A cikk meghallgatása

Fantasztikus hangulat, zsúfolásig megtelt tér – így tudósított a helyi sajtó Mirko Pajčin, ismertebb nevén Baja Mali Knindža szabadkai koncertjéről. Míg néhány órával korábban alig több száz méterre a város központjától lőttek egymásra a migránsok, rengeteg szabadkai izgatottan készült „az év koncertjére”. A csaknem kétórás zenebona, amit a város legtávolabbi pontján is hallani lehetett, sokak örömére végre Szabadkán is “méltó helyet” kapott. Az előadó, aki a kilencvenes években hazafias dalaival, később a háborús bűnösként elítéltek istenítésével vált ismertté, szívesen látott vendég Szabadkán, ha tetszik ez nekünk, ha nem.

Ki az a Baja Mali Knindža?

Mirko Pajčin, ismertebb nevén Baja Mali Knindža, Bosznia-Hercegovinából származó szerb énekes. 1981-ben költözött Szerbiába. Ismertséget a kilencvenes években szerzett magának “hazafias” dalaival.

Nótáiban nem egyszer élteti a háborús bűnösöket, nemcsak a kilencvenes évekből, de a második világháborúból is. Dalszövegei (mintegy 50 saját szerzeményű dala van) a szerbséget dicsőítik, a szerb történelemről szólnak, de sok nótája a szerelemről, a szerencsejátékról és az alkoholról.

AZONOS KOEFICIENS: Azért ők szeretik egymást: Baja Mali Knindža a szabadkai polgármester ölelésében (Forrás: Subotičke.rs)

Radovan Karadžić és Vojislav Šešelj az általa leginkább istenített háborús bűnösök, a Szerb Radikális Pártnak külön albumot is szentelt. Ebben a pártban kezdte pályafutását Aleksandar Vučić szerb elnök is, aki szeptember 1-én lett Szabadka díszpolgára a VMSZ hathatós támogatásával.

Iskolaudvarban, főtéren

Hatalmas felháborodást keltett néhány hónappal ezelőtt a bejelentés, miszerint a Szabadka melletti Újzsedniken (Novi Žednik), a helyi általános iskola udvarán ad koncertet a hazafias dalokat éneklő Baja Mali Knindža.

Kapcsolódó cikk

HÁBORÚS ZÓNA: A szabadkai Lidl parkolójában lőttek meg egy migránst

Az ellenzéki pártok akkor is tiltakoztak, a koncertet a pravoszláv egyház szervezte. Erre hivatkozott is Stevan Bakić, Szabadka polgármestere néhány nappal ezelőtt, amikor a főtéri koncert támogatása miatt bírálták.

A polgármester kiemelte, az újzsedniki koncert is incidensek nélkül múlt el, majd feltette a kérdést, azok után, hogy minden Szabadkán élő nemzetiség és kisebbség „megkapta a magáét”, vagyis választhatott előadót és bulizhatott a kedvére, miért éppen a szerb többségi nemzet által szervezett koncerttel van probléma.

Bakić azt is elárulta, hogy jómaga csak Baja slágereit ismeri és hallgatja, a hazafias és uszító, háborús bűnösöket dicsőítő dalait állítólag nem ismeri.

Az ekvivalencia elve

A polgármesternek félig igaza van, hiszen szeptember 2-án a szabadkai főtéren koncertezett a Piramis, ami sok ottani magyar veterán zenekedvelő szívét megmelengette, és még Pásztor Bálint (second hand), a szabadkai képviselő testület elnöke és a VMSZ alelnöke is toborzott nekik a Facebookon.

