Connect with us

Írd be ide, amit keresel!

Bosznia

FELBOLYDULT BALKÁN: Miközben Szerbia “koszovózik”, Horvátország Bosznia-Hercegovinába küldene katonákat

komsic ketto gigapixel standard scale
SZÓCSATA: Željko Komšić, a bosznia-hercegovinai államelnökség állítólagos horvát tagja kiosztotta az őt évek óta visszatérően kritizáló horvát külügyminisztert (Forrás: Internet, Epicentar)

Olvasási idő: 4 perc

Találgathatjuk, hogy újabb gócpont alakulhat-e ki a Balkánon: a koszovói helyzet fokozódásával egyidejűleg bontakozott ki vita a horvát hadsereg esetleges boszniai katonai missziós szerepvállalásáról. Gordan Grlić Radman horvát külügyminiszter Jens Stoltenberg NATO főtitkárnak küldött üzeneténben javaslatot tett egy boszniai NATO-misszió horvát részvétellel történő felállítására, arra az esetre, ha az orosz fél vétója miatt az EUFOR mandátuma nem kerülne meghosszabbításra. A boszniai közhangulatot felrázó kezdeményezés időzítése amiatt sem volt optimális, mert ezzel egyidejűleg elrendelte a szerb hadsereg mozgósítását a Koszovóval hónapok óta tartó „ háború” miatt.

Damoklész Putyin kardja

Gordan Grlić Radman horvát külügyminiszter a Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak küldött levelében fokozott aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában novemberben esedékes tárgyalásokon az oroszoknak lehetőségük lesz megvétózni a boszniai EUFOR nemzetközi katonai misszió mandátumának meghosszabbítását. Az orosz fél Christian boszniai főképviselő kinevezése kapcsán már kilátásba helyezte a jogának alkalmazását.

Ekkor az EU tagállamok, az USA és Nagy-Britannia azzal kerülte meg az orosz medvét, hogy a főképviselő személyéről csak a Béke-végrehajtási Tanácsban (Peace Implementation Council, PIC) szavaztak az abban részt vevő országok nagykövetei, figyelmen kívül hagyva a szerb, orosz és tiltakozást.



A jelenlegi ukrán-orosz háborús helyzetben Radman okkal vizionálja, hogy az orosz diplomácia az ENSZ BT-ben él az EUFOR mandátumhosszabbítás elleni vétó lehetőségével, megszüntetve ezzel a boszniai nemzetközi katonai misszió működésének jogalapját. Az EUFOR a februári ukrajnai orosz támadás óta többször került megerősítésre, sőt korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy a kontingenshez a német Bundeswehr újból csatlakozott.

A végi időszakban az USA külügyi vezetése vetette fel annak a szükségességét, hogy az EUFOR-ral szembeni orosz vétó miatt a NATO-nak késznek kell lennie egy ENSZ-felhatalmazás nélküli NATO misszió -Hercegovinába vezénylésére.

Radman fenyeget

A boszniai Istraga oknyomozó portál által közzétett, és Radmannak minősített levél szerint egy ilyen küldetésben való részvételt minden NATO-szövetséges számára nyitottnak kell lennie. Ezt a horvát külügyminiszter az Észak-atlanti Szerződés preambulumában szereplő azon fordulatból vezeti le, amely szerint a NATO működésének lényeges eleme, hogy a tagállamok egyesítik erőfeszítéseiket a kollektív védelemért, valamint a béke és biztonság megőrzéséért.

Hangsúlyozta, hogy Horvátország semmilyen NATO műveletben való részvételével kapcsolatban nem létezhetnek jogi vagy politikai aggályok. Így Horvátország esetleges kizárása egy jövőbeli boszniai NATO misszióból diszkriminatív lenne, és hátrányos helyzetbe hozná a többi partnerállammal szemben.

Vagyis Radman szerint egy jövőben összeállítandó boszniai misszióban való részétel a NATO-tagországok joga, nem csak kötelezettsége, és szerinte a hercegovinai harcteret 1993 és 1995 között felszántó horvát erők boszniai jelenléte érdemben járulhatna hozzá a nyugat-balkáni régió békéjének és stabilitásának megőrzéséhez.

