Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A szerbiai sajtó az utóbbi időben ismét sokat foglalkozott a Belivuk-féle bűnszövetkezettel, amelyet 2021 február elején göngyölített fel a szerbiai rendőrség. A bírósági eljárás azonban bizonyítékok hiányában eléggé akadozik, és kérdés, hogy az egyik gyilkos „színeváltozása” esetleg lökést adhat-e az eseményeknek. A banda a legkegyetlenebb módszerekkel kínozta meg és végezte ki áldozatait.

Horror Háza

Az ügynek eddig két tanúja volt, mindketten a Veljko Belivuk által vezetett „Principi” szurkolói és bűnözői csoport tagjai, akik a belgrádi Partizan stadionjának déli szektorában táboroztak. A csoportot eddig hét gyilkossággal vádolták meg. A banda az áldozatok többségét a ripoteki „Horror Házában” kínozta meg, és végezte ki.

Az áldozatok földi maradványait a bűnözők által is „mészárszéknek” nevezett víkendházban „dolgozták fel” egy ipari húsdaráló segítségével, majd a takarításhoz erős vegyszereket használtak, hogy biológiai és minden már értelemben eltüntessék a nyomokat

A vádirat összeállításához a legtöbb támpontot a Sky” titkos kommunikációs alkalmazáson keresztül folytatott, és mára már dekódolt levelezés adja, aminek alátámasztáshoz azonban tanúvallomásokra is szükség lenne, csak hogy azok, akik netalán tanúskodhatnának, általában a húsdarálóban végezték, az akkortájt sokat emlegetett „nema tela, nema dela” mondóka alapján, amit magyarra úgy lehetne fordítani, hogy „ha nincs hulla, a bűn nulla”.

Ezért a tanúkat az elkövetői oldalon kell keresni, ez a legnehezebb feladat, merthogy azon a térfélen eddig csak olyanok voltak hajlandók tanúskodni, akik közvetlenül nem vettek részt a gyilkosságok elkövetésében, ebből kifolyólag nem túl sokat tudnak.

Az eddigi két tanú legfeljebb az áldozatok lépre csalásában segédkezett, vagy a nyomok eltüntetésében működött közre, ezért „közvetlen ismereteik” nincsenek, és csak arról számolhatnak be, amit az elkövetőktől hallottak. A bűncselekményeket tehát nem látták, ezért nem tudják, hogy azok elkövetésében a főbűnösök milyen szerepet játszottak, ráadásul az egyik tanú egy szobafestő, akit időnként azért hívtak ki a Belgrád közeli Ripotekbe, hogy a gyilkosságok után kifesse a mészárszéket, egyébként pedig biztosan nem róla mintáznák meg a bátorság szobrát.

Gyilkos és tanú

Az ügyészség nemrégiben azonban vádalkut kötött az egyik közvetlen elkövetővel, aki előszeretettel tépte le az áldozatok körmeit, és egyéb módon is részt vett a kicsinálásukban, például Lazar Vukićević és Milan Ljepoja esetében.

Bajkeverő Velja (Veljko Belivuk) bandájának tagjai úgy ejtették kelepcébe Vukićevićet, hogy elkapták az egyik barátját, akinek a Sky telefonjáról egy fényképet küldtek neki. A képen Belivuk volt látható „összekötözött állapotban”. A fénykép mellé a „ripoteki mészárszék” címét adták meg, így a szerencsétlen Vukićević saját lábán sétált be a Horror Házába.

Halála előtt kivágták a nyelvét, mert egy alkalommal azt mondta, hogy „neki nem parancsolgathat egy pincér”, amivel a bandavezérre, Veljo Belivukra (Velja Nevolja, Bajkeverő Velja) utalt, aki suhanckét a belgrádi Rad focicsapat éttermében felszolgálóként dolgozott. Vukićevićnak ráadásul egy-két gyilkosságról is tudomása volt, egy alkalommal figyelmeztette is Belivukot, hogy „az egész város egy levágott fejről beszél”.

Milan Ljepoja a nyugat-európai ékszerboltok kifosztására szakosodott Pink Panthers transznacionális balkáni banda tagja volt, őt még brutálisabban megcsonkították, előbb levágták a fülét és az orrát, majd azzal folytatták a feldarabolását, hogy eltávolították a karját, a lábát, kivették a szemét, végül pedig levágták a fejét.

