Connect with us

Izrael

ÁTHANGOLT POLITIKA: Lesz-e ismét “nagy békülés” Törökország és Izrael között?

Avatar photo

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

lovassagi kiseret
ljudmila ulickaja csak egy pestis 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=LjudmilaUlickaja%3ACsakegypestis&t=pi
Olvasási idő: 3 perc

Történelmi látogatásnak lehettek tanúi az ankaraiak: ilyen magas rangú vendég Izraelből 2008 óta nem érkezett az országba, március 9-én ugyanis Isaac Herzog izraeli államfő és felesége kereste fel Törökországot, ahol nem más, mint Recep Tayyip Erdoğan fogadta őket.

Sikertelen kísérletek

A két ország közötti viszony – amely már 2008-ban sem volt túl rózsás az 1990-es évek zenitjéhez képest – gyorsan megromlott, miután Izrael az említett év végén megtámadta Gázát, majd az ezt nehezményező Erdoğan alaposan kiosztotta a davosi világcsúcson Simon Perez akkori izraeli államfőt.

Az akkor a híres „Egy perc” néven elhíresült filippika már jelezte, hogy a palesztinok és az arab világ felé kacsintgató török vezetés komolyan eltávolodik Izraeltől. Erre a pontot végül a 2010-es Mavi Marmara incidens tette fel, amikor a Gáza felé tartó segélyeket szállító flottilla egyik hajóját izraeli katonák elfoglalták, és ennek az eredménye a helyszínen hagyott kilenc halott lett.

Az akció a diplomáciai kapcsolatok majdnem lenullázásához vezetett: a nagykövetek hazatértek, Erdoğan keményen bírálta Tel-Avivot, a korábban szorosnak mondható katonai együttműködésnek is lőttek.

Végül a jeget Barack Obama hatására Izrael törte meg (bocsánatot kért és kárpótlást fizetett), ami 2016-ban a nagykövetek újbóli küldéséhez vezetett.

Persze, az akkor felmelegedő kapcsolatokban már vastagon ott volt az izraeli gázmezők, pontosabban az izraeli gáz eljuttatásának lehetősége Törökországon keresztül Európába. Ráadásul a török légteret megsértő orosz Szu-24-es lelövése miatt megromló orosz kapcsolatok és szankciók árnyékában Ankara úgy döntött, helyesebb, ha gyorsan diverzifikálja gázimportját.

Ez a nagy békülés sem tartott sokáig, Ankara 2018-ban megint hazahívta ét (az izraeli is visszatért) miután véres összecsapások zajlottak a palesztinokkal Izraelben.

Áthangolt politika

A mostani látogatás – melyet már hetekkel korábban beharangoztak – díszkísérettel, izraeli himnusszal és Erdoğan szívélyes hozzáállásával egy átfogó török külpolitikai változás része, amely még tavaly kezdődött, s a korábban problémás, konfliktusos kapcsolatok rendezését hivatott elérni.

Ennek olyan látványos elemei voltak, mint az egyezkedések megindulása Görögországgal – igaz, érdemi sikert nem értek el, maradt a “rosszszomszédi viszony” –, de Erdoğan múlt havi látogatása az Egyesült Arab Emirátusokba, ahol szultáninak mondható pompával fogadták, nem volt eredménytelen, hiszen meg is egyeztek egyebek mellett gazdasági együttműködésben.

A komoly pénzügyi nehézségekkel, elszabaduló inflációval küzdő Törökországnak szüksége van gazdag partnerekre, miközben a korábbi konfliktuskeresés helyett inkább a konfliktuskerülésre hangolta a külpolitikáját.

Nem véletlen, hogy Erdoğan komolyan próbálta megakadályozni meditációs javaslatok hadával az ukrajnai konfliktust, s az orosz és ukrán külügyminiszter épp az antalyai diplomáciai fórumon ült le tárgyalni egymással, igaz egyelőre nem nagy sikerrel.

Ami a szomszédság további részét illeti, terítéken van a békülés Szaúd-Arábia és Egyiptom esetében, az persze, más kérdés, hogy mennyire fogják a tárt karokkal fogadni az ankarai delegációkat Rijádban és Kairóban.

