Megérkezett az ukrán fővárosba Mateusz Morawiecki lengyel, Petr Fiala cseh és Janez Janša szlovén kormányfő, valamint Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök-helyettes – derül ki Morawiecki kedd esti Facebook-bejegyzéséből. Hírügynökségi jelentések szerint a három kormányfő útját titokban készítették elő, és végül vonattal sikerült bejutniuk az ukrán fővárosba. Az Európai Tanács nevében Kijevbe látogató vezetők már találkoztak is Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, aki nagyra értékelte a bátorságukat.

Külföldi vendégek

Az Ukriinform ukrán hírügynökség beszámolója szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a kijevi találkozón tájékoztatta Mateusz Morawiecki lengyel, Petr Fiala cseh és Janez Janša szlovén miniszterelnököt az orosz agresszióról és az ország általános biztonsági helyzetéről.

– jelentette ki az ukrán elnök, aki szerint az oroszok valószínűleg azt gondolták, hogy az emberek szívesen látják őket.

– fogalmazott Zelenszkij, aki arról is tájékoztatta a Kijevbe látogató cseh, lengyel és szlovén miniszterelnököt, hogy az Ukrajnába betörő orosz csapatok között más országok képviselői is vannak.

– tette hozzá az ukrán államfő.

Korábban Denisz Shmihal ukrán miniszterelnök arról tájékoztatta az ukrán hírügynökséget, hogy a Kijevben tartózkodó Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, Petr Fiala Csehország miniszterelnöke és Janez Janša szlovén kormányfő Ukrajna további támogatásáról tárgyalt.

Lengyelország, Csehország és Szlovénia miniszterelnöke március 15-én, kedden érkezett Ukrajnába. Az Oroszország Ukrajna elleni fegyveres agressziójának kezdete óta ez az első ilyen szintű nemzetközi látogatás Kijevben.

Mit mondtak a vendégek?

Némileg a közösségi médiának köszönhetően az is kiderült, hogy mit mondtak a Kijevet felkereső külföldi kormányfők. Morawiecki lengyel miniszterelnök szerint az Európai Unió támogatja Ukrajnát, amely számíthat a barátai segítségére, ami pénzre váltva akár több, mint 20 milliárd eurós támogatást is jelenthet.

A lengyel miniszterelnök Kijevben megjegyezte azt is, hogy most a történelmet a háború sújtotta ukrán fővárosban írják, ahol a szabadság harcol a zsarnokság világa ellen, és ahol most “mindannyiunk jövője forog kockán”.

- fogalmazott a lengyel kormányfő.

A szlovén média idézte Janez Janša szlovén miniszterelnököt, aki arról tájékoztatta az ukrán vezetést, hogy Kijev felé tartva megkereste őt az OECD főtitkára, aki elmondta neki, hogy az OECD egy nagy csomagot készít elő az ukránok megsegítésére az ország újjáépítésében a háború után.

– zárta az ukrán elnökhöz intézett szavait a szlovén miniszterelnök.

A lengyel, a cseh és az szlovén politikai vezetők kijevi látogatását reggel a varsói kormányfői hivatal jelentette be. Kijevben Morawiecki, Kaczyński, Fiala és Janša az ukrán elnökkel és a kormányfővel, Volodimir Zelenszkijjel, illetve Denisz Smihallal találkozott.

A varsói kormányfői hivatal közölte: a politikusok az Európai Tanács nevében indulkak Kijevbe, a látogatás célja, hogy megerősítsék az Európai Unió támogatását Ukrajna szuverenitása és függetlensége számára, valamint bemutassák az ukrán államnak és társadalomnak szánt széleskörű támogatási csomagot.

---

---

Az Európai Unió sem az illegális migráció elleni küzdelemmel kapcsolatban, sem a schengeni térség Nyugat-Balkánnal való kibővítését illetően nem rendelkezik világos stratégiával – jelentette ki Andrej Babiš cseh kormányfő szerdán reggel újságíróknak nyilatkozva a prágai katonai repülőtéren, mielőtt elindult volna Szlovéniába a Bledi Stratégiai Fórumra (BSF). A prágai rádió jelentése szerint Babiš úgy nyilatkozott, hogy az EU-nak tárgyalnia kell Törökországgal az illegális migráció visszaszorításáról.

Már nincs nyitott ajtó

A tanácskozás központi témája idén Európa jövője.

Andrej Babišnak meggyőződése, hogy az afganisztáni helyzet alakulása következtében – ahol a tálibok átvették az ország ellenőrzését – az Európai Uniónak elsősorban Törökországgal kell majd tárgyalásokat folytatnia. 

– szögezte le a cseh kormányfő, aki megismételte, hogy a schengeni rendszer 2015-ben – amikor Németország meghirdette a “nyitott ajtó politikát” – nem volt működőképes.

– hangsúlyozta Babiš, méltatva a migrációs válság tetőzése idején hozott magyar kormányzati intézkedéseket.

– jegyezte meg a cseh miniszterelnök, aki rámutatott arra, hogy a cseh kormány ismételten szót emelt ezen országok csatlakozása mellett a schengeni térséghez, véleménye szerint ugyanis ezeknek az országoknak a schengeni befogadása megkönnyítené Európa határainak védelmét a menekültekkel szemben.

Adjunk pénzt a “török szultánnak”?

A bledi fórum másik fontos témája Afganisztán, miután a tálibok átvették a hatalmat az országban. Ennek fényében nemzetközi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a következő egy évben afgánok milliói léphetnek be menekülteként más országokba.

Ezzel kapcsolatban Babiš megjegyezte, hogy az afganisztáni tapasztalatok elgondolkodásra késztetnek, véleménye szerint azonban ki kell várni, hogyan alakul az ottani helyzet a tálibok hatalomátvétele után.

A cseh kormányfő szerint egy esetleges afgán migrációs hullám megállítása érdekében elsősorban Törökországgal kell tárgyalni. Véleménye alapján az Európai Uniónak ismét pénzt kell felajánlania Ankarának, hogy Törökország gondoskodni tudjon a migránsokról.

Az Európába irányuló korábbi menekülthullám idején az EU megegyezett Törökországgal, hogy a migránsok megállítása fejében több millió eurót fizet neki.

---

---

 
A kilencvenes években három kommunista/szocialista ország esett szét: a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Az első kettő esetében a mai napig nem alakultak ki tiszta viszonyok, az utódállamok jó része azóta is nyögi az akkori események következményeit. Más a helyzet Csehszlovákia esetében. Csehszlovákiát nem szétverték, Csehszlovákia nem széthullott, hanem egyszerűen csak szétvált. Az embereket nem kérdezték meg a döntésről, pedig nagy többségük ellenezte az önálló államok létrejöttét. Az évek előrehaladtával Csehország és Szlovákia lakói is egyre elégedettebbek lettek az önállósággal, és a jó kapcsolat megmaradt közöttük.

Élt 74 évet ?

1918. október 28-án egy olyan többnemzetiségű állam jött létre Csehszlovákia néven, amelyben a cseheknek és a szlovákoknak is szükségük volt egymásra. A csehszlovakizmus jegyében cseh vezetésű egységállam alakult, amelyben több német élt, mint szlovák, miközben a magyarok aránya is meghaladta az összlakosság 5%-át, a ruszinok aránya pedig 4% körül mozgott.
A hitleri Németország térfoglalása idején egy rövid időre megalakult az önálló, ám bábállamként működő Szlovákia. A II. világháború után újraalakult Csehszlovákia, igaz már Kárpátalja nélkül és jelentős német és magyar lakosságtól is megszabadultak a deportálások során.

A '60-as években Csehszlovákia szövetségi állammá alakult át, amely forma a rendszerváltás után is megmaradt, csak a szocialista jelző maradt el az országrészek nevéből. Rövid vita bontakozott ki, hogy kötőjellel vagy kötőszóval kapcsolódjon egymáshoz a két tagköztársaság neve. Így jutottak el 1992-ig.

Kulturált válás

1992-ben ugyanis választásokat tartottak, mely után a cseh és a szlovák fél Václav Klaus, valamint Vladimír Mečiar vezetésével tárgyalóasztalhoz ült, hogy rendezzék közös dolgaikat. Ennek során Klaus azt javasolta, hogy kísérletezgetések helyett váljanak szét önálló államokra, amiben meg is egyeztek.

Előképként tekinthetünk az ebben az időben felbomló nagy (javarészt) szláv szövetségi államokra (a Szovjetunióra és Jugoszláviára), és adódik a gondolat, hogy talán a konfliktusokat megelőzendő dönthettek a békés szétválás mellett. A további okokat keresve megjegyezhetjük, hogy az államberendezés kissé túlbonyolított volt az egyidőben működő három (szövetségi, cseh és szlovák) kormánnyal.

A valódi okok azonban valószínűleg ott keresendők, hogy az akkori cseh és szlovák vezetésnek mások voltak az elképzelései az ország(ok) jövőjével kapcsolatban: Csehország mielőbb integrálódni szeretett volna a nyugathoz, Szlovákia pedig kelet felé kacsingatott.

A szétválás után az irányok meg is maradtak, hiszen a nagyjából 1998-ig tartó Mečiar-korszak idején egy autoriter állam kezdett kialakulni, alvilági, titkosszolgálati leszámolásokkal fűszerezve.

