Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Aleksandar Vučić úgy véli, hogy nagy dilemma előtt áll az ország, mert ha Szerbia nem vezet be szankciókat Oroszországgal szemben, akkor bajba kerül. Ez a mondat azonban a dilemmának csak az egyik fele, ellenkező esetben ugyanis nem történik semmi más, minthogy a Nyugat 5-6 napig erőteljesen meglapogatja Szerbia képzelt hátát, és „ennyi volt”. Ezért nem zárható ki – de ezt csak mi tesszük hozzá -, hogy Szerbia „jellemző módon” egy harmadik utas megoldást választ, büntet is meg nem is, vagyis úgy csinál, mintha „szankciózna” Oroszországgal szemben, majd méltatlankodni, hogy keményebb fellépést várnak tőle.

Nyugatból is készült

A fent említett dilemmáról a szerb elnök a szerb Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség, vagyis a BIA (Bezbednosno-infromativna Agencija) napja alkalmából beszélt, mert hogy Szerbiában ilyen is van, ami legalább akkora ökörség, mint az „akárminek a világnapja” a közösségi médiában.

Ez alkalomból Vučić most nem Sztálingrádot emlegette, hanem nyugatias tudását fitogtatva Barack Obamát idézte, aki szerint egy ország nem támaszkodhat csak a hadseregére, ezért szüksége van egy erős polgári titkosszolgálatra. Ennek apropóján most Casablancát húzta elő, amelyre szerinte jelenleg Belgrád a leginkább hasonlít.

– Ha oroszországi vendégeink vannak, akkor a nyugati szolgálatok tagjait leplezzük le, ha nyugatról érkeznek a vendégeink, akkor mások figyelik meg őket

– jelentette ki a szerb államfő, aki szerint ez nemcsak annak bizonyítéka, hogy az egyik mennyire érdeklődik a másik iránt, és fordítva, hanem annak is, hogy mekkora figyelem nyilvánul meg „az iránt a földdarab iránt, amelyet szeretnének megőrizni a szerbek következő generációinak”. Hozzátette még, hogy a szerbek önhibájukon kívül sodródtak egy ördögi körbe, amelyből nincs kiút.

A szerb elnök ide kapcsolódóan úgy fogalmazott, hogy ma mindenki a Scholz- Macron tervről beszél, miközben senki sem látta, de azért mindenki nyilatkozik róla.

– Ha úgy gondolják, hogy (a Nyugaton) megelégszenek azzal, hogy Szerbia holnap szankciókat vezet be Oroszország ellen, hát nem. Öt-hat napig veregetnék a vállunkat. A szankciók kérdése pörölyként szolgál, hogy minden fórumon kalapácsként sújtson le ránk, aztán meg azt teszik velünk, amivel Oroszországot vádolják

– vázolta fel Vučić a helyzetet, amivel valószínűleg a NATO Szerbia elleni légicsapásaira gondolt, mert hogy az utóbbi időben más már nemigen jár a fejében.

– Ha visszautasítod, akkor bajban vagy. Értsük meg egymást. Engem senki sem fenyeget, mint Aleksandar Vučićot, viszont nyíltan fenyegetik az egész hazánkat, és annak a fennmaradását. Csak azt akarom, hogy ezt mindannyian tudják, és ezt az első alkalommal mondom ki

– állította a szerb elnök, aki pontosabban fogalmazott volna, ha azt mondja, hogy jubiláris első alkalommal mondja ki sokadszor. A szerb államfő természetesen kitért arra is, hogy a Nyugat vízumkényszer bevezetésével fenyegeti Szerbiát, mert az országba vízum nélkül léphetnek be az indiai, a burundi és a tunéziai állampolgárok.

– Megoldjuk ezeket a problémákat is, de ez nem lesz elegendő, még a hírekbe sem kerül be. Azt akarják, hogy vezessünk be szankciókat (Oroszországgal szemben), mert zavarja őket, hogy van egy ország, amely fenntartja a jogát a szabad véleménynyilvánításra, miközben senkit sem fenyegetett, és nem tette be a lábát senkinek a földjére sem

– jelentette ki a szerb elnök, és akármilyen hihetetlen, innen már csak egy lépés Koszovó, illetve egy párhuzam, amely a maga furfangos módján Koszovót idézi, arra lehet vele asszociálni.

– Nem támadtunk meg senkit sem, de kegyetlenül megbüntettek bennünket, rosszabbul jártunk, mint Irak vagy Afganisztán. Mert tőlük nem vették el Bászrát vagy Kandahárt

– hozta fel elég fifikásan a szerb elnök Koszovó témáját, és a hasonlat majdnem ül is. Csakhogy a szerb kormány és a szerb nacionalisták folyamatosan megfeledkeznek arról, hogy a miloševići időkben a szerb vezetés milyen brutálisan bánt el a koszovói albánokkal. Pedig, ha valakinek, Vučićnak emlékeznie kellene rá.