Vonzó gázmezők

A mostani izraeli elnöki látogatás sem hozott áttörést, hisz számos problémás pont van: a Hamász több vezetőjének törökországi tartózkodása különösen bántja Izrael szemét, ahogy a palesztin-párti török politikai retorika sem túl jó pont Tel-Avivban.

A látogatás célja azonban ezúttal nem az ellentétek megoldásával, hanem a gázmezők és vezetékek kérdésével függ össze – a törökök ebben az energiaválsággal tarkított világban azt szeretnék elérni, hogy rajtuk keresztül menjen az izraeli gáz Európába, hiszen ez az útvonal rövidebb és olcsóbb lenne, különösen annak a fényében, hogy januárban az amerikaiak kihátráltak az EastMed projektből.

Az elnöki találkozón minden esetre alaposan meglepték az újságírókat: bejelentették, hogy Mevlüt Cavuşoğlu török külügyminiszter jövő hónapban találkozik Izraelben találkozik ottani kollégájával, amire az izraeli külügy gyorsan reagált, hogy ezzel kapcsolatban még nincs megegyezés, pusztán a szándékot jelezték a törökök. Egyelőre nagykövetek sem fognak érkezni, noha erre is tettek utalást a vezetők.

A nagy kérdés, hogy a mostani látogatást mennyire fogják valós intézkedések, illetve további magas szintű látogatások követni. Erdoğan izraeli útja komoly gesztus lenne, de nem valószínű, hogy az amúgy nem éppen Izrael-pártiságról ismert szavazótáborát hergelné egy ilyennel. Különösen annak tudatában, hogy a kereskedelmi kapcsolatok még a 2010-es évek eleji zord diplomáciai viszony idején is, folyamatosan bővültek.

sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi

Törökország

HULLÁMVASÚT: Izraeli védelmi miniszter látogatása Törökországban

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

torok izraeli vedelmi miniszter
?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 3 perc

A nem is oly rég még meglehetősen hidegnek mondható török-izraeli kapcsolatokban az év elején, az izraeli államfő, Isaac Herzog látogatásával kezdődő melegedés újabb hőfokot ért el azzal, hogy csütörtökön (október 27-én) az ország védelmi minisztere, Benny Gantz is látogatást tett Ankarában, ahol Recep Tayyip Erdoğan államfő illetve török kollégája, Hulusi Akar fogadta.

Hullámvasút

A látogatás a két ország közötti kapcsolatok helyreállítására tett erőfeszítések újabb lépésének tekinthető. Noha a török-izraeli kapcsolatok leginkább egy hullámvasútra hasonlítottak hektikusan változó magasságokkal és mélységekkel, 2010-ben sikerült egy mélypontot elérni, amikor a Gázába tartó flottilát megállítandó, az izraeli katonák elfoglalták a Mavi Marmara hajót, s az incidensben tíz török állampolgár életét veszítette.

Az akkor már leszálló ágban lévő külpolitikai együttműködés rögtön padlót fogott, a török nagykövetet hazarendelték, az izraelit hazaküldték Ankarából, s az 1990-es években szebb napokat látott katonai kooperáció is a nemlétbe szenderült.

Amerikai erőfeszítéssel, de főleg az orosz Szu-24-es vadászbombázó 2015 végi lelövése után eszmélő török diplomácia végül 2016-ban normalizálta a kapcsolatokat, újra nagyköveteket küldtek egymáshoz. Az enyhülés végül csak két évig tartott: 2018-ban egy palesztin zavargás véres letörése után a török nagykövetet újra hazarendelték.

A rendezésre némi puhatolózás után az év elejétől kezdve került sor: először az izraeli államfő látogatott Ankarába, őt májusban a török külügyminiszter, Mevlüt Çavuşoğlu izraeli útjával követte, majd júniusban az akkori izraeli külügyminiszter (később már miniszterelnök), Yair Lapid tette tiszteletét Törökországban, amit végül augusztus közepén a két ország diplomáciai kapcsolatainak teljes helyreállítása koronázott meg.

Az érzékeny katonai együttműködés újranyitása egy háborús időben érkezett, s annak a több évtizedre visszatekintő kooperációnak az újraindítása lehet, amely segített bizonyos területeken felfuttatni a török hadiipart – itt elég ma a nemzetközi piacon oly kapós Bayraktar TB2-es drónokra gondolni.

A nem mellesleg a jövő heti választásokra készülő izraeli minisztert a török fél katonai pompával fogadta, Benny Gantz pedig tiszteletét tette az Anitkabirnál, Atatürk mauzóleumánál. A megbeszéléseken számos témát érintettek, a katonai együttműködésen túl az esetleges energetikai kooperáció is szóba került.

Ez Ankara számára már annál is fontosabb lenne, mert évek óta szeretné elérni, hogy az izraeli gáz török vezetéken keresztül jusson az európai piacokra, ezzel nemcsak busás tranzitdíjhoz juttatva az országot, de tovább növelvén a regionális energiaelosztó szerepét.

Érzékeny pontok

Persze, maradtak érzékeny pontok, amit az izraeli védelmi miniszter meg is említett, így a Hamász támogatása, amely az utóbbi évtizedekben Törökországban komoly támogatóra találta. Persze, ezzel együtt a törökök jelezték, hogy továbbra is kiemelt figyelemmel kísérik a palesztinok helyzetének alakulását – a frissen helyreállított kapcsolatok szakítópróbája pedig az lesz, ha újabb zavargások törnek ki.

A jelenlegi helyzetben mégis bizalomkeltő, hogy a török fél a tavaszi izraeli incidensek idején is önmérsékletet tanúsított, ettől azonban még a palesztinok helyzete a kapcsolatok Achillesz-ínja marad.

A felmelegített izraeli-török katonai együttműködés már csak azért is izgalmas, mert Tel-Aviv kiváló kapcsolatokat ápol Ciprussal és Görögországgal, illetve az Ábrahám-megegyezések révén számos öbölmenti országgal. Ugyan ez utóbbiakkal Törökország mondhatni rendezte konfliktusos kapcsolatát az év során, de a és ciprusi reláció továbbra is problémás maradt.

Az égei-tengeri légtérsértésekért, a görög szigetek katonai megerősítése, illetve a tengeri területek hovatartozásának vitatása miatt állandó a polémia Athén és Ankara között (bár nemrég épp a görög miniszterelnök próbált békejobbot nyújtani, ezek a próbálkozások alapvetően kérészéletűnek számítanak az elmérgesedett bilaterális viszonyban).

Az izraeli miniszter erre reflektálva jelezte is, hogy a javuló kétoldalú kapcsolatok miatt országa segíthet a Görögország és Ciprus, illetve Törökország közötti kapcsolat normalizálásában; de a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a görög-török viszony rendezéséhez ez vajmi kevés lesz.

Annál is inkább, mert előző pénteken, október 21-én Gantz Görögországba utazott volna, ahol egy izraeli vállalat által épített pilótaképző központot is megtekintett volna görög kollégájával, de az utat technikai problémákra hivatkozva az utolsó pillanatban lemondták. Mind a görög, mind a török sajtóban spekulációk indultak meg, az utóbbiban némi kárörvendéssel jegyezték meg, hogy a görög kapcsolatokat háttérbe fogja szorítani Törökország az izraeli diplomáciában; de korai még ilyen messzemenő következtetéseket levonni.

?c=30395&m=1559903&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Bosznia

SÍITÁK VS ZSIDÓK: Izrael kiállt a boszniai horvátok mellett, ami nem tetszik Iránnak

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

izrael iran
i.trackmytarget
Olvasási idő: 3 perc

Izrael és Irán közti diplomáciai összecsapást eredményezett a bosznia-hercegovinai választási törvény módosítása kapcsán hónapok óta húzódó vita. A folyamatos belpolitikai csatározások mellett a törvénymódosítást a külföldi szereplők beavatkozása is nehezítette. Ebben a szerepbe találta magát Izrael, miután a legutóbbi horvát módosítási javaslat mellett tört pálcát. Ezt a diplomáciai aktust nem hagyta válasz nélkül a boszniai közéletben a szaúdi és a török diplomácia mellett magának helyet követelő Irán, amikor a Twitteren kommunikációs háborúba keveredett Izraellel annak állásfoglalása miatt.

Twitter-diplomácia

Augusztus 8-án Izrael tiranai diplomáciai képviselete közleményben jelezte, hogy a Bosznia-Hercegovinával való kapcsolattartásért felelős intézményként támogatja a boszniai horvát Dragan Čović vezette HDZ BiH javaslatát a boszniai választási törvény módosítására.

A közlemény a horvátok melletti szokatlanul direkt kiállást azzal ázta, hogy Izrael, mint demokratikus állam fontosnak tartja a diszkriminációmentességet, ugyanakkor azt is, hogy a három államalkotó nemzetnek megfelelő parlamenti képviselettel kell rendelkeznie.

ilan mor

Az izraeli fellépés nem maradt sokáig válasz nélkül, azonban nemvárt irányból, Irán felől érkezett az erős kritika. Irán szarajevói nagykövetsége Twitter-üzenetben kezdte meg a digitális diplomáciai ütés-váltást. Ebben kifejtették, hogy a „cionista apartheid rezsimnek nincs jogalapja ahhoz, hogy kommentálja Bosznia-Hercegovina politikai sorsát.”

Ilan Mor Izrael jelenlegi zágrábi nagykövete is indokoltnak érezte, hogy a komoly médiafigyelmet kapott üzenetváltásba becsatlakozzon. A 2011 és 2016 között budapesti nagykövetként tevékenykedő Mor ezt annak ellenére tette, hogy a Bosznia-Hercegovinával való diplomáciai kapcsolattartásért a Tiranába akkreditált izraeli nagykövet felelős.

Mor amiatt érezhette magát illetékesnek a “perzsa oroszlán” megfékezésére, mert az állomáshelye Horvátország, és valószínűleg így akart a horvát kormánynál szerezni pár jó pontot. Mor ennek érdekében „veszélyes mollahnak” nevezte Twitter üzenetében Gholamreza Ghelichkhant, Irán szarajevói nagykövetét.

Kispadról a pályára

A síita és a zsidó állam kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az internetes üzengetéssel a boszniai politikai mérkőzés kispados szereplői közül hírtelen a pályára léptek, mintegy 12. és 13. játékosként.

A korábbi években nem tartoztak azon országok sorába, amelyek komoly befolyással bírhatnak a boszniai politikai történésekre. Izrael a kis létszámú zsidó közösséggel való kapcsolattartás érdekében nem is működtet az országban nagykövetséget. Külföldi tőkebeáramlás szempontjából pedig messze elmarad az élmezőnytől.

Ezzel szemben a síita Irán „sötét lóként” komoly lépéseket tett a korábbi években a szunnita bosnyákok felé.

A szarajevói iráni nagykövetség és a kulturális intézet igyekszik részt vállalni a boszniai főváros mindennapi pezsgésében. Bár iráni befektetésekről a perzsa állammal szemben bevezetett nemzetközi szankciók miatt érdemben beszélni nem lehet, a síita állam azonban azonban “soft power” eszközökkel próbál benyomulni a hanyatló gazdasága miatt meggyengülni látszó török befolyási övezetbe.

Mindezt az teszi lehetővé, hogy az iszlám szunnita ágán belül a hanefita irányzathoz tartozó bosnyák lakosság elfogadó a síita irányzatot követő irániakkal, így a két ország között korábban sem volt diplomáciai konfliktus.

Az iráni fellépés egyértelműen a bosnyákok politikai dominanciája melletti kiállásnak minősíthető, aminek kapcsán nem lehet kizárni, hogy mindez hasonló gesztus-diplomáciára fogja késztetni a bosnyákok hagyományos közel-keleti szövetségeseit és Törökországot.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy Bosznia-Hercegovina belső viszonyainak formálása érdekében folytatott iszapbirkózás hagyományos szereplői nem tűrik sokáig válasz nélkül az új játékosok pályára lépését.

Feszültség külügyi körökben

Az Izrael és Irán közti rövid Twitter-alapú ütésváltás a felszínre hozta a boszniai külügyminisztériumon belüli megosztottságot is.

Az izraeli nyilatkozatra válaszul Bisera Turković boszniai külügyminiszter arra szólította fel a tiranai izraeli nagykövetséget, hogy „pontosítsa a közleménye céljait”. Hangsúlyozta, hogy a boszniai parlament pártjainak többsége elutasította a választási reform minden olyan elemét, ami a boszniai állampolgárok diszkriminációjához vezethet.

Erről Bisera asszony tiltakozó jegyzéket bocsátott ki, amivel már a diplomácia mezejére terelte a Twitterről az üzengetést.

Turković helyettese, a horvát nemzetiségű Josip Brkić (HDZ BiH) nyíltan szembe ment a főnökével az eset kapcsán.

A horvát nemzeti érzelemtől fűtött Brkić telefonon tájékoztatta a boszniai hírportálokon megjelentek szerint Noah Gal Gendlert, a Tiranába akkreditált izraeli nagykövetet arról, hogy Turković tiltakozó jegyzéke nem tekinthető Bosznia-Hercegovina hivatalos álláspontjának, hanem az csak a bosnyák orientációjú Demokratikus Akciópárt (SDA) érdekeit szolgálja.

A miniszter-helyettes közölte emellett az izraeli féllel, hogy Turković visszaél a hivatalával, mivel a boszniai külkapcsolatok fő irányvonalát a három államelnökségi tag határozza meg. Más kérdés, hogy akkor mi szükség külügyminisztériumra a nyugat-balkáni csodaországban?

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Gázellátás

TERMÉSZETELLENES SZÖVETSÉG: A törökök lecsapnának az izraeli gázra

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

keastmed
?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 3 perc

Törökország jelezte, hogy a halódó EastMed gázvezeték helyett szívesen működne együtt Tel Avivval az izraeli gáz Európába szállítását illetően. Az új közeledés mögött az áll, hogy január közepén az Egyesült Államok jelezte, hogy fenntartásai vannak a Földközi-tenger keleti részére tervezett EastMed gázvezeték megvalósításával kapcsolatban, s kivonul a projekt mögül. A mintegy 700 km szárazföldi és 1250 km hosszú tengeri szakasszal rendelkező vezeték az Izrael és Ciprus fennhatósága alá tartozó gázmezőket vonná be az európai uniós gázellátásba. Az izraelieknek azonban nem szívügyük Európa ellátása, számukra a kitermelt mennyiségek értékesítése a cél.

Amerikai függőség

A gond az, hogy pénzügyileg nem biztos, hogy megéri, miközben a tervezett nyomvonal egy része Törökország által vitatott területeken vezet keresztül. Mivel pedig Ankarát az érintett országok nem kívánják bevonni a projektbe, kétséges, hogy lenne olyan nagyvállalat, amely szívesen szállna be az építésbe a dinamikusan bővülő hadiflotta hajóinak árnyékában.

Pedig az EastMed gázvezeték hozzájárulna az EU-orosz gázfüggőségének csökkentéséhez. A 2000-es évek, de különösen a 2010-es évek folyamán jelentős gázmezőket tártak fel a Földközi-tenger keleti medencéjében. Az akár több száz milliárd köbméteres tartalékokat rejtő mezők (példának okáért a Zohr Egyiptomban, a Leviathan Izraelben és az Aphrodite Cipruson) kitermelése lehetővé teszi, hogy gázexportőrré váljanak ezek az államok (ez már be is következett Egyiptom és Izrael esetében).

Az alapvető gondot az okozza, hogy miként jutassák el a gázt a felvevő piacokra. Erre három lehetőség kínálkozik. Az egyik az EastMed gázvezeték, amelynek előkészítése már 2013-ban elkezdődött az Európai Bizottság által. Amerikai támogatással Izrael, Ciprus és Görögország 2020 január 2-án megállapodást írt alá a gázvezeték megépítéséről.

A mintegy 6 milliárd euróra tervezett vezeték a világ egyik leghosszabb és legmélyebb, tengeren áthaladó vezetéke lenne, amely akár 10 milliárd köbméter gázt is szállíthatna a kontinensre éves szinten.

Az amerikai támogatás visszavonása azonban az egész projektet zárójelbe került.

Újabb török áramlat

Törökország üdvözölte a washingtoni lépést, s jelezte, hogy a legrövidebb útvonal a földközi-tengeri gáz számára Törökországon keresztül vezetne Európába.