Ebben a két gyilkosságban vett részt Srđan Lalić, aki a fenti szörnyűségek miatt nem lehet védett tanú, és nem kerülhet azonnal szabadlábra, de lehet egyszerre vádlott és tanú, hasonlóra a „fejlett maffiával” rendelkező országokban van példa. Ha beszél, akkor cserébe garantáltan 18 évet kap, bár ezt a speciális bíróságnak még jóvá kell hagynia.

Lalić 2019-ben csatlakozott a Principi nevet viselő bandához, ezért közvetlen elkövetőként többet tud, mint az első két tanú együttvéve, azon egyszerű oknál fogva, hogy szinte mindig jelen volt a gyilkosságnál, néhány esetben pedig közvetlen elkövetőként „tűnt ki”.

Az 1985-ben Belgrádban született férfi, sok bűnözőtől eltérően, egyetemi végzettséggel rendelkezik, diplomás informatikus, és ebben a szerepkörben a szerbiai egészségbiztosítási pénztárnál dolgozott (RFZO), és állítólag kriptovalutával kereskedett.

Lalić kezdetben megpróbálta olyan személyként bemutatni magát, aki a kommunikációért volt felelős, kiderült azonban, hogy sokkal sötétebb alak, és legalább két esetben különös kegyetlenséget tanúsított az áldozatokkal szemben.

Az egyik a fent említett Vukićević volt, akinek a kivégzését Lalić hajtotta végre, mert a két vezér Veljko Belivuk és Marko Miljković Montenegróban volt, miután a Principi az ottani kavači klánnak dolgozott. Belivuk a távolból azt követelte, hogy Vukićević kínzásának minden részletéről tájékoztassák, és legyenek az áldozattal szemben különösen kegyetlenek: a vádirat szerint a most tanúnak szegődő Lalić nem ábrándította ki a vezért.

Lalić kitűnt Aleksandar Gligorijević Puki meggyilkolásánál is. Puki Belivuk közeli emberének számított, de kiderült róla, hogy információkat szivárogtat ki a rivális bandáknak. A verések mellett a kínzásába bele tartozott az is, hogy forró vasalót nyomtak a testéhez, halála után pedig „késsel vésték” a bőrébe az „izdajnik”, vagyis az áruló szót.

Az „új tanú” a Sky telefonon egyébként a Barry Mills hívószóra hallgatott. Hills az amerikai Árja Testvériség elnevezésű börtönbanda vezetője volt, aki egy hajszállal úszta meg a halálbüntetést, és négy évvel ezelőtt halt meg – nem véletlenül – a börtönben.

Politikai összefüggések

Miután a Szerbiában jelenleg kormányzó elit egyes tagjai a kilencvenes években erőteljesen kötődtek az alvilági struktúrákhoz – beleértve ebbe a Szerbiai Szocialista Pártot és a Szerb Radikális Pártot is, amelyből a Szerb Haladó Párt kinőtt – ezért nem lehet a politikai érintettség kérdésétől elvonatkoztatni.

A belgrádi Vreme című hetilap legutóbbi számában azt írja, hogy Lalić nagybátyja, Momčilo Babić az Aleksandar Vučić szerb elnök egykori mentorának számító, Vojislav Šešelj (volt) radikális vezető és a szintén radikális múlttal rendelkező Tomislav Nikolić volt szerb elnök orvosa volt.

Babić jelenleg Szerbia moszkvai nagykövete, ebből valószínűleg némi összefüggés kiolvasható, arról nem is beszélve, hogy annak a váratlanul elhunyt Miroslav Lazanskinak a helyére került februárban, akiről Vučić nemrégiben katonai járművet nevezett el, Lazanski ugyanis a miloševići és egyéb rezsimek kedvenc katonai szakértője volt.

Az ellenzéki Szabadság és Igazság Pártja időközben azzal vádolta meg a nagykövetté avanzsált orvost, hogy éppen ő segítette be a kisöcsit a szerbiai Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ottani megfelelőjébe, de mi ez, mind ahhoz képest, amit itt felvázoltunk.