A labda kerek, a horvátok viszont nem parádéznak

A hamburgi horvát-albán meccs után a hullasápadt vendéglősök arcába visszatért egy kis szín; a válogatott szörnyű kínlódás után végül 2:2-es döntetlent játszott. Valószínűleg Horvátország zöme még mindig azt hajtogatja, hogy van még remény, bár mindenki tisztában van vele, hogy ezen az Eurón nem lesz parádés a nemzeti tizenegy szereplése. Dalić szövetségi kapitány makacsul kitart a szenátorok mellett, de sem Modrić, sem Brozović már nem azok, akik voltak. A megtáltosodás esélye igen kicsi, és ezt a vendéglősök is kezdik belátni: az idei EB nem lesz aranybánya. Hiába fektettek be a tévé-monstrumokba (a bajnokság előtt például akciós áron, holmi potom kétezer párszáz euróért kínálták a 2,5 méter átlójú szörnyetegeket), a nemzeti válogatott nélkül nincs hangulat, nincs a Niagara-vízeséssel összehasonlítható sörfogyasztás.

Talán az volna a legjobb, ha kiesnének

Szerény, még csak nem is ötcentes véleményem szerint, ebből a horvát válogatottból valahogy kiveszett az a fanatikus küzdeni akarás, ami ez idáig a horvát csapatot jellemezte, és amivel nemcsak eredményeit, de a világ megbecsülését is kivívta.

Tologatják a labdát jobbra-balra, nézelődnek, óriási hibákat követnek el, a támadójáték vérszegény, a védelem huzatos – így nem lesz továbbjutás, hiába a pápai áldás meg a rózsafüzér. Ha egészen véletlenül csoda történne és a horvátok megverik az olaszokat, nem valószínű, hogy tovább jutnak el a nyolcad-, pláne a negyeddöntőnél.

Ez viszont azért lenne rossz, mert ez elfogadható eredménynek számít, és ismét elmaradna a válogatott generáljavítása, amely már Katar óta esedékes. Új emberek kellenek, új ötletek és sokkal gyorsabb foci, mert ahogy ezt a spanyolok is megmutatták, amikor húsz perc leforgásán belül megfirkálták a horvátokat, a jelenlegi felállás szinte teljesen tanácstalan, ha letámadják őket.

Mindegy, ez úgyis a Horvát Labdarúgó Szövetségen belül dől el. Mindenesetre, a horvát focit nem kell elsiratni, nagyon sok tehetséges játékos játszik Európa-szerte, a horvát bajnokság pedig még mindig futószalagon szállítja a potenciális sztárokat.

Arról nem is beszélve, hogy ha minden kötél szakad, Argentínában, egyébütt még mindig jócskán akad játékos, akinek horvát felmenői vannak, így elméletileg belebújhat a kockás mezbe.

Viszont, viszont a labda…

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a fiúkba belebújik a hajván – ahogy ezt a bosnyákok szokták mondogatni, ha valaki, valami megtáltosodik – és mérkőzésről mérkőzésre egyre veszélyesebbek lesznek. Addig, amíg a kövér hölgy nem fejezi be az áriát, hiba lenne előre leírni a horvátokat.

A válogatott háza táján a csoda rendszeres vendég volt az utóbbi másfél évtizedben, szinte mindig akkor jöttek vissza, amikor már mindenki leírta őket. Mert ugye, ha Keith Richards 75 éves korában képes felmászni a pálmafára, Luka Modrić is ellépeghet még egy döntőig, még ha csetlik-botlik is közben…

Ennek tükrében talán jobb is a döntetlen az albánok ellen, mert senkinek sem jut majd eszébe kalkulálni az olaszok ellen. Ahogy a bölcs közhely tartja, a labda kerek, a mérkőzés pedig kilencven percig tart, vagy néha ennél is tovább.

Utazhatnak-e gyermekek állami repülőgépen?

A horvát média gyarlóbb része még ezekben a vészterhes időkben sem feledkezik meg a politikusok macerálásáról. Az eset azzal kezdődött, hogy valaki azt kezdte feszegetni: kóser dolog-e, hogy Jandroković házelnök a kormány repülőgépének fedélzetére „felcsempészte” kisfiát is és együtt utaztak Berlinbe meccset nézni.

Visszavonták az akkreditációját

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) úgy döntött, hogy megvonja az akkreditációt Arlind Sadiku koszovói újságírótól, aki provokálta a szerb szurkolókat a Németországban zajló Európa-bajnokságon. A Szerb Labdarúgó Szövetség (FSS) három nappal ezelőtt kérte az UEFA-tól Sadiku megbüntetését és akkreditációjának visszavonását. Sadiku az Anglia-Szerbia mérkőzés előtt élő közvetítésben a szerb szurkolók előtt „nagy Albánia” szimbólumát, a kétfejű sast mutatta a kézmozdulataival.

A házelnök nem akarta érteni a vádakat, mert a repülőgép így is, úgy is Berlinbe tartott, egyéb politikai nagyvaddal megrakottan, a lapok/portálok erősködtek, de végül a politika váratlanul összezárt.

Előbb Milanović köztársasági elnök állt ki a házelnök mellett – ez is kisebbfajta csodának számít – mondván, hogy természetesen a gyereknek apja mellett a helye, majd Plenković miniszterelnök szólt le haragosan az Olümposzról, hogy hagyják már a piszkálódást, a politikusoknak is lehet magánélete.

Meg különben is, ő is elvitte a gyermekét a mérkőzésre és ha Isten adja, ismét el fogja vinni. Úgy tetszik, ennyi elegendő volt, mert alábbhagyott a légi szállítás körüli huzakodás, ehelyett az össztűz most Dalić szövetségi kapitányra zúdult, akit most mindenki boldogan ostoroz, megfeledkezve arról, hogy vezetésével két világbajnoksági érmet is szerzett az abrosznyi ország.

De ez már így van, amióta világ a világ. A középszerűség semmit sem gyűlöl annyira, mint a kiválóságot.