Vulin készítette a listákat, és sajnálja, hogy nem került fel rájuk, még több „szemét”

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Vulin szerb miniszterelnök-helyettes, korábbi belügyminiszter, a szerb polgári titkosszolgálat volt igazgatója az általa alapított Szocialisták Mozgalma (Pokret socijalista, PS) nevet viselő szervezet honlapján közölte, hogy a Szerbiából kitiltásra kerülő személyek listáját ő készítette, mint belügyminiszter és a BIA igazgatója, a törvény és a lelkiismerete alapján, és sajnálja, hogy nem szentelt neki több figyelmet, mert így „sok szemét” neve nem került fel a listára. Vulin ezzel reagált arra, hogy a horvát-szerb határon feltartóztattak egy horvát énekesnőt, és közölte, hogy a lista készítésével kapcsolatban nem kérdezte meg Aleksandar Vučićot, és ezt nem is kellett volna megtennie.

Vulin listája

Vulin közölte azt is, hogy azokon a listán, amelyet rendőrminiszterként és a BIA igazgatójaként személyesen állított össze, és a végzéssel együtt átadott az illetékes hatóságoknak, szerepelnek olyan külföldi állampolgárok is, akik azért érkeztek Szerbiába, hogy erőszakos tiltakozásokon vegyenek részt, de szerepelnek rajtuk drogbárók is, akiktől még mindig tartanak Szarajevótól Pristináig és Szkopjéig, Szerbiában ugyanakkor elkobozták a járműveiket, és gyalog küldték vissza őket a határon.

A volt titkosszolgálati vezető hozzátette, hogy a kötelező feltartóztatásra és a fokozott ellenőrzésre utasító listán szerepelnek azok a montenegrói parlamenti képviselők is, akik megszavazták, hogy Szerbia népírtó állam.

Vulin elárulta azt, hogy személyesen tette fel a listára azoknak a (feltehetően koszovói) szerbeknek a nevét, akik virágot visznek a szkipetár (koszovói albán) gyilkosok sírjaira, de felkerültek a listára azok az usztasák is, akik Vukovárban a Jure és Boban (Jure i Boban) című dalt éneklik, aztán pedig átmennek Bácsba, hogy a szerbek szemébe köpjenek.

Az usztasák által megálmodott Nagy-Horvátország, amely a Drinánál is határos Szerbiával (Forrás: YouTube)

A helyzetet kevésbé ismerők kedvéért megjegyezzük, hogy a Jure és Boban sok változatban előforduló horvát usztasa nóta, változattól függetlenül mindegyik szöveg arra fut ki, hogy át kell lépni a Drinát, és fel kell gyújtani Szerbiát.

Itt felvetődhet a kérdés, hogy Horvátország nem is a Drinánál határos Szerbiával, amire az a válasz, hogy a Nagy-Horvátország viszont igen, még pedig a Drina teljes hosszában.

Az usztasa nótában megemlítésre kerülő Jure Francetić neve, aki a második világháború alatt a Független Horvát Államon (NDH) belül Bosznia-Hercegovina horvát usztasa biztosa volt, és a csetnikek ellen harcolt.

Többször is szemetekről beszél

Vulin a közleményben többször is szemétnek nevezi azokat, akiket felvett a listára, és azokat is, akiket lehagyott róla, mert nem szentelt elég figyelmet a névsor elkészítésének.

A szerb politikus közleménye elején úgy fogalmaz, hogy „az a szemét, aki azt hiszi, hogy a szerbeknek nincs se országuk, se önbecsülésük, meggyőződhet ennek az ellenkezőjéről, amikor a határon közlik vele, hogy nem szívesen látott személy Szerbiában.

Egyesek például azért, mert a szerbek karácsonykor történt lemészárlásáról énekeltek, amit (Naser) Orić hajtott végre, ezt a srebrenicai népírtás/mészárlás előzményének lehet tekinteni.

Kapcsolódó cikk

A szerbek horvát kémet fogtak (?), miközben verbális deliktum miatt zaklatják az “idegen művészeket”

Naser Orić nagyapja a csetnikek ellen harcolt a második világháborúban, ő maga pedig bosnyák szabadcsapatával a srebrenicai vérengzést megelőző egyik szerb karácsonykor (1993) boszniai szerb katonákat és civileket mészárolt le a környező szerb falvakban (Kravica, Siljkovici és Jezestica).

Vulin szerint a „szemetek” közé tartoznak azok is, akinek a koncertjein verték a gyermekeket, akik a közösségi médiában szidalmazták a szerbek anyját, vagy azt énekelték, hogy nem árthat nekik senki, mert ‘erősebbek Szerbiánál’, Nagy-Albánia szimbólumait mutogatták, esetleg Ante Gotovinát ünnepelték.

Ezek ismét olyan utalások, amelyeknek a feltárására helyszűke miatt most nem vállalkozunk, de többségükre megvan a válasz a kapcsolódó cikk végén.

A volt belügyminiszter, majd BIA-főnök szerint mindegyikük könyörgött, hogy vegyük le őket a tiltólistáról, mind azt mondták, hogy vannak náluk rosszabbak is, nem gondolták komolyan, amit énekeltek vagy mondtak, mind panaszkodtak, hogy a tiltás miatt pénztől esnek el, vagy akadályoztatva vannak a szerbiai vagyonuk kezelésében.

Vulin azt írta, hogy egyesek személyesen könyörögtek, mások menedzsereiken keresztül, megint mások hazájuk miniszterelnökei által. Sokan próbáltak titokban annak az Aleksandar Vučićnak a közelébe férkőzni, akit nyilvánosan szidalmaztak.

A közleményt Vulin azzal zárta, hogy a listákat a törvény és lelkiismerete szerint ő maga állította össze, és sajnálja, hogy nem szentelt több időt ennek, mert látja, „mennyi szemét maradt ki érdemtelenül”. Vulin azt is „bevallja”, hogy Aleksandar Vučićot erről nem kérdezte meg, és nem is kellett volna megkérdezni.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy miként fordulhat elő egy olyan országban, ahol Vučić mindennek az alfája és omegája, sőt még a mű (μ) betűje is, hogy az egyik legközelebbi munkatársa a tudta nélkül cselekszik?

Vagy ez is csak egy elterelő hadművelet, amely Vučić tehermentesítését szolgálja, esetleg rossz esetben netalán Vulin az oroszokkal a háta mögött túl erősnek érzi magát ahhoz, hogy a saját fejétől cselekedjen?