1998 után Szlovákia visszatért a nyugati útra és bátor lépésekkel, komoly átalakításokkal, reformokkal rohamtempóban megkezdte a felzárkózást. Ez olyannyira jól sikerült, hogy tagja lett a NATO-nak, részese lett az EU 2004-es nagy bővítésének és a V4-es országok közül egyedüliként még az eurót is bevezette.

A szlovák önállóság közben már nem csak Mečiar és a Szlovák Nemzeti Párt szívügye volt, hanem szépen lassan konszenzus alakult ki az önálló Szlovákia létrehozásának helyességéről.

De mit szóltak mindehhez az emberek?

1990-ben csupán a szlovákiai lakosok 10 százaléka szeretett volna saját államot, de a szétváláskor is csupán 35% támogatta a lépést, 65% ellene volt.

A csehszlovákiai magyarok különösen féltek az önállóvá váló Szlovákiától. Ahogy azt a Mečiar-korszak bebizonyította, nem is alaptalanul, hiszen ezután indult meg a magyar nyelvhasználat elleni táblaháború és névháború.

De hogy miért nem akartak elválni a csehek és a szlovákok? Csehszlovákia létrejötte önmagában is régi álmok megvalósulása volt, és bár tapinthatóan létezett cseh és szlovák ellentét (a gazdag és szegény rokonok viszonyrendszerének minden pozitív és negatív oldalával együtt), a közös ellenségek és a közös élmények sokkal inkább összetartották a két szláv nemzetet.

Itt nem csak a közös történelmi élményekre kell gondolni, hanem például akár a csapatsportágakban aratott sikerekre (futballban 2 VB ezüst és 1 EB elsőség, a nemzeti sportnak számító jégkorongban 6 VB-cím), vagy a kulturális összefonódásokra például a film, a zene területén.

A legjobban azt sérelmezték a csehszlovák állampolgárok, hogy nem kérdezték meg őket, pedig a népszavazások nem sokkal később reneszánszukat élték. Évtizedekkel később is a szlovákiaiak kétharmada szerint referendumot kellett volna tartani a kérdésben.

A szétválás után

Az utódállamok Csehszlovákia szétválása után hirtelen kisebbek lettek, csökkent a súlyuk, a nemzetközi színtéren azonban mégiscsak származott előny is a helyzetből, hiszen két szavazatuk lett, amivel egymást is tudták támogatni. 2004-ben az EU-ban ismét összetalálkoztak és a V4-en belül szintén együttműködnek.

Bármennyire is nem akarta a szétválást Csehszlovákia lakossága, a közéleti személyiségek nagy része úgy érzi, hogy az önálló államok létrejöttét követően még jobb lett a csehek és a szlovákok viszonya.

És valóban, kevés olyan ország van, amely ennyire közel állna egymáshoz. Az éppen beiktatott közjogi méltóságok első külföldi útja mindig a másik országba vezet.

A legjelentősebb kereskedelmi partnerek maradtak egymás számára, de más területeken is kézzelfogható a nagy barátság. Például a szlovák államnyelv védelméről szóló törvény, amely minden más nyelv használatát igyekszik háttérbe szorítani, a cseh nyelvnek a szlovákkal azonos jogokat biztosít a hivatalos érintkezésben.

Évről évre nő az önálló államok létrehozásával elégedettek aránya és a 2010-es évekre már mindkét országban meghaladta az elégedettek aránya az elégedetlenkedőkét.

2018-ban, Csehszlovákia születésének 100. évfordulója idején a lakosok 51 százaléka értékelte pozitívan az önálló államok létrejöttét, míg a közös csehszlovák állam megszüntetését a megkérdezettek 40 százaléka tartotta jó döntésnek. Ez azt is jelenti, hogy volt egy jelentős, 11%-nyi réteg, amely örült ugyan az önálló Szlovákiának, de egyúttal szívesen maradt volna csehszlovák állampolgár is.

Minél idősebbek az emberek, annál inkább éreznek nosztalgiát a közös állam iránt, de nyilván saját fiatalságuk emlékeit is kivetítik a csehszlovák időszakra.

A fiatalabb generációk már kevésbé éreznek nosztalgiát az 1993 előtti idők iránt, hiszen demokratikus államban élnek, amely gazdasági sikereket is maga mögött tudhat.

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagyobb része is örül az önálló Szlovákiának, ami összefügghet azzal is, hogy az új államnak ki kellett alakítania új hivatalait, amelyben főként az értelmiségiek találtak maguknak helyet.

A csehek és a szlovákok jól megértik egymást, de nem csak azért, mert tolmács nélkül tudnak beszélni egymás közt anyanyelvükön. A közösen eltöltött évtizedek pozitív emlékként él a nemzettudatokban, de már a múlt része.

Csehszlovákia nem fog újra feltámadni, de az EU-n belül úgyis testvéri országokként tekintenek egymásra.

---

---