VANNAK MÉG MIGRÁNSOK: A görögök újabb kerítést építenek, Törökországban ugyanakkor bevándorlóellenes párt alakult

Notisz Mitaraki görög migrációügyi miniszter hétfőn egy interjúban elmondta, hogy újabb, 80 km hosszú kerítést kívánnak építeni a török határszakaszra, amivel a megközelítőleg 200 km-es határszakasz több mint háromötöde lenne lezárva (korábban már felhúztak 40 km-t). A görögök ehhez uniós forrásokat is szívesen látnának – bár az EU nem szokott erre pénzt adni.

Görög gondok

Athén döntésének súlyát az mutatja, hogy napokkal korábban egy másik, civil ügyekért felelős miniszter, Takisz Teodorikakosz, görög polgárvédelmi miniszter azt nyilatkozta, hogy több mint 40 ezer illegális migránst állítottak meg a határoknál 2022 első négy hónapjában. Az ok a szerinte egyszerű: Törökország nem tesz elég erőfeszítést annak érdekében, hogy visszatartsa ezeket az embereket, s a csempészhálózat lényegében háborítatlanul működhet.

Ez a hatalmas nyomás pedig az Evrosz (Marica vagy törökül Meriç) folyóra nehezedik, amelynek ráadásul az utóbbi hetek szárazsága miatt alacsonyabb a vízállása, így kisebb kihívást jelent az átjutni igyekvőknek.

A görög határt lényegében 2012 óta erősítik – már ekkor elindult Kasztaniesz és Nea Vísza települések között egy 10 km hosszú kerítés építése –, majd a 2020-as migrációs válság hatására újabb erőfeszítéseket tettek. Ekkor mintegy 30-40 km hosszan 5 méter magas kerítést húztak fel a folyó mentén.

Ennek ellenére nem sikerült teljes mértékben megállítani az illegális határátlépőket, bár a szárazföldi határon eddig az ENSZ adati alapján 2022-ben alig 2000 ember jött át május végéig, igaz, az idő melegebbre fordulásával az utóbbi hónapban viszont már ezren. A tengeri útvonal még csendesebbnek tűnik, ott még kevesebben jutottak át görög területre – de a nyomás ennek ellenére nagy.

A törökök a görög sirámokat nagy valószínűséggel meg sem hallják, a 2021 eleje óta folyamatban lévő közeledés vérszegényen halad, s szinte folyamatos a magas rangú szóváltás a két fél között. Az előző héten pedig Recep Tayyip Erdoğan török államfő azt is kijelentette, hogy nem hajlandó többet szóba állni a görög miniszterelnökkel.

A két fél között ugyan nem került sor olyan incidensre, mint 2020 augusztusában, amikor a vitatott felségvizeken nem sok kellett a nyílt konfliktushoz, de a görög reláció inkább problematikus maradt Ankara számára, annak ellenére, hogy Athén újabban már nemcsak az Egyesült Arab Emírségekkel, de Izraellel és Szaúd- Arábiával is lényegesen javította a kapcsolatát.

Török gondok

Persze, a törököknek megvan a saját gondjuk: a migránsok tőlük akarnak átjutni a görögökhöz, s nem fordítva – hivatalos adatok szerint 3,8 millió szíriai és további 4-5 százezer afgán, afrikai stb. menekült van az országban, akikhez az utóbbi hónapokban több tízezer ukrán csatlakozott –, a jelenlegi gazdasági helyzetben pedig mindenki elégedetlen a jelenlétük miatt.

Amire pár szakértő már évek óta figyelmeztetett, pár hete megtörtént: létrejött egy kifejezetten a (szíriai) menekültek hazaküldésével kampányoló párt, a keményvonalas nacionalistának számító Ümit Özdağ vezetésével. Özdağ politizált a Nemzeti Mozgalom Pártjában (MHP), amíg 2016-ban ki nem rakták, majd a MHP-ből szakadár Jó Párt (IYI Parti) egyik oszlopos tagja lett, de miután nem sikerült megszerezni a vezetést, onnan is kilépett 2021-ben.

Ha a stílusát és hirtelen haragúságát sokan nem is szeretik, úgy tűnik, hogy a menekültkártyával jolly jokerre bukkant az elégedetlen török társadalomban.

A 2021 augusztusában általa alapított Zafer Partisi az utóbbi időkben kezdett nagyobb nyilvánosságot kapni. Egyelőre még csak 1 százalékra mérik, de Özdağ elég ügyesen viseli magát a médiában, így a nagyjából egy év múlva esedékes államfő és parlamenti választáson (a 2017-es alkotmánymódosítás óta együtt tartják a két választást) akár még meglepetést is okozhat.

Akármi legyen is a Zafer Partisi sorsa, továbbra is napirenden fogja tartani a menekültek kérdését, s azok hazaküldésének ügyét, ami a növekvő elégedetlenség és a lépten-nyomon előkerülő török-szír összeütközések miatt csak növelni fogja a migrációs nyomást a görög határokon.

A párt egy olyan problémát talált meg, amire a kormánynak valamit kell mondania, a társadalomba egyre jobban integrálódó – bár sokak szerint továbbra is elégtelenül – szíriai menekültek visszaküldése Szíriába továbbra is nehezen megy. Egyrészt a török megszállás alatt lévő területek sem tekinthetők teljesen békésnek, másrészt az infrastruktúra sem elegendő egy ekkora tömeg befogadására.

Bár Erdoğan próbált uniós támogatást találni – emlékezetes, hogy a 2019 novemberi magyarországi látogatása alkalmával is bemutatta a frissen elfoglalt szíriai területekre tervezett házépítési terveket –, de együttérzésen kívül nem sokat kapott Európától, miközben a 3+3 milliárd euró kifizetése is lassan halad – bár tegyük hozzá, hogy a török méltatlankodás ellenére folyamatban van, s előbb-utóbb megérkezik az utolsó eurocent is.