Fegyverzet
AZ ELSŐ SZÁZ DINÁR: Amerika által szankcionált szerb fegyverkereskedő állhat a Kavalánál történt tragédia hátterében

Miközben a görög ügyészség a szerb fegyvereket szállító ukrán gép Kavala közelében történt katasztrófájának okait vizsgálja, a szerbiai ellenzéki N1-es televízió ismét feltette a kérdést, hogy valójában ki és hogyan exportálja a szerb hadiipari termékeket, és ki profitál a megkötött üzletekből. A közvélemény egy része a vitatott szerbiai fegyverkereskedőt, Slobodan Tešićet sejti a kavalai események mögött.
55 milliószoros haszon
Az ukrán gép görögországi tragédiája rávilágított a fegyverkereskedelemmel foglalkozó, belgrádi székhelyű Valir szédítő gyorsasággal történő felemelkedésére.
– Ha nem zuhan le az ukrán gép Kavala közelében, nem is tudnák, hogy egyáltalán létezik egy Valir nevet viselő cég
– jelentette ki a CNN-hez közeli N1 csatornának nyilatkozva Ivan Ninić ügyvéd, aki kiderítette, hogy a Valirt 2019. december 23-án regisztrálták 100 dináros (alig több, mint 300 forintos) alaptőkével. Ezért Szerbiában egy burekot sem nagyon lehet venni.
A Valir valószínűleg a világ egyik leggyorsabb növekvő cége, 2020-ban ugyanis 13 millió euró bevételt valósított meg, vagyis 13 milliószorosára növelte a befektetett alaptőkét, és ezt a pénzt fegyverkereskedelemből termelte ki.
A második működési évben azonban ezt is túlszárnyalta, a bevétel ugyanis 21-ben 55 millió euróra rúgott.
– El tudja képzelni, hogy Ön vagy én, vagy bárki más bemegy az utcáról a céghivatalba, és száz dináros tőkével alakít egy céget, amelyből két év múlva 55 millió eurót vesz ki a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyok között?
– tette fel a kérdést Ninić, aki nem érti, hogy a szerb államnak miért van szüksége közvetítő cégre például egy bangladesi üzlet megkötéséhez, és mi az, ami gátolja a fegyverkereskedelemmel foglalkozó állami cégeket abban, hogy egy ilyen üzletet kiizzadjanak magukból.
– Miért jelenik meg közvetítőként egy belgrádi cég, és vajon a Valir vajon milyen áron szerezte be, és mennyiért adta el a fegyvereket?
– hangzottak a kérdéseket, amelyeket akár az újságíró is feltehetett volna, Ninić azonban így magát szorította sarokba, mert nem tudott válaszolni a saját felvetéseire.
Sok még a kérdés
Az sem világos, hogy a Valir kitől vásárolta a Kavala közelében felrobbant aknákat, a szerbiai hatóságok ezzel kapcsolatban is hallgatnak, annyit lehet tudni csak, amennyit a honlapján maga a szerb cég közölt.
A weboldal szerint együttműködnek a szerbiai honvédelmi minisztériummal, és öt hadiipari céggel vannak kapcsolatban.
Közöttük van a dél-szerbiai, vagyis a valjevói Krušik is, amelytől korábban a Nebojša Stefanović védelmi miniszter azóta elhunyt édesapjához kötődő cég is kedvezményes áron vásárolt fegyvereket.
A Krušik hadiipari létesítmények körüli visszaéléseket feltáró, és emiatt azóta kémkedés vádjával lecsukott Aleksandar Obradović szerint a kiváltságos helyzetben lévő magánkereskedők „igencsak lepusztítják” az állami hadiipari cégeket.
A mindössze három alkalmazottal működő Valir kereskedelmi partnerei közé tartozik még a kragujevaci Zastava oružje (oružje = fegyver) is, amely az állami könyvvizsgálók szerint a Slobodan Tešić cégeivel folytatott kereskedelem során 3,5 millió eurós kárt „valósított meg”.