A horvát külügyminiszter olyannyira fontos horvát nemzeti érdeknek minősítette a még fasorban sem lévő missziós részvételt, hogy kijelentette: amennyiben ezt megtagadják hazájától, az nagyon káros lehet a katonai szövetség egységére, és káros precedenst teremt a tagországok egyenjogúsága szempontjából. Az egyébként hercegovinai származású Radman a következőképpen folytatta:



Horvátország részvételének indokoltságát a 90-es években, a boszniai háborúban betöltött szerepe is alátámasztja, hiszen kulcsfontosságú szerepet játszott a béke biztosításában és megvalósításában Bosznia-Hercegovinában.

Ennek kapcsán indokolt megemlíteni, hogy a bosnyák és hercegovinai horvát történetírás egyik fontos ütközőpontját manapság a horvát hadsereg 1993-as hercegovinai fellépése jelenti. Akkor a horvát intervenció jogi alapját, a szabad választások híján, az Alija Izetbegović köré csoportosulókból álló kormány hozzájáruló nyilatkozata képezte. Ettől függetlenül számtalan esetben fordult elő tűzpárbaj a bosnyák gerillák és a horvátországi hadsereg tagjai között a háborúnak ebben az “együttműködéssel fémjelzett” szakaszában is.

Mindezek alapján érthető, hogy a boszniai közvélemény jelentős része nem találja szerencsésnek a Daytoni Egyezményt hadviselő félként aláíró Horvátország részvételét egy NATO-békemisszióban.

Komšić csípőből tüzel

A rendre közel-keleti utazásai miatt elfoglalt Bisera Turković “Anyuka” bosznia-hercegovinai külügyminiszter helyett Radman levelére a boszniai államelnökség horvát tagját megillető helyet ismételten megszerző reagált elsőként.

Komšić határozott fellépése amiatt nem volt meglepő, mert az október 2-i választások óta kisebbfajta boszorkányüldözés zajlik ellene a hercegovinai sajtóban, ahol a választások előtt az egységes boszniai nemzeti identitással házaló jelöltet a horvátokat megillető poszt bitorlójának minősítik rendre komoly zágrábi egyetértés mellett.

A bosznia-hercegovinai államelnökség állítólagos horvát tagja tehát kapott az alkalmon, és kiosztotta az őt évek óta visszatérően kritizáló horvát külügyi vezetőt. Véleménye szerint a horvát hadsereg részvétele bármilyen NATO-misszióban Bosznia-Hercegovina területén ellentétes lenne a Daytoni Békemegállapodással. Legalább annyira lenne meghökkentő, mintha a szerbek jelentkeznének a misszióba, bár itt jegyezzük meg, hogy a hasonlat némileg sántít, mert nem tagja a NATO-nak, és még jónéhány napfogyatkozásnak el kell telnie ahhoz, amíg csatlakozik a katonai szövetséghez.

Komšić szerinte nincs olyan érv, amely igazolná a horvát hadsereg részvételét. A horvát politikai vezetés nyilvánvaló célja Bosznia-Hercegovina destabilizálása, ami annak a következménye, hogy a nemzetközi közösség engedett “Horvátország agresszív politikájának”. Ezzel a boszniai horvátokat csak kvázi képviselő politikus vélhetően a Christian Schmidt nemzetközi főképviselő által horvát érdekek mentén életbe léptetett választási törvénymódosítására utalt.



A boszniai elnökségi tag úgy vélte, hogy a horvát külügyminiszter valótlant állít, amikor a horvát hadsereg szerepéről beszél a bosznia-hercegovinai béke és biztonság megteremtésében. Szerinte Radman figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Horvátország maga is részt vett a konfliktusban, amelyet a Hágai törvényszék ítéletei is megerősítenek. Továbbá azt sem vette számításba, hogy a horvát hadsereg későbbi, a spliti egyezmény szerinti beavatkozása már a bosznia-hercegovinai intézmények, és nem a nemzetközi szervezetek jóváhagyásával valósult meg.

Komšić kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina nem fogja engedélyezni a horvát hadsereg részvételét az esetleges NATO-misszióban, attól függetlenül, hogy a nemzetközi közösség és a NATO tagországok erről milyen döntést hoznak.

Like
Love
Care
Haha
Wow
Sad
Angry





🚗 H-1089 Budapest, Delej utca 51

📬 contact@balk.hu

☎️ +36 30 631 3104

💁‍♂️ Rólunk - About us

📰 Impresszum

💰 Szponzorált tartalom

🏁SEO-partner

BALK Magazin © 2019-2022


Helyesírási hiba jelentése

A következő értesítést küldjük a szerkesztőnek: