert futott be.

A volt Jugoszlávia területén generációk ismerik a Sela baba u balon – kezdetű gyerekmondókát. Nincs belőle egyetlen, kőbe vésett változat: ahogy az ilyen mondókáknál városonként, vidékenként és generációnként változik a szöveg, és az új zenei irányzatok is bőven adnak hozzá újabb értékeket.

A történet egyik állandóan visszatérő útvonala azonban meglehetősen figyelemreméltó: a nagymama léghajóra ül, elrepül Londonba, Londonban grízt vesz, aztán továbbmegy Párizsba.

A végén pedig valamilyen úton-módon eljutunk a gramofonhoz és a halhatatlan: din-dan-donhoz.

Az internet az elmúlt hónapokban újra felfedezte a mondókát. Dance- és technoverziók készültek belőle, majd – mert az emberiség nyilván nem állhatott meg ezen a ponton – angol változat is született, később azt is megmutatjuk, most nézzük a techno változatot eredeti szöveggel.

A mama léggömbbel indul Londonba, a hol grízt vesz… a többi kiderül a cikkből, olvass tovább!

A balkáni nagymama tehát Londonban szerzi be a grízt. Jokićnak valamivel jobb dolga van: neki az édesanyja egyenesen Amerikába viszi a grízfőzés tudományát.

Jokić a gyerekeinek is adna valamit Zomborból

A gríz azonban csak egy apró, és meglehetősen szerethető részlete annak, amit Jokić a családról mondott.

Arról beszélt, hogy csak most, saját gyerekei mellett kezdi igazán megérteni, milyen áldozatokat hoztak érte a szülei. Felidézte a késő esti edzéseket, amikor az apja várta, az utazásokat, valamint azt az időszakot, amikor még egy pár kosárlabdacipő előteremtése sem volt magától értetődő.

A saját gyerekeinek pedig szeretné átadni azt, amit ő „a mi mentalitásunknak” és „normalitásnak” nevezett.

Ez Amerikában nem feltétlenül egyszerű.

Jokić szerint gyerekei számára már természetes a medence és a jó autó. Neki nem ez volt. Apja egy Zastava 101-est, a legendás „Stojadint” vezette, és volt olyan időszak is, amikor a családnak egyáltalán nem volt autója.

A Zastava 101-esnek több neve is volt: például Stojadin vagy Kec. Mindenféle használatra szánták, munkába járásra, udvarlásra és egyéb családi célokra, de szolgálhatott élvezeti célokat is, például autóversenyeket is rendeztek vele

A kosárlabdázó nem azt szeretné, hogy gyerekei mesterségesen nélkülözzenek, hanem azt, hogy értsék: az a világ, amelybe beleszülettek, nem magától értetődő.

Zomborban a világsztárból megint Nikola lesz

Jokić többször beszélt már arról, mennyire ragaszkodik szülővárosához, az interjúból azonban az is kiderült, mit jelent számára ez a gyakorlatban.

Barátai „normális” munkát végeznek. Van, aki kilenctől ötig dolgozik, egyik komája erdészként hajnalban kezd. Jokić pedig, amikor hazatér, nem az NBA körüli celebéletet keresi.

Kapcsolódó cikk

Botrány! Nikola Jokić egy év börtönt, és hat év eltiltást kapott a kosárlabdától

Kimegy a hétvégi házba, foglalkozik a lovaival, megiszik egy sört a barátaival.

Elmesélte azt is, hogy nemrég a vajdasági Moholon járt, ahol lovakat tart. Megérkezett az a hajtó is, aki egy nagy versenyt nyert nekik, és malacot sütöttek.

A Denver Nuggets szupersztárjának ez – saját szavaival – „szuper”.

Talán éppen ezért érdekes a Jokić-interjú. Miközben az NBA egyik legnagyobb alakjává vált, láthatóan nem arra törekszik, hogy az ehhez járó életformát is maradéktalanul magáévá tegye.

A szelfikből viszont kezd elege lenni

A sztárságnak azonban van kevésbé idilli oldala is.

Jokić elismerte, hogy egyre nehezebben viseli a magánélet elvesztését. Különösen akkor zavarja, amikor a családjával vagy a barátaival van, és idegenek fényképet kérnek tőle.

Azt mondta, egyre ingerültebben reagál az ilyen helyzetekre, és a környezetében már tudják róla, hogy a szabadidejében nem szeret szelfizkedni.

Nem azért, mert nem érdekelné a világsztárság, de minél kevesebbet szeretne a magánéletébe bevinni belőle.

Play it loud all night long, Everybody sing the song

A gyerekeivel szerbül beszélő családot, Zombort és azt a „normalitást” szeretné átadni, amelyben ő felnőtt. A szüleit pedig ma is szívesen látja maga mellett.

Az édesanyját különösen. Mert lehet Denverben medence, jó autó, NBA-bajnoki cím és minden, amit dollárért meg lehet venni. A grízt azért mégis jobb, ha a mama főzi.

A balkáni mama tehát időközben nemzetközi karriert futott be: léggömbbel eljutott Londonba, bevásárolta a grízt, megjárta Párizst, és végül Amerikába is elért.

Jokićnak szerencsére nem kell ilyen bonyolult útvonalterv.

Mama jön, gríz készül. Din-dan-don.