Connect with us

Szerbia

GYILKOS ÉS TANÚ EGYSZERRE: Lesz-e előrelépés a legkegyetlenebb szerbiai bűnbanda ellen folyó eljárásban? ??? + ???

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

infromer
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

A szerbiai sajtó az utóbbi időben ismét sokat foglalkozott a Belivuk-féle bűnszövetkezettel, amelyet 2021 február elején göngyölített fel a szerbiai rendőrség. A bírósági eljárás azonban bizonyítékok hiányában eléggé akadozik, és kérdés, hogy az egyik gyilkos „színeváltozása” esetleg lökést adhat-e az eseményeknek. A banda a legkegyetlenebb módszerekkel kínozta meg és végezte ki áldozatait.

Horror Háza

Az ügynek eddig két tanúja volt, mindketten a Veljko Belivuk által vezetett „Principi” szurkolói és bűnözői csoport tagjai, akik a belgrádi Partizan stadionjának déli szektorában táboroztak. A csoportot eddig hét gyilkossággal vádolták meg. A banda az áldozatok többségét a ripoteki „Horror Házában” kínozta meg, és végezte ki.

Az áldozatok földi maradványait a bűnözők által is „mészárszéknek” nevezett víkendházban „dolgozták fel” egy ipari húsdaráló segítségével, majd a takarításhoz erős vegyszereket használtak, hogy biológiai és minden már értelemben eltüntessék a nyomokat

A vádirat összeállításához a legtöbb támpontot a Sky” titkos kommunikációs alkalmazáson keresztül folytatott, és mára már dekódolt levelezés adja, aminek alátámasztáshoz azonban tanúvallomásokra is szükség lenne, csak hogy azok, akik netalán tanúskodhatnának, általában a húsdarálóban végezték, az akkortájt sokat emlegetett „nema tela, nema dela” mondóka alapján, amit magyarra úgy lehetne fordítani, hogy „ha nincs hulla, a bűn nulla”.

Ezért a tanúkat az elkövetői oldalon kell keresni, ez a legnehezebb feladat, merthogy azon a térfélen eddig csak olyanok voltak hajlandók tanúskodni, akik közvetlenül nem vettek részt a gyilkosságok elkövetésében, ebből kifolyólag nem túl sokat tudnak.

Az eddigi két tanú legfeljebb az áldozatok lépre csalásában segédkezett, vagy a nyomok eltüntetésében működött közre, ezért „közvetlen ismereteik” nincsenek, és csak arról számolhatnak be, amit az elkövetőktől hallottak. A bűncselekményeket tehát nem látták, ezért nem tudják, hogy azok elkövetésében a főbűnösök milyen szerepet játszottak, ráadásul az egyik tanú egy szobafestő, akit időnként azért hívtak ki a Belgrád közeli Ripotekbe, hogy a gyilkosságok után kifesse a mészárszéket, egyébként pedig biztosan nem róla mintáznák meg a szobrát.

Gyilkos és tanú

Az ügyészség nemrégiben azonban vádalkut kötött az egyik közvetlen elkövetővel, aki előszeretettel tépte le az áldozatok körmeit, és egyéb módon is részt vett a kicsinálásukban, például Lazar Vukićević és Milan Ljepoja esetében.

Bajkeverő Velja (Veljko Belivuk) bandájának tagjai úgy ejtették kelepcébe Vukićevićet, hogy elkapták az egyik barátját, akinek a Sky telefonjáról egy fényképet küldtek neki. A képen Belivuk volt látható „összekötözött állapotban”. A fénykép mellé a „ripoteki mészárszék” címét adták meg, így a szerencsétlen Vukićević saját lábán sétált be a Horror Házába.

Halála előtt kivágták a nyelvét, mert egy alkalommal azt mondta, hogy „neki nem parancsolgathat egy pincér”, amivel a bandavezérre, Veljo Belivukra (Velja Nevolja, Bajkeverő Velja) utalt, aki suhanckét a belgrádi Rad focicsapat éttermében felszolgálóként dolgozott. Vukićevićnak ráadásul egy-két gyilkosságról is tudomása volt, egy alkalommal figyelmeztette is Belivukot, hogy „az egész város egy levágott fejről beszél”.

Milan Ljepoja a nyugat-európai ékszerboltok kifosztására szakosodott Pink Panthers transznacionális balkáni banda tagja volt, őt még brutálisabban megcsonkították, előbb levágták a fülét és az orrát, majd azzal folytatták a feldarabolását, hogy eltávolították a karját, a lábát, kivették a szemét, végül pedig levágták a fejét.

Ebben a két gyilkosságban vett részt Srđan Lalić, aki a fenti szörnyűségek miatt nem lehet védett tanú, és nem kerülhet azonnal szabadlábra, de lehet egyszerre vádlott és tanú, hasonlóra a „fejlett maffiával” rendelkező országokban van példa. Ha beszél, akkor cserébe garantáltan 18 évet kap, bár ezt a speciális bíróságnak még jóvá kell hagynia.

