Történelmi diáktüntetés: több mint 100 000 ember vonult az utcákra

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Történelmi nagyságú tüntetés helyszíne volt vasárnap Belgrádban a Slavija, amely a szerb főváros egyik központi tere. Az Arhiv javnih skupova (Naggyűlések Archívuma) nevű szervezet szerint a megmozduláson több mint 100 000 ember vett részt, miután a hatalmas tér mellett a környező utcák is tele voltak emberekkel.

Ez a szám nemcsak az aktuális szerb kormányzat elleni eddigi legnagyobb demonstrációvá tette a megmozdulást, hanem minden idők legnagyobb tüntetésévé vált Szerbia történetében. A szerb kormányzat erre már nem tudta azt mondani, hogy egy maroknyi ember demonstrál, de így is jócskán alábecsülte a megmozdulást.

Távozzon a söpredék!

A Slavija téren összegyűlt tömeg számban felülmúlta a 2000. október 5-i történelmi tüntetést. Ez a dátum a hatalomváltás szimbolikus pillanata Szerbiában, amely Slobodan Milošević volt diktátor bukásához vezetett, és ezzel véget ért a kilencvenes évek legsötétebb közép-európai diktatúrája, amelynek a jelenlegi szerb elnök is aktív tagja volt, azt is mondhatnánk, hogy ott tanulta ki a diktátori mesterséget.

A mostani esemény egyértelművé tette, hogy a társadalmi elégedetlenség széles körben van jelen, különösen a fiatalabb generációk és a diákok körében, akik visszautasítják a jelenlegi diktatórikus rezsimet, amely az előbb említett rendszerhez hasonlóan foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz.

A tüntetés hivatalosan 16 órakor kezdődött, de már fél órával korábban a környező utcák – beleértve a Kralja Milana, a Beogradska, a Prote Mateje és a Nemanjina utcákat – teljesen megteltek tüntetőkkel, akik az utat is lezárták.

A demonstráció szervezői a diákok voltak, de a tömeg összetétele sokszínűnek mutatkozott: a résztvevők között ott voltak a középiskolások, a színészek, a civil aktivisták, a mezőgazdasági dolgozók, és számos más társadalmi csoport képviselői.

A demonstráció békésen zajlott, és a résztvevők különösen nagy figyelmet fordítottak az összetartásra. Nagy transzparenseket emeltek a magasba, amelyeken olyan üzenetek voltak olvashatók, mint: „Sloboda” (Szabadság), „Svi u štrajk” (Mindenki sztrájkba), valamint ironikus, kritikai feliratok is, például „Kad će smak polusveta?” (Mikor lesz vége a söpredék uralmának?).

Egyik különösen emlékezetes transzparens azt hirdette: „Nisam državna, ja sam mamina i tatina” (Nem vagyok állami tulajdon, én anyámé és apámé vagyok). Ez egyértelmű utalás volt a kormánypárti Vladimir Đukanović korábbi kijelentésére, miszerint a gyermekek 18 éves korukig az állam tulajdonát képezik.

Tiszteletadás és tiltakozás

A tüntetés érzelmi csúcspontját egy 15 perces csend jelentette, amelyet a nemrég Újvidéken történt tragédia áldozatainak szenteltek. Az újvidéki vasúti pályaudvarnál bekövetkezett november elsejei balesetben 15 ember vesztette életét.

A megemlékezés ideje alatt a tüntetők bekapcsolták a telefonjaik fényét, a csendet pedig a követelések újabb skandálása törte meg.

A csend után a tömeg hangosan követelte Aleksandar Vučić szerb elnök lemondását, olyan szlogeneket skandálva, mint: „Vučiću, odlazi” (Vučić, távozz) és „Ruke su vam krvave” (Véres a kezetek).

A diákok egy hatalmas, szerb nemzeti színekkel díszített zászlót feszítettek ki, amelyet a tömeg feje fölött kézről kézre adtak. Ez a gesztus az összetartozást és a közös ügy iránti elkötelezettséget szimbolizálta. A résztvevők eközben elénekelték a szerb himnuszt, a „Bože pravde”-t (Isten igazsága).

A demonstráció során egy emlékezetes szimbólum is feltűnt: a legendás Ferrari-zászló, amely korábban a szerbiai diákmegmozdulások ikonikus elemévé vált az 1996–97-es tiltakozások idején.

A zászló népszerűsége különösen a diákok körében nőtt meg, akik a megmozdulások motorjai voltak. A Ferrari a fiatalos energiát, lendületet és a szabadság iránti vágyat szimbolizálta, amelyeket a tiltakozók magukénak vallottak.

A számháború: mennyien voltak?

A vasárnapi tüntetés méretéről eltérő becslések születtek. Az Arhiv javnih skupova szerint a résztvevők száma meghaladta a 100 000 főt, ami a legnagyobb szabadtéri gyűlésként vonulhat be az ország történetébe, és ez volt az első alkalom, hogy a tömeg sűrűsége szabadtéren meghaladta a két fő/négyzetméteres arányt.

Ezzel szemben a Szerb Belügyminisztérium (MUP) jóval alacsonyabb számot, 28 000–29 000 főt jelentett. Az eltérő adatok feszültséget szítottak a demonstráció méretének és jelentőségének megítélése körül, de a helyszíni képek és videók alátámasztják az archívum becslését.

A szerb elnök igencsak rémült képet vágott az Instagram-profilján közzétett közleményében, amelyben mindenkit arra kért, hogy „továbbra is dolgozzanak együtt Szerbia minden emberéért, és biztosítsanak számukra biztos jövőt. Szerbiának nem állhat meg, és nem is teszi ezt meg!”

A riadtképű szerb elnök (Szerb elnöki Instagram)

A hirtelen nyuszivá változott Aleksandar Vučić korábban verőlegényeket, titkosrendőröket és egy egész médiahadsereget küldött a másként gondolkodókra, akiket minden megszólalása alkalmával nyilvánosan alázott meg, miközben folyamatosan elcsalta a választásokat.

Nemcsak Belgrád, hanem Niš is jelentős szerepet játszott a tiltakozásokban.

A dél-szerbiai városban mintegy 7 000 ember gyűlt össze, ami arányosan egy 53 000 fős belgrádi tüntetésnek felel meg. Niš központjában a diákok és civilek együtt emlékeztek az áldozatokra és támogatták a fővárosi demonstrációt.

A belgrádi tüntetők 17 óra után kezdtek szétszéledni, a forgalom pedig 18 órára helyreállt a Slavija téren. A diákok azonban nem hagyták abba a tiltakozást, és visszatértek az egyetemekre, hogy folytassák a blokádot.

A demonstráció békésen zajlott, rendbontás vagy erőszak nélkül. Egyetlen incidens történt, amikor egy fiatal férfinak rosszulléte miatt orvosi segítségre volt szüksége. A mentőautó érkezését a tömeg tapssal kísérte.