A DODIK-ORBÁN-VUČIĆ HÁROMSZÖG: Zavaros erővonalak, avagy Orbán gyűjti a balkáni szövetségeseket

Orbán Viktor magyar miniszterelnök érthető okokból igyekszik jó viszonyt ápolni Aleksandar Vučić szerb államfővel, Magyarország egyik fontos szomszédjának első emberével. Kevésbé érthető módon ugyancsak látványosan barátkozik Milorad Dodikkal, a boszniai föderációs elnökség szerb tagjával, aki leginkább arról ismert, hogy az utóbbi hónapokban egyre szembetűnőbben igyekszik szétverni a volt jugoszláv tagköztársaságból született független államot. És még inkább érthetetlen okból Vučić és Dodik viszonya egyre rosszabb, a nagy szerb egyesítők igyekeznek alávágni a másiknak.

A híres négy Sz

Samo sloga Srbina spasava (cirill írásmóddal: Само Слога Србина Спасава, vagyis СССС) – szól a híres szerb mondás, amely szerint csak az egység menti meg a szerbséget. A történelemben azonban viszonylag kevésszer sikerült megteremteni az egységet – talán ez is az egyik oka annak, hogy a szomszédos nép története sem egyértelmű sikersorozat – s most is úgy tűnik, hogy a szerbség két legbefolyásosabb politikusa, Vučić szerb államfő és Dodik, a boszniai szerb politikus, egyre több mindenben vitatkozik.

A legutóbbi nézeteltérés amiatt robbant ki, hogy míg Dodik, a boszniai föderáció háromfős elnökségének szerb tagja, kitartóan folytatja a boszniai szövetségi állam intézményeinek a lebontását – a napokban a boszniai szerb parlament az ő kezdeményezésére elindította azt a folyamatot, amelynek végén a boszniai szerb entitás, a Republika Srpska (RS) kivonulna a boszniai közös hadseregből, valamint az igazságszolgáltatási rendszerből.

Vučić nem támogatja azokat a lépéseket, amelyek ellentétesek a két entitásból álló boszniai közös állam alkotmányával.

A dolgok már odáig fajultak, hogy december elején Vučić az amerikai diplomata és volt balkánügyi különmegbízott, Richard Grenellen keresztül állítólag tudtára adta a nagyhatalmaknak, kész segítséget nyújtani ahhoz, hogy eltávolítsák tisztségéből Dodikot.

A felajánlkozás azon a washingtoni találkozón hangzott el, amelyen a washingtoni szerződést nyélbe ütő Grenell, több republikánus törvényhozó, valamint Vučić egyik bizalmasa, Marko Đurić, Szerbia washingtoni nagykövete vett részt.

Az amerikaiak előbb a béke és a stabilitás aláásójának minősítették Dodikot, majd dicsérték Vučićot, aki azt üzente: kész közreműködni abban, hogy Dodik helyére a boszniai Szerb Köztársaság (RS) elnökét, a sokkal visszafogottabb Željka Cvijanovićot tegyék.

Putyin kegyei

A boszniai alkotmány iránt érzett vučići aggodalmak első látásra meglepőnek tűnhetnek, hiszen a belgrádi vezető az, aki évek óta igyekszik a szerbség egyesítőjének a szerepét eljátszani, s ő az, aki környezetének marketing tevékenysége szerint a “szerb világ” megteremtésén fáradozik, amibe bőven beleférnének a szomszédos Bosznia többségében szerbek lakta térségei.

Van azonban egy bökkenő: Vučićot nagyon zavarja, hogy Dodik minden ellenkező híreszteléssel szemben nem az ő embere, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnöké, akihez Dodiknak gyakorlatilag szabad bejárása van. Nem véletlen, hogy néhány nappal a boszniai szerb parlament sorsdöntő ülése előtt Dodik Moszkvában járt, ahol alighanem megkapta a Kreml urának támogatását a boszniai szövetségi állam ellen intézet támadás megindításához.

Vučićnak sokkal inkább érdekében állna, hogy a szerb politikusok közül ő legyen a Kreml egyetlen “kedvence” – Putyin azért őt is támogatja, amikor a szerb ellenzék kitartóan tüntetett ellene, az orosz államfő Belgrádba látogatott, hogy kiálljon szövetségese mellett – s a belgrádi vezető valószínűleg attól is tart, hogy ha a boszniai szerbek elszakadnak Szarajevótól, akkor Dodik még erősebbé válna és igényt tarthatna a “fő szerb” státusára is.

Orbáni játékok

A Vučić- Dodik viszony elmérgesedését látván még kevésbé érthető, hogy Orbán Viktornak, vagy akár Magyarországnak miért áll érdekében az, hogy a magyar miniszterelnök baráti látogatást tegyen Dodiknál, majd hatalmas vihart kavarva Orbán és egyik szóvivője, Kovács Zoltán arról beszéljen, komoly nehézségekbe ütközne a Boszniában élő kétmillió muszlim EU-s integrációja.

Ezekkel a szavakkal a magyar kormány egyértelműen Dodik mellé állt Belgrád és Banja Luka ki nem mondott, de létező vitájában, s újabb gesztust tett Putyinnak, aki finoman szólva sem azon dolgozik, hogy örökre megmaradjon Bosznia egysége, s a volt jugoszláv tagköztársaság csatlakozzon az EU-hoz.

Orbán valószínűleg azért igyekszik Dodikkal és Vučićtyal is jó viszonyt ápolni, mert mindent elkövet annak érdekében, hogy a lehető legtöbb regionális politikus tekintsen rá befolyásos európai politikusként. Gyűjti is a balkáni szövetségeseket: Dodik és Vučić mellett többek között Janez Janša szlovén miniszterelnök, valamint Nikola Gruevszki bukott, és a jogerős bírósági ítélet elől Magyarországra szökött észak-macedón exminiszterelnök is a magyar kormányfő kitartó szövetségese.

S ha már egy szerb közmondással kezdtük, fejeződjön be a cikk egy magyar mondással: madarat tolláról, embert barátjáról. Az orbáni szövetségesek sok mindenben hasonlítanak is egymásra, legfőképpen abban, hogy valamennyiük sokat tett, illetve tesz a hagyományos értelemben demokratikus intézményrendszer kiüresítése, és annak újradefiniálása/lecserélése érdekében.