Lalić 2019-ben csatlakozott a Principi nevet viselő bandához, ezért közvetlen elkövetőként többet tud, mint az első két tanú együttvéve, azon egyszerű oknál fogva, hogy szinte mindig jelen volt a gyilkosságnál, néhány esetben pedig közvetlen elkövetőként „tűnt ki”.

Az 1985-ben Belgrádban született férfi, sok bűnözőtől eltérően, egyetemi végzettséggel rendelkezik, diplomás informatikus, és ebben a szerepkörben a szerbiai egészségbiztosítási pénztárnál dolgozott (RFZO), és állítólag kriptovalutával kereskedett.

Lalić kezdetben megpróbálta olyan személyként bemutatni magát, aki a kommunikációért volt felelős, kiderült azonban, hogy sokkal sötétebb alak, és legalább két esetben különös kegyetlenséget tanúsított az áldozatokkal szemben.

Az egyik a fent említett Vukićević volt, akinek a kivégzését Lalić hajtotta végre, mert a két vezér Veljko Belivuk és Marko Miljković Montenegróban volt, miután a Principi az ottani kavači klánnak dolgozott. Belivuk a távolból azt követelte, hogy Vukićević kínzásának minden részletéről tájékoztassák, és legyenek az áldozattal szemben különösen kegyetlenek: a vádirat szerint a most tanúnak szegődő Lalić nem ábrándította ki a vezért.

Lalić kitűnt Aleksandar Gligorijević Puki meggyilkolásánál is. Puki Belivuk közeli emberének számított, de kiderült róla, hogy információkat szivárogtat ki a rivális bandáknak. A verések mellett a kínzásába bele tartozott az is, hogy forró vasalót nyomtak a testéhez, halála után pedig „késsel vésték” a bőrébe az „izdajnik”, vagyis az áruló szót.

Az „új tanú” a Sky telefonon egyébként a Barry Mills hívószóra hallgatott. Hills az amerikai Árja Testvériség elnevezésű börtönbanda vezetője volt, aki egy hajszállal úszta meg a halálbüntetést, és négy évvel ezelőtt halt meg – nem véletlenül – a börtönben.

Politikai összefüggések

Miután a Szerbiában jelenleg kormányzó elit egyes tagjai a kilencvenes években erőteljesen kötődtek az alvilági struktúrákhoz – beleértve ebbe a Szerbiai Szocialista Pártot és a Szerb Radikális Pártot is, amelyből a Szerb Haladó Párt kinőtt – ezért nem lehet a politikai érintettség kérdésétől elvonatkoztatni.

A belgrádi Vreme című hetilap legutóbbi számában azt írja, hogy Lalić nagybátyja, Momčilo Babić az Aleksandar Vučić szerb elnök egykori mentorának számító, Vojislav Šešelj (volt) radikális vezető és a szintén radikális múlttal rendelkező Tomislav Nikolić volt szerb elnök orvosa volt.

Babić jelenleg Szerbia moszkvai nagykövete, ebből valószínűleg némi összefüggés kiolvasható, arról nem is beszélve, hogy annak a váratlanul elhunyt Miroslav Lazanskinak a helyére került februárban, akiről Vučić nemrégiben katonai járművet nevezett el, Lazanski ugyanis a miloševići és egyéb rezsimek kedvenc katonai szakértője volt.

Az ellenzéki Szabadság és Igazság Pártja időközben azzal vádolta meg a nagykövetté avanzsált orvost, hogy éppen ő segítette be a kisöcsit a szerbiai Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ottani megfelelőjébe, de mi ez, mind ahhoz képest, amit itt felvázoltunk.

Szerbia

Kevés szerb akar háborúzni Koszovóért, a kormány 2,44-es átlagosztályzatot kapott

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

osztályzat, átlag
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

A szerbek kétharmada elutasít bárminemű összecsapást Koszovóval, ez derül ki a belgrádi Demostat közvéleménykutató intézet legújabb felméréséből, amely alapján a szerbiai kormány az élet öt fontos szegmensében csak 2,44-es átlagosztályzatot kapott. Külpolitikai téren a megkérdezettek 22 százaléka Oroszországot tartja a legkívánatosabb partnernek, 20 százalék az Európai Uniót, 8 százalék Kínát, és csak 3 százalék az Egyesült Államokat.

Alig több mint tíz százalék harcolna

Srećko Mihailović szociológus a Demostat közvéleménykutatásának bemutatásakor közölte, hogy az április végén, május elején végzett felmérésük szerint a szerbiai állampolgároknak mindössze 11 százaléka harcolna Koszovóért, ugyanakkor 65 százalékuk az albánokkal és a nemzetközi közösséggel való bármilyen konfliktus ellen van, 24 százalék pedig bizonytalan a kérdésben.

osztályzat, átlag

Ezt nagyon nehéz elhinni, mert ezek a számok igencsak ellentétben állnak azzal a „rögtön meghalunk Koszovóért” érzéssel, amit a szerbiai politikai elit – tehát a kormányzat és az is – gerjeszt, illetve a jelek szerint igyekszik gerjeszteni nap mint nap.

