A boszniai háború erőszakában fogant csecsemőt egy brit házaspár fogadta örökbe

Sokaknak nem adatott meg ez a szerencse

„Látni sem bírom! Nem is akarom látni!” – ezt hajtogatta a nő magzatáról terhessége utolsó heteiben.

Az erőszakban fogant kislány a boszniai háború első évének végén, 1992 karácsonyán született a koševói kórházban, Szarajevóban.

A csecsemő biológiai szülei nem ünnepelték a karácsonyt. Legalábbis az egyik nem decemberben. Az apáról csak annyit tudni bizonyossággal, hogy szerb volt, ortodox vallású. Az ő naptárukban a karácsony tizenhárom napot késik.

Az anya muzulmán, de nem hitt az ünnepekben, kivált nem a háború kitörése után. Foglyul ejtették, táborba került mindjárt az első napokban. A mai napig képtelen megítélni, hogy szerencsésnek mondhatja-e magát. A borzalmakat túlélte, de rendre és módszeresen verték, megerőszakolták. Hat hónapos terhes volt, amikor kiszabadult, és a hegyeken át Szarajevó viszonylagos biztonságába menekült. Tulajdonképpen semmit sem tudott az apáról – hovatartozása kivételével.

Egy megerőszakolt nő a boszniai háborúban (Forrás: Amnesty International – Still on the Frontline/YouTube)

Az anya születendő gyermekét eleve gonoszként bélyegezte meg, és fogadkozott, hogy megfojtja. Gyűlöletét nem titkolta akkor sem, amikor idegen újságírók megszólaltatták. Azt mondta: látni sem akarja a csecsemőt, nemhogy a karjaiban dajkálni.

Egy férfi, Dan Damon volt a riporter, a felesége, Siân pedig az operatőr. Ők ketten aznap éjjel nem hunyták le a szemüket. Megbeszélték, hogy örökbe fogadják a kislányt, annál is inkább, mert a kórház szülészetén közölték: a kisded árvaházba fog kerülni.

Ínséges volt az a dermesztő december, 1992-ben. Szarajevóban nem volt élelem, víz, villanyáram – a fűtésről nem is beszélve. Az aknavetők gránátjai viszont rendületlenül becsapódtak, mint ahogy az orvlövészek is fáradhatatlanul és irgalom nélkül vadásztak mindenkire, aki kimerészkedett az utcára, és távcsövük irányzéka elé került.

A biológiai anya megkönnyebbülten mondott le az újszülöttről, akit az örökbefogadó házaspár magával vitt az Egyesült Királyságba. Ők adták neki a Lejla nevet, egy fiatal boszniai ismerősük után.

A teljes igazság a csecsemőről

Bonyolult hercehurcával járó másfél év elteltével a királyi bíróság hivatalosan is engedélyezte Lejla örökbefogadását.

Ahogy a lány cseperedett, apránként beavatták a származásába. Elmondták, hogy Boszniában jött a világra, biológiai anyja, Safa pedig, aki nem tudott róla megfelelően gondoskodni, még mindig ott él. Lejla a teljes igazságot akkor tudta meg, amikor nagykorú lett. Eltartott egy ideig, mire feldolgozta a származásának történetét.

Egy korábbi, boszniai családi nyaralás után Szarajevóba utazott, hogy megtalálja szülőanyját. Kudarcot vallott, de később kapott egy levelet Bosznia-Hercegovina londoni nagykövetségtől – Safa címével és telefonszámával.

Három évig leveleztek, majd személyesen is találkoztak. Safa megölelte és megcsókolta, az örökbefogadó szülőknek pedig megköszönte, hogy megmentették a kisbabáját.

A szexuális erőszakot fegyverként használják (Forrás: Maya Centre)

Egy srebrenicai emlékoldal több tízezerre becsüli a boszniai háborúban megerőszakolt nők számát. Nem Lejla Damon az egyetlen, aki ilyen kapcsolatból született. Ajnával (Jusić) és Alennel (Muhić) együtt annak, A háború elfeledett gyermekei elnevezésű szarajevói civil szervezetnek az aktivistája, amely a polarizált társadalomban különböző etnikumú nemi erőszak áldozataként született gyermekeket tömöríti magába.

A szexuális erőszakot napjaink számos konfliktusában fegyverként használják világszerte – emlékeztettek a Nobel-békedíj árnyékában az oslói békenapokon, ahol a három boszniai fiatalt is kitüntették.

Lejla jószolgálati nagykövetként bejárta a világot. Afrikában segélyszervezetnél dolgozott – újságolta pár éve nevelőapja, Dan.

Lejla Damon jótékony küldetéseket vállal (Forrás: Standard)

„Páncélozott autóval csempésztük ki Lejlát Szarajevóból, agresszív, kalasnyikovos fegyveresek által felügyelt ellenőrző pontokon keresztül” – emlékezett vissza Siân egy interjúban. „Nem tettünk semmi rosszat, de megrémisztett minket, hogy egy brutális vagy ittas ember mennyire megnehezítheti a helyzetet” – mondta.

Az ellenőrzőpont

A történetet azért vált aktuálissá most, Lejla születésnapja környékén, mert egy ismerősöm a producere egy, az immár 34 éves fiatal nővé cseperedett háborús áldozat sorsáról és életútjáról szóló filmnek. „Arpad was driving…” – idézte a felvételről a nem vér szerinti anya, Siân szavait, és azt kérdezte, vajon az én voltam-e.

Valóban én vezettem a nehéz Land Rovert, amit a Sky News azok után alakított át páncélozottá, hogy a háború részvevői vadászni kezdtek az újságírókra is. Indulás előtt – biztos, ami biztos alapon – még beszereztem egy rendhagyó írásos jóváhagyást a bosnyák elnök, Alija Izetbegović helyettesének, Ejup Ganićnak az aláírásával, aki az állam nevében engedélyezte a kiskorú evakuálását külföldre.

A Sky News sokat látott páncélozott Land Rovere (Forrás: A szerző fotója)

A golyóbiztos terepjárónak golyóálló szélvédői voltak, amelyeket nem lehetett kinyitni sem a sofőr, sem az anyósülésen utazó oldalán.

A körülményekről tudni kell, hogy Szarajevó ostromzár alatt állt. Ahhoz, hogy kijussunk a városból, át kellett jutni egy szerb ellenőrző ponton. Ott álltak őrt a Siân által említett marcona férfiak.

Kapcsolódó cikk

FRONTVONAL: A tudósítások, amelyek beavatkozásra késztették a Nyugatot

Gyakran jártunk erre, néhánnyal kölcsönösen ismertük egymást. Többször simán továbbot intettek, amikor felismerték az egyedi autót, ezúttal azonban leállítottak bennünket. Óvatosan kinyitottam egy kicsit az ajtót. Első, és egyetlen alkalommal kérdezték meg: van-e idegen a kocsiban.

Siân hátul ült, és a kabátja alá rejtette Lejlát, akit a térdén tartott méretes kamerával is álcázott. Rajtunk kívül nincs más a kocsiban – próbáltam nem hebegni. A csöppség önfeledten és csöndben aludt, miközben az egyenruhások felemelték a sorompót.

Talán még egy „Boldog új évet!” is elhangzott. Nagy bajban lettünk volna, ha a kisbaba felsír.