Ez a második lehetőség, amelyet viszont a finoman szólva is fagyos izraeli-török viszony miatt az utóbbi években jegeltek az érintett felek. Az orosz Su-24-es 2015. novemberi lelövése után megromló orosz viszony miatt Ankara hirtelen gázimport-diverzifikációba kezdett, aminek keretében újra tárgyalóasztalhoz ültek Izraellel, de Gáza miatt ez lekerült a napirendről.

A jelenlegi helyzet azonban ad némi reményt Ankara számára: az izraeliek elég pragmatikusnak számítanak a kérdésben, s noha számos probléma terheli a két fél kapcsolatát (Jeruzsálem és a palesztinok helyzete, a Hamász Törökország általi támogatása stb.), most úgy tűnik, nagyobb esély van a megegyezésre. Ráadásul a kis-ázsiai állam már össze van kötve több gázvezeték által az európai piacokkal (Török Áramlat, TANAP), annak a tudatos energielosztóvá válást egyengető politikának az eredményeképp, amelyet az utóbbi bő évtizedben folytattak a törökök.

Recep Tayyip Erdoğan kijelentette, hogy országa kész tárgyalásokat folytatni az izraeli gáz szállításáról, s Izrael jelenlegi államfője, Isaac Herzog március közepén Törökországba látogat.

A gázvezeték-építés, még ha rövidebb is, költséges projekt. Ráadásul szintén vitatott, izraeli-libanoni felségvizeken keresztül vezetne, ami megint problémássá teszi a kivitelezést, noha a kis arab állam nem számít olyan fajsúlyú szereplőnek, mint Törökország.

Így egyelőre marad a harmadik megoldás: a kitermelt gáz cseppfolyósítása, és hajókon keresztül történő eljuttatása a különböző piacokra. Erre a régióban Egyiptomban lévő LNG-terminálok kínálnak lehetőséget. Másrészt gázvezetékek épültek: Izrael például a szomszédos Jordániát látja el gázzal. Az egyiptomiaknak és izraelieknek nem szívügyük Európa ellátása, számukra a kitermelt mennyiségek értékesítése a cél – akár európai államok számára.

Agresszív török politika

Az amerikaiak kivonulását a görög és ciprusi fél meglehetősen negatívan értékelte, s bár igyekeznek fenntartani a projektet a “víz felszínén”, ennek 2025-re tervezett kivitelezése messzebbre kerülni látszik.

Athént és Nicosiát ráadásul az is bosszantja, hogy az amerikai döntés igazolni látszik Törökország előző években folytatott agresszív politikáját: a görög és ciprusi tengeri határok semmibe vétele, hadihajók küldése a vitatott térségbe, a nemzetközi olajipari vállalatok kutatóhajóinak zavarása stb. úgy tűnik kifizetődőek lettek.

Vélhetően azonban nemcsak a török kitartás állt az amerikai döntés mögött, hanem valóban több tényező húzódott meg: az EU dekarbonizációs politikája és a gázvezeték valóban költséges volta.

Arról nem is beszélve, hogy míg az amúgy sem „zöld” elköteleződéséről elhíresült Trump-kormányzatnak nem okozott gondot a projekt felkarolása, a Párizsi klímaegyezménybe újra belépő Biden már hitelesen hivatkozhatott a zöld szempontok figyelembevételére – miközben persze, továbbra is fontosnak tartja a régió interkonnektivitását.

Legyen akárhogy is, Ankarában egyelőre némileg hátra dőlhetnek, és akár diplomáciai győzelemként értékelhetik a fejleményeket.

Ez azonban korai öröm: a régi problémák, s különösen az S-400-as rakétavédelmi rendszer kérdése továbbra is asztalon van, s nem úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok engedne ebben a kérdésben. Addig is Erdoğan és köre megpróbálja rendezni a kapcsolatokat Izraellel, hogy legalább az energetikai együttműködés alakuljon ki, ha a politikai szintéren a viták rendezésére kevés is az esély.

ljudmila ulickaja csak egy pestis 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=LjudmilaUlickaja%3ACsakegypestis&t=pi
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Kontaktlencse akció »

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: