Még nem biztos, hogy Aleksandar Vučić Brüsszelben részt vesz a június 23-ra tervezett nyugat-balkáni csúcstalálkozón. A szerb elnök, erről előbb egyeztetni kíván a kormánnyal és az Open Balkan tagországok, vagyis Észak-Macedónia és Albánia vezetőivel. Lehet, hogy ez csak pávatánc Moszkva felé, de az is lehet, hogy a szerb elnöknek elege lett a sok közvetítési kísérletből, illetve az egyre inkább szaporodó közvetítőkből.

Szaporodnak a közvetítők

Nagy-Britanniát és Németországot követően Franciaország is kedvet kapott ahhoz, hogy saját különmegbízottja legyen a Balkánon, ez azonban nincs a szerb elnök ínyére.

– fejezte ki aggodalmát ezzel a „szülészeti” hasonlattal élve a szerb államfő.

Vučić ezt követően a belső politikai színtéren történő egyeztetések fontosságáról kezdett beszélni, majd a parlamenti vitákra és a kormánnyal történő egyeztetésekre terelte a szót, miközben azonban sokaknak úgy tűnik, hogy az új parlament és az új kormány megalakulásának halogatásával a szerb elnök, és ezáltal Szerbia, húzza-halasztja az időt, hogy a jelenlegi helyzetben ne kelljen kulcsfontosságú döntéseket hozni – pedig hát a nem döntés is döntés, még a politikában is.

A vučići halogató politikát szolgálhatja az is, hogy a döntéshozatali folyamat során szeretné kikérni a környező országok véleményét. Ennek a főpróbája lehet, hogy a csütörtökre tervezett brüsszeli Balkán-csúcson való részvétellel kapcsolatban egyeztet az Open Balkan tagországainak vezetőivel. Kérdés, hogy mire juthatnának, nem ők diktálják az iramot.

A „rámai” gondolat

Az uniós csúccsal kapcsolatban már ismert Edi Rama albán miniszterelnök álláspontja, aki nem számít arra, hogy a hétvégi EU-csúcs megnyitja az utat országa előtt a tagsággal kapcsolatos tárgyalások megkezdésével összefüggésben.

A Politiconak adott múltheti interjúban Rama emiatt Bulgáriát hibáztatta, amelyre hiába „szólt rá” a német kancellár, a szófiai álláspont változatlan maradt.

Az Európai Unió 2020 márciusában megállapodott abban, hogy zöld utat adnak Albániának és Észak-Macedóniának a tagsági tárgyalások megnyitása számára. Az egyeztetések azonban azóta sem kezdődtek meg, miután Bulgária feltételeket támasztott Észak-Macedónia irányában a macedón nyelvet, történelmet és identitást érintő kérdésekben.

A német kancellár nemrégi balkáni körútja során Bulgáriát is felkereste. A látogatás egyik célja az volt, hogy feloldja a szófiai kormány blokádját a közelgő brüsszeli csúcstalálkozó előtt, a bolgár kabinet azonban erre képtelen, mert egy ilyen döntéssel saját létét veszélyeztetné. Emiatt a bolgárok korábban Várhelyi Olivér bővítési biztost is lepattintották, ami miatt Várhelyi csalódottságának adott hangot, de hát ilyen a Balkán, néha okoz csalódásokat.

Az utóbbi napokban azonban a Balkán helyett mindinkább Ukrajna és Moldova került előtérbe, miután az Európai Bizottság azt javasolta az Európai Tanácsnak, hogy adjon tagjelölti státuszt a háborúval sújtott Ukrajnának és a leginkább háborús veszélynek kitett Moldovának, miközben az oroszok „barátságtalanságát” szintén élvező Grúziának azt üzente, hogy fusson még egy kört. A Balkán ezt követően kikerült a középpontból, és az alkudozások tárgyává vált. Ki tudja, hogy még hány körre ítéltetett?