Connect with us

B A Balkanac

ÓRAÁTÁLLÍTÁS À LA 1941: Bácska és Bánát antagonizmusáról, valamint a két szóban forgó kontinens közötti időeltolódásról, egyebekről

Avatar photo

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

ÓRAÁTÁLLÍTÁS À LA 1941: Bácska és Bánát antagonizmusáról, valamint a két szóban forgó kontinens közötti időeltolódásról, egyebekről
Cikk meghallgatása

Nem olyan nagyon bonyolult, ha az ember Pesten lakik, s megvan még mindkét lába, átmennie Budára. Moszkva tér már nincs, ne keresse, megteszi a Széll Kálmán is. Ott felpattan a bármelyik villamosra Hűvösvölgy felé, leszáll a János kórháznál, aztán még rövid ideig folytatja gyalog előre. Nem kell aggódnia, meglesz: jobbra felfele a Gyergyó utca. A területet rigók és emberek lakják, közöttük dr. Várady Tibor, akinél már jártunk látogatóban, de ezúttal amolyan hosszabb vizitre igyekeztünk nagybecskereki eredetű, nemzetközi hírű, nyugalmazott jogászunkhoz. Írónkhoz, volt Jugoszlávia igazságügy-miniszteréhez stb., aki ugyan nem fest, nem táncol, nem énekel pluszban, ám a felsoroltak is megteszik. (Bőven.)

Szép tágas emeleti lakás, abszolúte alkalmas a nyugodt teázásra (rum nélkül). Laza beszélgetésre, amelyet itt csak töredékében hozunk. Teljes formájában elindult sorozatként hallható az Újvidéki Rádió LIBEGŐ c. heti kulturális műsorában. Meghallgathatóság jobb felől mellékelve.

Akkor hát legyen úgy, hogy a kérdező neve Balkanac, a kérdezetté pedig Várady, azonban hogy ennél is egyszerűbb legyen: B és V.

Nos:

B Mondok egy szemtelen dolgot: Magyarkanizsán hallottam kocsmában azt az eredetmítoszt, amely szerint arra a tájra, a mi Vajdaságunkra valamikor a Tisza hozta az embereket. A kanyarban az üresfejűeket a folyó kisodorta, úgy lettek a bánátiak ott, a túloldalon. (Nevetés) Viszont te élő példa vagy arra, hogy ez nem így van. Aztán megboldogult költő barátunk, aki muzslai, Sziveri János, ő is hatékony cáfolata ennek… Te azonban értesültél-e erről? Ismered-e ezt a kvázi mondát?

V A Kanizsa melletti Tiszáról nekem vannak ritka személyes élményeim. Ezek a személyes emlékek kicsit más irányúak. Egy darabig minden évben volt egy úszómaraton, én is úsztam ezen a versenyen, de nem éppen nyertesként, azonban én is kaptam valami igazolást. Szép, azonban ez a Bácska- Bánát feszültség? Azt hiszem, tulajdonképpen sosem ment túl a tréfán. Szóval, egész életemben láttam bánát-bácskai embereket, azonban egy olyan feszültség, amilyenekből a világon másutt bőven akad, érzésem szerint sohasem generálódott.

(Csend, csak a rigó kinn a fán, aztán folytatódik egy történelmi visszakanyarodással.)

V A második világháború alatt azonban volt egy drámai különbség Bánát és Bácska sorsa között. Azzal indult, hogy amikor a németek megszállták Bánátot, vele együtt Becskereket – ami történt ’41 április huszonegyedikén, húsvét hétfőjén –, akkor az egyik első rendelkezése volt a megszállóknak, hogy át kell állítani az órákat, mert Németországban egy órával korábban járt az idő. Tehát amikor Törökkanizsán tíz óra volt, Magyarkanizsán tizenegy. Aztán a sorsuk is lényegesen különbözött a bácskai és a bánáti magyaroknak. A bánátiaknak sokkal rosszabb volt a világháború alatt. Nagyapám például feljegyzi, hogy a helyi németek vehettek havonta húsz kiló lisztet, a helyi magyarok és szerbek csak húsz dekát. Viszont a háború után Bácskában a gyűlölet és a bosszúvágy a magyarok ellen fordult, Bánátban nem. Bánátban voltak megtorlások szintén, esztelenek és céltalanok, de sokkal kisebb számban, mint Bácskában, azonban visszatérve a poénodra: tényleg sosem éreztem, hogy ez a tréfán túlmegy.

B Ti emberemlékezet óta bánátiak vagytok? Voltatok?

V Kérlek szépen, a helyzet a következő: az én dédnagyapám jött Bánátba, mégpedig Szeged környékéről. 1848-ban szabadságharcos lett, utána Becskerekre szökött, egyik nagybátyjához, aki akkoriban becskereki plébános volt. Naplójában nagyapám le is írja, hogy egyszer elment a városelnök vagy kicsoda a plébániába, majd azt mondta, hogy olyasmiket hallott, hogy ott valamiféle szökevény rejtőzködik, másnap el is megy a dolgot ellenőrizni. Aztán enyhült a helyzet, egyik birtokára került Kiss Ernő altábornagynak dédapa. Katalinfalván, azt hiszem, ügyintéző lett végül, ott ismerkedett meg a dédnagyanyámmal, aki Bonyhádról származott. Utóbbiak tizenhárman voltak a családban, ami túl sok…

Mert pl. Mária Terézia a tizenhat gyermekével, az se semmi!

Közbekiáltás bennragadt, alany pedig folytatta a család valódi történetét a bánátivá válásról. Azt követően a jogászatról, amely náluk az 1867-ben született nagyapával kezdődött, onnan hagyományozódott tovább. Mintegy szállt ágról ágra, az ének pedig a gyermek V. T. hamvas ajkáról fakadt kis születésnapi köszöntők formájában, aztán mégse lett poéta belőle. Hallhatunk még itt a műsorban bővebben a kérdezett saját jogi karrierjéről. Életről és irodalomról, ezzel összefüggésben az Új Symposion folyóirat többszöri felemelkedéséről és bukásáról; alany szerepéről a bíróságon, nem utolsósorban magáról a nagy útról és élményről, Amerikáról, ahová Fulbright-ösztöndíjjal tudott kijutni. Hallhatunk a Harvard és az Emory egyetemekről, nem utolsósorban arról, milyen kellemetlenségekkel jár, ha valahová nem odavaló módon bekeveredik az eunuch kifejezés.

Kérem szépen, a kellemes olvasás után kellemes rádiózást! (Nincs itt elmondva minden, távolról sem.)

Facebook hozzászólások (kapcsold ki a sötét módot!)

Meteorológia



QR Code

A cikk küldése GMail segítségével


Ehhez kattints ide

Facebook

B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Románia

Szlovákia

7 X 7