Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A horvát sajtó az évszázad rablásának nevezi, ami az utóbbi időben az INÁ-ban játszódott le, miután öt személyt állítottak elő, akik a gyanú szerint mintegy egy milliárd kunával károsították meg a MOL és a horvát állam tulajdonában lévő INA horvát olajipari vállalatot. Az ügyben most először megszólaló Zoran Milanović horvát elnök szerint az INA gázüzletága olyan kifizetőhellyé, vagyis ATM-é vált, amely a kormányhoz kötődő magánszemélyek gazdagodását szolgálta. Valami hasonlót állít a zágrábi Nacional hetilap is, amelynek a megbízhatóságát azonban mindig érdemes mérlegelni, ha nyugodtan szeretnénk aludni.

Szervezett rablás

A Facebookon közzétett bejegyzésében a horvát köztársasági elnök megjegyezte, hogy „majdhogynem valószerűtlenül” hangzik a kormány magyarázata, amely szerint a gyanúsítottak letartóztatása a rendszer működésének bizonyítéka, és nincs koherens magyarázat a teljes menedzsment és a felügyeleti lánc felelősségére, amelyben horvát oldalról kizárólag olyan személyek ülnek, akiket politikai alapon választott és nevezett ki Andrej Plenković kormánya.

– Közvetlenül a ránk váró nehéz őszt megelőzően, amely várhatóan az energia-, a gáz- és a villamosenergia-árak drámai növekedését hozza magával a horvát lakosság és a gazdaság számára, félelemmel és aggodalommal töltött el, amikor megtudtam, hogy az INA-ban olyan üzleti modell működése vált lehetővé, amely a szervezett rablás összes jellemzőjével rendelkezik

– jegyezte meg Milanović, akinek az általunk gyakran használt „becenevétől” most eltekintünk, mert annál jóval súlyosabb a helyzet, hogy ezzel pikírtkedjünk.

Facebook-bejegyzésében a horvát elnök még hozzátette, hogy „mindez akkor történik, amikor a kormány még nem ajánlottak fel intézkedéseket Horvátország társadalmi és gazdasági stabilitásának megőrzésére.

Milanović itt kitért arra is, hogy az elkövetők, akiknek a nevét nem írta le, a saját gazdagodásukra használták fel a hazai kitermelésből származó gázt, amelynek „a nemzeti energiabiztonság erősítését” kellett volna szolgálnia.

A horvát elnök úgy fogalmazott, hogy „ez a nemzetközi energiaválság közepette különösen fontos”, azt viszont nem írta le, hogy esetleg súlyosbító körülménynek számíthat-e. A horvát elnök ezt követően átment populistába.

– Hihetetlen, hogy rezdületlen arccal jelentik be a lakosság, az iskolák, az óvodák, a vállalkozók és mindenki számára a többször áremelést, mint alternatíva nélküli szükségszerűséget, miközben az INA által kitermelt olcsó gázt mindenki orra előtt, minden kérdés nélkül viszonteladóknak engedik át

– méltatlankodott a horvát államfő, aki szerint az eddig nyilvánosan elérhető információknak is elegendőknek kellene lenniük ahhoz, hogy jóval több ember felelősségének a kérdése felmerüljön, mint amennyit őrizetbe vettek. Mellékesen jegyezzük csak meg, hogy öt személyről van szó, de közülük az egyiket, a főbűnösnek számító személy édesapját, akit a zágrábi média „Horvátország leggazdagabb nyugdíjasának” nevez, mert az ő folyószámlájára érkeztek a szédítően nagy összegek – már szabadlábra helyezték.

A horvát elnök szerint a történtek után komolyan górcső alá kellene venni nem csak az INA, hanem az egész energiaszektor irányítási rendszerét, amelyben „láthatóan semmi sem történik a kormány részvétele és tudta nélkül”.

A Nacional most is tudja

Érdekes, hogy valami hasonlót állít a Nacional hetilap/portál is, amely mindig jól értesültnek szeretne tűnni, miközben nem tud leszokni arról, hogy állandóan meg nem nevezett forrásokra hivatkozik. Ugyanakkor az már szinte furcsa, hogy a lap ezúttal nem Magyarországot és nem direkt a MOL-t gyepálja, és (egyelőre csak) az eset mellékszereplőjeként kezeli.

A Nacional ezúttal is meg nem nevezett forrásra hivatkozik, aki a bíróságon is hajlandó megerősíteni az állítását, miszerint a horvát miniszterelnök kérte Fasimon Sándortól, az INA Csoport igazgatósági elnökétől a legfőbb gyanúsított, Damir Škugor kinevezését a gázüzletág kereskedelmi igazgatói pozíciójába, amivel gyakorlatilag helyzetbe hozta, és így lehetővé vált számára egy ilyen méretű bűncselekmény elkövetése.

Az informátor szerint Plenković miniszterelnök ezt az óhaját 2019-ben az akkor még gazdasági miniszteri tisztségét betöltő Tomislav Ćorić gazdasági miniszter által továbbította Fasimonnak, amiről a meg nem nevezett személy szerint az Ina vezetője legalább egy alkalommal beszélt is. Bizonyíték nulla, az állítás legfeljebb csak azért tűnhet hihetőnek, mert Ćorić „jó kapcsolatokat ápolt Budapesttel”, és Szijjártó Péter magyar külgazdaság és külügyminiszter partnere volt az LNG-terminál körüli ügyek nyélbe ütésében.

A horvát hetilap saját állítása szerint nem érte utol Ćorićot, aki végül a Hina hírügynökségnek nyilatkozott, és azt mondta, hogy amit a Nacional írt, az úgy hazugság, ahogy van, merthogy ő soha életében nem beszélt a miniszterelnökkel a „seftelés vezéralakjának számító” Škugorról.

És természetesen így az is kérdéses, hogy mennyire hihető el a Nacionalnak az a másik információja, miszerint Gabriel Szabó, csoportszintű downstream ügyvezető igazgató egy Zoom-konferencia alkalmával kijelentette, hogy a MOL a horvát kormány kérésére hajtott végre személycseréket az INA vezetésében.

Ezek után már alig merem említeni a Nacional másik cikkét, amelyben a hetilap arról értekezik, hogy „hatalmas méreteket öltött Orbán és Plenković összecsapása, ezért a horvát miniszterelnök személyesen fogja meghiúsítani, hogy az Indotek átvegye az orosz Sberbanktól a Fortenova (volt Agrokor) részvényeinek 43%-át, miután alapos gyanú merült fel, hogy az indotekes Jellinek Dániel csak „paravánként” szolgál annak az áttekinthetetlen magyar tőkének, amely valójában Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel hozható összefüggésbe.