Szerbia
HARC: A szerb kormányfő fegyveres összecsapástól tart a szerbek és az albánok között
A lassan a szerb héják közé sorolható szerb miniszterelnök attól tart, hogy fegyveres összecsapások alakulnak ki Koszovóban, ahol a szerbek és az albánok néznek farkasszemet egymással. Ana Brnabić a szerbiai állami televízió hétfő (december 19-i) reggeli műsorában úgy fogalmazott, hogy mélyen csalódott a nemzetközi közösségben, és attól tart, hogy a helyzet még inkább elmérgesedik Koszovóban. Az interjú alaphangját a műsorvezető azzal adta meg, hogy most (a szerb kalendárium szerint) Szent Miklós napja van, hideg van, a koszovói szerbek pedig a barikádokon töltik az időt.
Békeharcos, aki háborút vizionál
A pátoszos felvezetőre tromfolva a szerb miniszterelnök megjegyezte, hogy a szerb biztonsági szolgálatok becslése szerint a helyzet az összecsapások és a fegyveres konfliktus szélére sodródott a koszovói szerb területeken.
– fejtette ki a szerb kormányfő, aki saját állítása szerint az iránt szokott érdeklődni a nyugati illetékeseknél, hogy miként tudják rávenni Albin Kurti (koszovói miniszterelnököt), hogy ne folytassa az olyan incidensek előidézését, amelyek miatt a koszovói szerbek eltorlaszolták az utakat, hogy azzal hívják fel a figyelmet saját helyzetükre.
Brnabić nem először beszél arról, hogy szerinte Brüsszel és Washington csak akkor hallja meg a koszovói szerbek szavát, ha azok úttorlaszokat emelnek, de akkor sem azt hallják ki ebből, amit kellene.
A szerb kormányfő szerint a koszovói szerbek azért építettek barikádokat a Koszovó és Szerbia közötti átkelőkön (szerb részről nem szokás határt emlegetni, mert azzal szentesítenék Koszovó függetlenségét), mert azt akarják elérni, hogy a pristinai kormány tiszteletben tartsa az alapvető emberi jogaikat.
Brnabić álláspontja szerint a Koszovó északi részén élő szerbeknek hasonló volt a céljuk azzal is, hogy november elején kiléptek az állami intézményekből, amivel akkor azt szerették volna elérni, hogy a koszovói fél tartsa be a közel tíz évvel ezelőtt aláírt brüsszeli megállapodásban foglaltakat.
A szerb miniszterelnök véleménye szerint a nemzetközi közösség reakciója nem mindig érthető, hiszen mindkét felet a feszültség csillapítására kéri, miközben Belgrád semmilyen provokációt nem hajt végre, ilyen lépéseket szerinte csak Pristina tesz.
Brnabić attól tart, hogy fegyveres összecsapásokra kerül sor, miután a NATO parancsnoksága alatt működő békefenntartó haderő, a KFOR szögesdrótot húzott ki a jarinjei ellenőrzőpontnál, és a koszovói különleges erők „állig felfegyverzett tagjai” napok óta Észak-Koszovóban tartózkodnak.
– fogalmazott a szerb kormányfő, növelve azoknak a szerb politikusoknak a számát, akik folyamatosan Szerbia békeszándékáról beszélnek, miközben a helyzet eszkalálásával vádolják a pristinai/koszovói vezetést.
Brüsszelre mutogatott
A szerb miniszterelnök azt várja a nemzetközi közösségtől, mindenekelőtt Brüsszeltől, de Washingtontól is, hogy gyakoroljon nyomást Albin Kurti koszovói miniszterelnökre, és – miként azt a diplomaták ígérték -, követelje Pristinától, hogy hajtsa végre a brüsszeli megállapodásban foglaltakat, mindenekelőtt azt, hogy hozza létre a koszovói szerb önkormányzatok közösségét (Zajednica Srpskih Opština, ZSO).
Brnabić arra hívta fel a figyelmet, hogy Belgrád továbbra is tárgyal a nemzetközi közösséggel, elsősorban Brüsszellel, és hozzátette, hogy ezek a tárgyalások minden nap folynak, ezzel kapcsolatban megemlítette a szerb elnök szerepét, akinek a magasztalásáról sosem szokott megfeledkezni.
– nyilatkozta Brnabić, aki szerint a koszovói szerbek mást sem akarnak, mint a brüsszeli megállapodást végrehajtását, de ezt már mintha az előbb is „elmantrázta” volna.
– tette fel a szerb miniszterelnök a belgrádi hivatalosan az utóbbi időben gyakran ismételgetett kérdést, természetesen itt sem nevezte néven Koszovót, merthogy annak létét szerb részről nem ismerik el.
Játékpercek (zsákbamacska)
Szerbia
Második világháborús emlékművet romboltak le a kínai útépítők Szerbiában
Útban volt egy emlékmű. A kínaiak Szerbia több részén is kivitelezőként jelennek a különböző vasúti és közúti építkezéseken, velük kapcsolatban sokféle vélemény elhangzott már, az ellenzéki sajtó rendszeresen támadja őket. A szerbiai média most egy vidéki hírportálra hivatkozva arról számolt be, hogy a Montenegróba vezető dél-szerbiai autópálya építésén dolgozó kínaiak leromboltak egy második világháborús emlékművet, amely Negrišori falunál állított emléket az elesett szerb harcosoknak.
Az emlékműnek annyi
A čačaki Ozonpress képes riportban számolt be arról, hogy az emlékmű teljesen megsemmisült, maradványai szerteszét hevernek.
– állapították meg a hírportál szerint a falú elkeseredett lakói, akik állítólag nagyon megdöbbentek, mert nem hiszik el, hogy valaki is képes ekkora galádságra.
– méltatlankodtak a meg nem nevezett lakók, akik a rendőrséghez fordultak.
A tudósításokból az nem derült ki, hogy a rendőrök kimentek-e helyszínre, megpróbálták-e megállapítani bárkinek is a felelősségét, vagy netalán felfedni az elkövetők kilétét, és esetleg megpróbálták-e felelősségre vonni az elkövetőket.
A helyiek amiatt is méltatlankodnak, hogy nem szólalt meg sem az önkormányzat, sem a felügyeleti szerv, pedig mindkettőnek ellenőriznie kellene, hogy hol, és milyen munkálatok folynak.
A mellékelt képen az látható, hogy mennyi maradt a másodikvilágháborús emlékműből.
Mindenfelé építenek
A Szerbia és Montenegró között épülő autópálya. Miután ez egy szerb térkép, Koszovót Szerbia részeként tünteti fel (Forrás: Srbija Danas)
Számontartani sem könnyű, hogy a kínaiak hány szerbiai projektekben vesznek részt, de ott vannak szinte mindenütt, legyen szó például a Belgrád és Budapest között kimondottan lassan épülő gyorsvasútról, vagy más vasutak, főutak és mellékutak építéséről, hogy a bánya- vagy nehézipari beruházásokról ne is beszéljünk.
A szerb kormány 2021. decemberében két szerződést írt alá a kínaiakkal, az egyik vonatkozott ezek közül a Požega, Užice és Loznica közötti pályaszakasz, valamint egy alagút megépítésére annak a most épülő autópályának a részeként, amely Szerbiát köti majd össze Montenegróval.
A szerződést szerb részről Tomislav Momirović volt építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter írta alá Aleksandar Vučić szerb elnök és Csen Po kínai nagykövet jelenlétében.
Az aláírást követően a szerb elnök természetesen menetrendszerűen „elnyilatkozta magát”, és megállapította, hogy az állam először szán ekkora összeget a térségben élők közlekedési problémáik megoldására, ami „jól jelzi”, hogy nemcsak a belgrádiakra és az újvidékiekre gondolnak, mert ezek az utak nem csak azt szolgálják, hogy az említett két város lakossága könnyebben megközelíthesse a montenegrói tengerpartot.
Játékpercek (zsákbamacska)
Koszovó
Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása
A legutóbbi ohridi találkozó a politikai impotencia újabb bizonyítékának tekinthető, az amerikai diplomácia hathatós közbenjárásával ugyanis Josep Borrell egy alá nem írt szerződés alá nem írt mellékletéről tárgyalt Ohridban két úriembernek kinéző alakkal, akik az aláírt megállapodásokat sem tartják be. Magyarán ez azt jelenti, hogy egy hetes nemzetközi, amerikai és európai győzködés és gyomrozás után az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ismét találkozott a szerb elnökkel és a koszovói miniszterelnökkel, aminek során szóbeli elfogadásra került a szintén csak szóban elfogadott francia-német non paper végrehajtási melléklete. Ne feledjük, az említett francia-német javaslatot az Európai Unió „magáévá tette”, mert annál – mint a közvetítők fogalmaztak – a világon jobb megállapodás nincs. A helyzet a balkáni viszonyokhoz illő módon „megfelelően abszurd”.
Aláírási impotencia
Ohridban 12 órás maratoni megbeszélés után állt fel az asztaltól a két „úriembernek látszó alak” a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd újabb fordulóját követően.
A találkozó középpontjában a koszovói rendezésre felkínált európai javaslat végrehajtásáról szóló megállapodás volt.
A találkozót követően Aleksandar Vučić szinte diadalittasan közölte, hogy semmit nem írt alá, bár bizonyos szerződést – megállapodást, vagy nevezzük akárminek – kötöttek ugyan, de ő – mint már mondtuk – semmit nem írt alá.
Ez a kijelentés tekinthető ugyan Belgrád diadalának, de más szempontból Vučić vereségének is.
SZÚRÓS TEKINTET: Külön-külön is tárgyaltak velük (Forrás: Instagram, Aleksandar Vučić)
A „semmit nem írtam alá” kinyilatkoztatás természetesen szerb belpolitikai célokat szolgált, és leginkább a szélsőjobbos hazai politikai felhasználókat célozta meg, akik folyamatosan azt követelik, hogy a szerb elnök semmilyen dokumentumot ne lásson el az aláírásával.
Ez az „aláírási impotencia” legalább annyira elfogadhatatlan hozzáállás a tárgyalási folyamat során, mint Albin Kurti koszovói miniszterelnök viselkedése, aki az aláírt szerződéseket sem tartja be.
Ezt a packázást pedig az Európai Unió és az Egyesült Államok tűri, ráadásul nagy médiapompát biztosít hozzá, amely során komolynak látszó közvetítők komolytalanul viselkednek, mert hogy minden kétséget kizáróan nem „getlemen’s agrementnek” nevezhető szerződéskötésről van szó, hanem két megállapodásra képtelen alak „sztárolásáról”.
Dagasztják a semmit
Ennek megfelelően az „ohridi partraszállás” nem szerb-koszovói D-napként kerül be a történelembe, bár a szerb elnök szerint a sok nézeteltérés ellenére udvarias és konstruktív beszélgetés folyt, vagyis getlemenek módjára társalogtak, és vélhetően nem azzal foglalkoztak, hogy a történelem során ki kinek hordta a sört.
Kapcsolódó cikk
A koszovói miniszterelnök az ohridi találkozót követően a legutóbbi brüsszeli megállapodáshoz hasonlóan megint azon siránkozott, hogy „ő aláírni ment, amit viszont a másik fél került”, és ez a színtiszta igazság, merthogy – mint már megállapítottuk – a szélsőjobbos befolyás, valamint a „belső nemzeti érzelmű késztetés” hatásra a szerb elnök semmit sem hajlandó aláírni.
– mondta Albin Kurti, aki könnyedén presszionálja a szerb elnököt és a nemzetközi közvetítőket azzal, hogy „ő aláírná, aláírná és aláírná, de lám-lám a másik”, merthogy számára az aláírt szerződések sem jelentenek semmit.
Ehhez az egész komédiához rebbenés nélküli szemmel asszisztál Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni megbízottja, aki az estébe/éjszakába nyúló találkozót követően azt mondta, nagyon elégedett a Belgrád és Pristina között létrejött megállapodással, amely szerinte „nehéz, de szükséges” volt.
Ez a nyilatkozat is hazai – mármint amerikai – felhasználásra készült, egy közvetítő ugyanis nem mondhatja, hogy már megint kudarcot vallottunk – mondjuk ikszedik alkalommal -, mert az ilyesmi sehogy sem hangzik jól, ezért inkább dagasztják a semmit, és úgy tesznek, mintha lenne szerződés, legyen az akár „getlemen’s agrement” is, függetlenül attól, hogy a balkáni politikusok vonatkozásában az „úriember” kiveszőben lévő fajnak számít.
Ehhez falaz a brüsszeli közvetítő is, aki szerint Szerbia és Koszovó megállapodott abban, hogy milyen úton-módon váltja valóra a két fél közötti kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezmény végrehajtási mellékletletét, amelyek közül sem került egyik aláírására, ami jobb helyeken azt jelzi, hogy semmit sem akarnak végrehajtani sem az egyik, sem a másik oldalon.
De ezt nem lehet a világ képébe vágni, mert a politika az a műfaj, amelyben a legnagyobb kudarcot is bombasztikus sikerként kell eladni, nehogy felmerüljön az alkalmatlanság kérdése.
Minden szereplő mentségére szolgáljon, hogy ez a Balkán, ahol az adott szó ugyanúgy nem ér semmit, mint ahogy az aláírt dokumentum is csak egy papírfecni.
Amit nem írtak alá
Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e olyan megállapodást részletesen ismertetni, amelyet az érintettek szóban fogadtak el, miközben ki tudja, hogy mit gondoltak, illetve – tegyük a kezünket a szívünkre -, tudjuk, hogy mit gondolnak, csak azt nem írják alá.
A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásának útjáról szóló megállapodás végrehajtási melléklete azzal kezdődik, hogy a dokumentum az előző (szintén alá nem írt) megállapodás szerves részét képezi.
És akkor jöjjön a többi pont, minden további kommentár nélkül!
– Koszovó és Szerbia teljes mértékben vállalja, hogy tiszteletben tartja a megállapodás és e melléklet valamennyi cikkelyét, és gyorsan és jóhiszeműen végrehajtja a megállapodásból és e mellékletből eredő összes kötelezettségét.
– A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és a végrehajtási melléklet Koszovó és Szerbia EU-csatlakozási folyamatának szerves részévé válik. A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és e melléklet elfogadását követően az uniós közvetítő azonnal megkezdi a Szerbiára vonatkozó 35. fejezet kritériumainak megváltoztatását a megállapodásból és e mellékletből eredő kötelezettségek miatt. A Koszovói Különleges Normalizációs Csoport napirendje ugyanúgy tükrözi Koszovónak a megállapodásból és e mellékletből eredő új kötelezettségeit.
– A felek megállapodnak abban, hogy sürgősen elfogadják az eltűnt személyekről szóló nyilatkozatot az EU által közvetített párbeszéd keretében.
– A 7. cikkely végrehajtása érdekében Koszovó haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményez az EU által közvetített párbeszéd keretében a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítására vonatkozó konkrét rendelkezések és garanciák létrehozásáról a párbeszéd korábbi szakaszaiból származó megállapodásokkal összhangban, amelyeket az uniós közvetítő megerősített.
– A felek megállapodnak abban, hogy 30 napon belül létrehoznak egy vegyes monitoringbizottságot, amelynek elnöke az EU. Az összes rendelkezés végrehajtását a Közös Monitoring Bizottság biztosítja és ellenőrzi.
– A 9. cikk végrehajtása érdekében az EU 150 napon belül donorkonferenciát szervez annak érdekében, hogy beruházási és pénzügyi támogatási csomagot hozzanak létre Koszovó és Szerbia számára. Támogatás nyújtására addig nem kerül sor, amíg az EU meg nem állapítja, hogy a megállapodás valamennyi rendelkezését maradéktalanul végrehajtották.
– Koszovó és Szerbia megegyezik abban, hogy minden pontot egymástól függetlenül hajtanak végre.
– Jelen mellékletben szereplő sorrend nem kérdőjelezi meg azok végrehajtásának sorrendjét.
– Koszovó és Szerbia megállapodik abban, hogy nem akadályozza egyetlen cikkely (pont) alkalmazását sem.
– A megállapodás végrehajtásával kapcsolatos valamennyi vitára az EU által vezetett párbeszéd keretében kerül sor.
– Koszovó és Szerbia tudomásul vette, hogy a megállapodásból, e mellékletből vagy a korábbi párbeszédről szóló megállapodásokból eredő kötelezettségeik be nem tartása közvetlen negatív következményekkel járhat az EU-csatlakozási folyamataikra nézve, akárcsak az EU-tól kapott pénzügyi támogatásra vonatkozóan.
Epilógus
Végiggondolva a fent elmondottakat, és megnézve a szerb elnök vasárnap déli sajtótájékoztatóját, több dolog is eszünkbe juthat, az egyik az, hogy hova vezethet az Európai Unió „bot és sárgarépa” jellegű politikája, amely a jutalmazás & büntetés elvét követi, kinek-kinek érdemei szerint.
Aleksandar Vučić ezúttal is elmondta, hogy ő az Európai Unió híve, ő tudja ugyanis, vagyis ő tudja a lejobban, hogy mekkora anyagi előnnyel járhat Szerbia számára, ha nem veszik össze Brüsszellel. Ugyanakkor az ablaka alatt ott hangol a szélsőjobb, amely pillanatok alatt lerohanná Koszovót, verbálisan legalábbis.
Lélekben és alkotmányosan maga a szerb elnök sem mondott le a volt szerbiai tartományról, de mivel van némi realitásérzéke, ezért már sejti, hogy Koszovó rég elment, csak ezzel a gondolattal Szerbiában ma még nem lehet tömegeket megmozgatni.
Ezt a megérzést igazában maga sem akarja végiggondolni, mert azzal korábbi, és némileg jelenlegi önmagával kerülne szembe. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a koszovói albánok nem az együttélés bajnokai, ahogy az északi területeken élő koszovói szerbek vezetői sem.
Mindennek a levét pedig a Koszovóban szórványban élő szerbek isszák meg, akik minden nap ki vannak, és ki lehetnek téve a körülöttük élő albánok zaklatásainak.
– mondta a vasárnapi déli ebédet helyettesítő Vučić, aki minden bizonnyal abból indult ki, hogy ha bármit is aláír, akkor elismeri Koszovó függetlenségét.
Csakhogy ez az álláspont nélkülözi a következetességet, 2015-ben ugyanis már aláírta a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozását szabályozó megállapodást, és ha ebből indulunk ki, bizonyos értelemben már akkor elismerte Koszovót.
Játékpercek (zsákbamacska)
Szerbia
Magyarországgal is példálódzott a szerb elnök a Putyin elleni elfogatóparancs kapcsán
A Putyin ellen kiadott elfogatóparancs mindent vitt, még Koszovót is háttérbe szorította Szerbiában, pedig ez nagy szó. Az utóbbi két napban minden létező amerikai és európai közvetítő a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt „gyomrozta”, miután azok szombaton (március 18-án) az észak-macedóniai Ohridban találkoznak Josep Borrellel, hogy megbeszéljék a további teendőket a bilaterális kapcsolatok rendezése terén. Az orosz elnökkel kapcsolatos hágai bejelentés azonban elvitte a show-t, a „népi mozgalma” ürügyén országjáró körúton tartózkodó szerb államfő is szinte csak erről beszélt a szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) nagygyűlésen, amelyen Magyarországgal és Törökországgal is példálódzott.
Koszovó is háttérbe szorult
A szerb elnök most Szávaszentdemetert kereste fel, és várható volt, hogy az ohridi találkozót megelőzően majd egy „jó nagyot koszovózik”, miután a héten a különböző közvetítők adták a kilincset nála, ráadásul az ohridi találkozó előestéjén jó esély volt arra, hogy ez a téma töltse ki mondadója 70-80 százalékát.
Sok újdonságról nem tudott volna beszámolni azon kívül, hogy szerb részről, és feltehetően koszovói albán részről is elküldték Brüsszelbe az elképzeléseket a folytatással kapcsolatban, vissza azonban nem kaptak semmit, úgy látszik az „uniós menetrendet” Borrell majd szóban ismerteti velük.
Tele volt a szávaszentdemeteri főtér, az emberek láthatóan másmilyen beszédre készültek
A köszöntő szavakat követően Aleksandar Vučić azonban eltért attól, amit mondani akart a szerémségi város főterén összeverbuválódott tömegnek, és ezt nyilvánosan be is ismerte.
– jelentette ki a szerb államfő, aki arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy éppen egy óvodát keresett fel, amikor érkezett a hír, miszerint a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen.
Amikor ezeket a szavakat kimondta, akkor nagy hurrogás és füttyögés keletkezett a szávaszentdemeteri főtéren, amit Vučić „szurkolói érzelemnyilvánításnak” nevezett.
– állapította meg Vučić a nyilvános péntek délutáni gyorselemzésben, amelynek során annak a véleményének adott hangot, hogy ennek következtében az egyik és a másik oldal a „mindent, vagy semmit” elv alapján fog cselekedni, aminek a következményei további nehézségeket okoznak mindenki számára a világban.
A totális háború réme
A szerb államfő ennek kapcsán megjegyezte, hogy a Nyugat az elkövetkező időkben további nyomást kíván gyakorolni mindazokra, akik eddig nem fordultak a legélesebben szembe az Orosz Föderációval.
– folytatta a külpolitikai elemzést a szerb elnök, aki szerint a Nyugat mindezzel azt üzeni, hogy bárki, aki flörtöl, vagy szóba áll Putyinnal, súlyos, szörnyen súlyos következményekkel kell szembe néznie, és ezért nekik, illetve személy szerint neki is nehezebb dolga lesz Ohridban, mint lett volna, ha mindez nem történik meg, és ezért még jobban meg kell fontolni minden lépést.
– jelölte ki a célokat Vučić, aki szerint ez nem csak cél, hanem „szent feladat” is, amely nagyobb és fontosabb, mint bármikor valaha. Mindeközben a más tártalomra felkészült és felkészített tömeg már kezdett unatkozni, amikor a szerb elnöknek sikerült „emelni a kedélyeket” a kataklizma képének előrevetítésével.
– fogalmazta meg a szerb államfő az előtte álló feladatokat, amire már kitört az addig többé-kevésbé elfojtott taps, amelynek elhalását követően megjegyezte, hogy minden megváltozott tavaly február 24-én, és most tetézésként minden a feje tetejére állt.
A vučići „integetős manírok” nem maradtak el, de ez most egy egészen más kiadású szerb elnök volt, egy két civakodó szótól eltekintve (Forrás: szerb elnöki Instagram)
A szerb elnök a külpolitikai elemzés vége felé – amikor még szinte egyetlen szót sem szólt Koszovóról – úgy fogalmazott, hogy senki sem fog engedni (az Ukrajnában hadakozók közül), mert egymás megsemmisítése a cél, nekik, vagyis a szerb vezetésnek vezetésnek ugyanakkor arra kell törekednie, hogy az országot és a népet megőrizze, ezért Szerbia számára az a legnagyobb feladat, hogy mindebből kimaradjon.
Nem a békéről, a győzelemről beszélnek
Noam Chomsky amerikai nyelvészt idézve Vučić megállapította, már nem először kölcsönzi Chomsky következő gondolatát, miszerint „a világban a probléma racionális megoldásához történő hozzáállás hiányzik a leginkább”, mintha senki sem akarná megoldani ezt a problémát.
– jelentette ki a szerb elnök, aki arra kérte a jelenlévőket, hogy ne üljenek fel semmiféle trükknek, mert Szerbiában is van épp elég bolond, aki háborúba akarja sodorni az országot, szerinte azonban soha többé nem engedhetik meg, hogy bevonják őket a háborúba, mert Szerbia túl kicsi ahhoz, hogy feláldozza a gyerekeit és az ország jövőjét.
Vučić mindezek után említette meg csak Koszovót, amellyel kapcsolatban szintén a béke megőrzésének szükségességéről beszélt, majd röviden felvázolta a Szerémség fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket is, de néhány mondatot követően visszatért ahhoz a gondolathoz, hogy békére van szükség, a világ ma ugyanis kevésbé élhető, mint bármikor, és mintha mindenki megőrült volna: senki sem akarja a békét. És ez szerinte még rosszabb lesz.
Játékpercek (zsákbamacska)
- AI5 nap telt el azóta
ChatGPT: Móricka esete a felturbózott papagájjal
- Szerbia3 nap telt el azóta
Magyarországgal is példálódzott a szerb elnök a Putyin elleni elfogatóparancs kapcsán
- Szerbia7 nap telt el azóta
Az Air Serbia nem csak Moszkvába, hanem New Yorkba és Budapestre is repül
- Fegyverzet5 nap telt el azóta
Ukrajnát leszámítva Szerbia fegyverkezik leginkább az európai országok közül