– Nem számítok Tešić nevének felbukkanására ebben az ügyben, de biztos vagyok benne, hogy az ő csapatát kell keresni a Valir mögött
– jelentette ki az N1-nek nyilatkozó ügyvéd, de nem ő az egyedüli, aki Tešićre gyanakszik. Az Arms watch portál szerint nem lehet véletlen, hogy a Valir elnevezésű céget mindössze két héttel azt követően jegyezték be, hogy az Egyesült Államok szankicókat vetett ki a szerb fegyverkereskedőre, és irányítása alatt álló kilenc tagú csapatra.
Különböző beszámoló szerint miközben Tešić az amerikai szankciók „nevelő hatását” élvezte, a Valir 2021-ben és 2022-ben 249 tonna szerb fegyvert szállított az Egyesült Államokba. A Görögországban lezuhant ukrán repülőgép rakterében mindössze 11,5 tonna hadifelszerelés volt.
A belgrádi székhelyű Valir 2021. november 9-e és 2022. június 20-a között 98,7 tonna töltényt (5,56×45 mm és 9×19 mm) exportált Németországból tengeri úton a dél-karolinai Charleston kikötőjébe, a montenegrói Barból pedig az észak-karolinai Wilmingtonba, vagyis szintén az USÁ-ba szállított 150 tonna lőszert.
2021. február 2-án a Valir 10 millió darab 5,65×45 mm-es töltényt exportált az amerikai NEMO Arms Inc. cégnek, ezeket a NATO szabványnak megfelelő töltényeket a szerb állami tulajdonban lévő užicei Prvi Partizan gyártja, amellyel a szóban forgó szerb cég együttműködik.
Ha a katonai vonatkozásoktól eltekintünk, akkor mindebből az következik, hogy Szerbiában is meg lehet gazdagodni mindössze néhány év alatt, csak tudni kell jól befektetni az első száz dinárt.

Szerbia
Az amerikaiak és az ukránok nem tudnak szerb fegyverszállításról, magyar-szerb együttműködés

Az amerikaiaknak és az ukránoknak nincsenek értesüléseik arról, hogy szerb fegyverszállítás történt volna Ukrajnába, legalábbis hivatalosan és közvetlenül. Március 12-én a Reuters brit hírügynökség röpítette világgá a szerb fegyverszállítási hajlamra vonatkozó hírt egy állítólag kiszivárogtatott Pentagon-dokumentumra hivatkozva, magát a dokumentumot azonban nem közölte, és másoknak sem sikerült a nyomára jutniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem létezett, mert a kiszivárogtatást követően a dokumentumok egy része eltűnt a világhálóról.
Magyar-szerb fegyverbarátság
Miloš Vučević szerb védelmi miniszter „újabb hazugságnak” nevezte a Reuters állítását, és közölte, hogy Szerbia nem adott el, és ezután sem ad el fegyvereket az ukránoknak és az oroszoknak, de még a velük szomszédos országoknak sem.
Ebből következik, hogy Magyarországnak sem, habár Magyarország és Szerbia között védelmi téren folyik a kommunikáció, és kifejezetten jónak mondhatók a kapcsolatok, legalábbis erre a következtetésre lehet jutni Szalay- Bobrovniczky Kristóf magyar védelmi miniszter januári belgrádi látogatását felidézve.
Szalay- Bobrovniczky éppen az említett Vučević vendége volt.
Az MTI hírügynökség akkori jelentése szerint a magyar tárcavezető arra hívta fel a figyelmet, hogy szerb kollégájával érintették a két ország közötti katonai együttműködést, amely mindeddig „sokrétű volt és jól működött”, jelentsen ez bármit is.
Szavai szerint arra is kitértek, hogy milyen további, a védelmi ipart érintő együttműködést lehetne megvalósítani, mert – mint mondta – „Magyarország haderőfejlesztésének folyamatában kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek a védelmi ipari építkezésre, és egyúttal a környező országok hasonló tevékenységeit is figyelemmel kísérik”.

A magyar védelmi miniszter januárban szerb kollégájának a vendége volt Belgrádban (Forrás: Instagaram, Miloš Vučević)
A szerbiai állami média beszámolója szerint Szalay- Bobrovniczky akkor arról is beszélt, hogy Magyarország és Szerbia katonai együttműködése kimondottan magas szinten van, és különböző formákban folytatódik.
– Együttműködés várható védelmi ipari téren, mert nagyon fontos az ipari kapacitások kiépítése a biztonság fokozása érdekében
– mondta a magyar védelmi miniszter Belgrádban.
Szerb jelentések szerint Vučević januárban azt hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint „a Magyarország és Szerbia közötti védelmi együttműködés új fejezete kezdődik”, ennek részleteire azonban – legalábbis a jelentések szerint – nem tért ki.
Bizonyos értelemben Szalay- Bobrovniczky januári látogatása mindenképpen a szorosabb katonai együttműködés kezdetét jelenti Szerbia és Magyarország között, az aktuális magyar védelmi miniszter ugyanis először járt hivatalos látogatáson Szerbiában, amihez kétségkívül hozzájárult az Aleksandar Vučić szerb elnök és az Orbán Viktor magyar miniszterelnök közötti kapcsolatok erősödése.
A nagykövetségek nem tudnak róla
Ami a Reuters jelentését illeti, az Egyesült Államok és Ukrajna is reagált a brit hírügynökség állításaira, miszerint Szerbia állítólag beleegyezett abba, hogy fegyvereket szállítson a hadban álló Kijevnek, és lehet, hogy ezt már meg is tette.
A két nagykövetség közlése azonban nem került annyira a figyelem középpontjába, mint a szerb „fegyverszállítási hajlam”, amelyet a Reuters egy általa sem prezentált állítólagos dokumentum tartalmára hivatkozva feltételezett. Tudomásunk szerint maga a Reuters sem számolt be a nagykövetségi álláspontokról, pedig a fegyverszállításról szóló tudósításában külön megjegyezte, hogy Ukrajna belgrádi nagykövetsége nem reagált azonnal a kérdéssel kapcsolatos megkeresésre.
Ezek után illett volna legalább a belgrádi ukrán nagykövetség álláspontját megemlíteni a csütörtök (április 13-i) reggeli „háborús összefoglalóban”, amelyben a Reuters visszaidézte saját állítását, miszerint „Szerbia beleegyezett abba, hogy fegyvereket szállít Kijevnek”.
Ugyanebben az összefoglalóban szerepel az is, hogy Washington aggodalmának adott hangot amiatt, hogy „Magyarország továbbra is az Oroszországgal való kapcsolatok ápolására törekszik”.
A szerb elnök néhány órával a feltételezett szerb fegyverszállításról szóló hírügynökségi jelentését követően fogadta Christopher Hill amerikai nagykövetet, de a találkozót követően utalás sem történt arra, hogy a fegyverszállítással kapcsolatos témát érintették, pedig aligha hihető, hogy ezt nem tették meg.
A félreértések elkerülése végett érdemes megjegyezni, hogy Hillt nem a Reuters jelentése miatt hívták be a szerb elnöki hivatalba, a Vučić- Hill találkozót ugyanis már előbb tervbe vették, és egy nappal a Reuters-hír megjelenése előtt a szerb sajtóban be is jelentették.
Újságírói felelősség kérdése
Az kétségkívül igaz, hogy szűkszavúak az üggyel kapcsolatos jelentések – hosszas bogarászás után azonban kiderült, hogy az amerikai és az ukrán nagykövetség miként reagált, igaz nem a Reutersnak, hanem a Szabad Európa Rádiónak (RFE/RL) nyilatkozva.
Az amerikai nagykövetség arról tájékoztatta a Szabad Európát, hogy „bizalmas információkat nem kommentálhatnak”, de hozzátette, hogy „tudomásuk szerint Szerbia nem ad el fegyvereket Ukrajnának”.
Az ukrajnai nagykövetség az üggyel kapcsolatban azt közölte ugyancsak a Szabad Európa Rádióval, hogy „nincsenek információik Szerbiából Ukrajnába szállított fegyverekről.
Az ukránok azt mondták, hogy ebben a témában a szerb vezetők korábbi, nyilvánosan elhangzott nyilatkozatai vezérlik őket.
Aleksandar Vučić szerb elnök körülbelül egy hónappal ezelőtt, az orosz kormányközeli mash.ru által kirobbantott botrány idején kijelentette, hogy Szerbia nem exportál fegyvereket a konfliktusban részt vevő egyik félnek sem, és ezzel kapcsolatban azt a szerb szólást használta, hogy hazája „olyan tiszta, mint a könny”.
Ráadásul az állandó szereplési viszketegségben szenvedő Ivica Dačić szerb külügyminiszter, aki első miniszterelnök-helyettesként is funkcionál, a Reuters hírére reagálva most írásbeli nyilatkozatban ismételte meg, hogy az ukrajnai orosz invázió kezdete óta Szerbiából nem exportáltak fegyvert a konfliktusban részt vevő egyik félnek sem.
Azzal persze tisztában kell lennünk, hogy ha netalán lett volna szerb fegyverszállítás, az említett tényezők akkor is „úgy cáfoltak volna, mint a vízfolyás”, nem véletlenül használjuk kicsit kifacsarva ezt a szókapcsolatot.
Szerbiát nem érdekli
Nem szeretnénk azonban ezzel zárni a cikket, a szerbiai katonai szakértők többsége ugyanis egyetért abban, hogy szerb fegyverek ezután is eljutnak Ukrajnába, ahogy eddig is eljutottak „többszörös áttételen” keresztül, vagyis több ország érintésével.
Ezt maga a szerb védelmi miniszter sem zárta ki sem most, sem az oroszok által kirobbantott botrány alkalmával, csak hogy ez Szerbiát nem érdekli.
Miloš Vučević egy hónappal ezelőtt a szerbiai parlamentben azt mondta, hogy Szerbia „nem exportál katonai felszerelést és fegyvert sehova sem, ahová az nem engedélyezett”.
Hozzátette azonban, hogy „az viszont nem tartozik Szerbiára, hogy a magáncégek harmadik piacokon vásárolnak-e, és adnak-e el szerb fegyvereket más országok kereskedőinek”.
Ezzel kapcsolatban azonban arra nem történt utalás, hogy ebben milyen szerep juthat a szerb magáncégeknek, amelyeknek a tevékenysége bizonyára nem ismeretlen a szerb védelmi minisztérium és általában a szerb vezetés előtt.
Vučević most is elmondta, hogy mindig fennáll a lehetősége, hogy szerb fegyverek jutnak be a konfliktusos térségbe, de állítása szerint „ennek semmi köze Szerbiához”.
A szerb védelmi miniszter úgy vélte, hogy „ezért azok az országok felelősek, amelyek esetleg nem tartják tiszteletben a nemzetközi normákat, a szerződéses megállapodásokat és az üzleti gyakorlatot”.
Miután ezt részletesen kielemeztük, érdemes megjegyezni, hogy a szerb fegyverszállítás csak egy csepp a tengerben, mert miközben mi azon rágódunk, hogy volt, vagy nem volt, vagy éppenséggel lesz-e szerb export, minden oldalról – Irántól kezdve Törökországon keresztül az Egyesült Államokig – ömlik a fegyver az ukrán-orosz hadszintérre.
-
Koszovó5 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
Szerb Köztársaság2 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól
-
Szlovákia5 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt
-
English1 nap telt el azóta
Dodik travels to Moscow, yet receives money from the European Union