Viszont, ha elfogadjuk, hogy a magyarok a Piramissal megkapták a magukét, amivel a szerbség rászolgált Baja Mali Knindžára, ezzel azt is elfogadjuk, hogy a Piramis ekvivalens Baja Mali Knindžával, és ezzel legitimáljuk a szerb nacionalizmust még akkor is, ha a Piramis a maga dalaiban soha nem éltette sem Horthy Miklóst, és azt sem énekelte soha, hogy Vajdaság=Magyarország, ellentétben Baja Mali Knindža Kosovo je Srbija, vagyis Koszovó=Szerbia politikailag erősen motivált dalával, hogy a Dragoljub “Draža” Mihailović csetnikvezért dicsőítő “szerzeményről” ne is beszéljünk. Ezúttal eltekintünk attól, hogy belinkeljük Baja Mali Knindža bármelyik tobzódását, nem szeretnénk ugyanis reklámot csinálni neki, a közönségének számító szerb nacionalisták pedig maguktól is megtalálják.

Szabadkán legalább hét-nyolc helyen jelent meg ez a graffiti arra alludálva, hogy Pásztor Bálint belement az alkuba, és elfogadta a fent említett ekvivalenciát (Forrás: Autonomija)

Lobogók, nacionalista feliratok

A valóban zsúfolásig megtelt tér tele volt fiatalokkal. Baja Mali Knindža koncertjén az első sorokban tizenéves fiúk és lányok. Kislányok és kisfiúk šajkačában (szerb nemzeti sapka), három ujjukat fenntartva (a Szentháromság jelképe), lobogóba burkolózva, szüleik nyakában, ölelésében énekelték Baja slágereit.

Dragoljub “Draža” Mihailovićot éltető pólókban (Živ je Draža umro nije dok je Srpstva i Srbije – Él még Draža, nem hal meg, míg szerbség és Szerbia lesz).

UTÁNPÓTLÁS: Olyanok lesznek a gyerekeink, amilyeneknek neveljük őket (Forrás: Subotičke.rs)

Draža a királyi Jugoszlávia katonai vezérkari tisztje, valamint a második világháború idején csetnikvezér volt. Királypárti, szerb nacionalistaként Mihailović arra törekedett, hogy újjáalakítsa a Jugoszláv Királyságot, illetve hogy létrehozza Nagy-Jugoszláviát egy etnikailag tiszta Nagy-Szerbiával, amely magába foglalta volna Macedóniát, Koszovót, Montenegrót, Boszniát, Hercegovinát, a Szerémséget, a Bánságot, Bácskát és a mai Horvátország jelentős részét.

A háború után a jugoszláv kommunista hatóságok kollaborációért és háborús bűnösként vádat emeltek ellene, majd kivégezték, de 2015 májusában – a mostani szerb elnök kormányzása idején – a szerbiai semmisítőszék egy vitatott döntés értelmében rehabilitálta.

Multikulturalizmus vagy annak a halála?

A kérdés az, igaza van-e Stevan Bakićnak? A Szabadkát jellemző multikulturalizmus legitimizálhatja-e Baja Mali Knindža koncertjét?

Beleférnek-e az etnikailag tiszta Szerbiát éltető dalok, háborús bűnösöket hősként éltető dalszövegek a multikulti definíciójába?

Vagy inkább a multikulturalizmus és interkulturalizmus végső rúgásai, halálhörgései ezek?

Ha Vučić, akkor jöhet

A “migránsvadász” Stevan Bakić szabadkai polgármester nem csak a szerb nacionalizmus támogatásában, hanem az ízléstelenség felkarolásában is példát mutat, nemrégiben ugyanis lehetővé tette, hogy egy szerb énekesnő a szabadkai városháza épületében forgassa le a klippjét.

A szabadkai polgármester a jelek szerint minden Vučićot beenged a városháza dísztermébe, így fordulhatott elő, hogy Sanja Vučić – aki a számára előkelő 18. helyet szerezte meg a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválon – felmászott az elnöki asztalra (talán így hívják) és onnan ordibálta esetlen rímeit.

Az asztalra történő felmászást még a szerb elnök – aki történetesen szintén Vučić – sem engedte meg magának, de esztétikai okokból ezt a klippet sem linkeljük be, aki akar adni egy pofont a jóízlésnek, az keresse meg a YouTube-on!