Az ezerhatszáz megkérdezett mintegy harmada, vagyis 33 százaléka úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormány rosszul kezeli a koszovói kérdést, 23 százalékuk szerint viszont jók a kormány igyekezetei Koszovó ügyében, 32 százalék átlagosnak minősítette a szerbiai vezetés Koszovóval kapcsolatos tevékenységét.

Mihailović elmondta, hogy a felmérés azt mutatja, hogy a megkérdezettek több rossz, mint jó osztályzatot adtak a kormány munkájára a legfontosabb társadalmi területeken.

– A gazdaság és a társadalmi élet minden területén nőtt az emberek elégedetlensége

– jelentette ki a szerb szociológus, aki szerint a válaszadók 48 százaléka rossznak minősítette az életszínvonalt, és csak két százalékkal kevesebben nevezték ugyancsak rossznak a korrupció és a bűnözés elleni küzdelmet.

A megkérdezettek mindössze 18 százaléka vélte úgy, hogy a kormány ezen a téren jó munkát végez, vagyis körülbelül minden ötödik ember elégedett a kormány teljesítményével.

osztályzat, átlag

A válaszadók 39 százaléka nyilatkozott negatívan Aleksandar Vučić és kormánya munkájáról, 19 százaléka vélte úgy, hogy a kormányzat jól működik, 33 százalék közepes osztályzatot adott, 9 százalék pedig nem válaszolt erre a kérdésre.

Más országoktól eltérően Szerbiában nem lehet külön értékelni a köztársasági elnök és a kormányfő munkáját, miután Ana Brnabić az államfő bábja, önálló akarattal és gondolattal nemigen rendelkezik, ezért egyesek a mostani kabinetet Aleksandar Vučić hetedik kormányának tartják.

Mennyi kell a tisztességes élethez?

Mihailović közlése szerint a felmérés eredményei azt mutatják, hogy a válaszadók 47 százaléka ugyanúgy él, mint 10 évvel ezelőtt, közel egynegyede jobban, 29 százaléka pedig rosszabbul, mint egy évtizeddel korábban.

Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek 41 százalékának sok minden hiányzik a tisztességes élethez, 29 százalékuk szerint csak kevés kellene hozzá, 26 százalékuk ugyanakkor rendelkezik a tisztességes élethez szükséges feltételekkel, 4 százalék pedig azt mondta, hogy neki több is van, mint amennyi ahhoz kellene.

A kutatásban résztvevő emberek különösen rossznak minősítették az egészségügy, a gazdaság és az oktatás helyzetét.

Talán az egészségügy esetében a leginkább lesújtó a kép, a kutatásban résztvevők 56 százaléka elégedetlen a kormány teljesítményével, 29 százalék nem tudta eldönteni, és csak 15 százalék nyilatkozott pozitívan ebben a kérdésben.

A szerbiai gazdaság helyzetét 36 százalék átlagosnak ítélte meg, 32 százalék rossznak minősítette, és csak 20 százalék nyilatkozott pozitívan az életnek erről a szegmenséről.

osztályzat, átlag

A közvéleménykutatás öt fontos témáját – gazdaság, oktatás, egészségügy, igazságügy és környezetvédelem – átlagolva a Demostat arra a megállapításra jutott, hogy a szerbiai emberek 51 százaléka elégedetlen a helyzetével, és csak 17 százalék elégedett, a többiek a kettő között vannak.

Így nem csoda, hogy az iskolaév zárásával szinte egyidőben kiállított bizonyítvány igencsak rossz, a szerb kormány 2,44 százalékos átlaggal zárta az évet, ami kettes osztályzatnak felel meg.

Politikai kérdések

Visszatérve egy fontos politikai kérdéshez, a válaszadók 23 százaléka vezetne be szankciókat Oroszországgal szemben, ugyanakkor 35 százalék ellenzi ezt, viszont kimondottan nagy a bizonytalanok aránya, 42 százalék ugyanis azt válaszolta, hogy nem tudja, mit is kellene tenni ezen a téren.

osztályzat, átlag

A Demostat felmérése szerint holnap tartanák a népszavazást Szerbia EU-tagságáról, akkor 33 százalék szavazna ellene is és mellette is, 17 százalék nem tudta eldönteni, 17 százalék pedig nem menne el szavazni, vagyis a kérdésben abszolút patthelyzet van.

A válaszadók 20 százaléka értékelte pozitívan az ország európai uniós csatlakozásának előrehaladását, 36 százalékuk átlagosnak, 32 százalékuk pedig abszolút negatívan nyilatkozott.

Mindez azt jelzi, hogy a szerbiai lakosság támogatja is, meg nem is az ország belépését az Európai Unióba, vagyis nem érződik az ellenállhatatlan vágy a tagság megszerzése iránt.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava