DUPLA HASZON: Nem stadion lesz abból, hanem fegyver, avagy Putyin sem Teréz anya

A szerb elnökkel madarat vagy éppen albán diverzánst lehetett volna fogatni, annyira örült az orosz kollégájával kötött gázalkunak, amivel bebiztosította, hogy a szerb nemzet idén/jövőre nem fagy ki/meg, mert a globális felmelegedéstől függetlenül Szerbiában telente lokálisan még hideg szokott lenni. De azért senki se higgye, hogy Nagy Vlagyimir cár Teréz anya földre szállt mása, aki az utolsó köbméter gázt is aprópénzért odaadná a “szerbelnöknek”: azért van itt egy-két csavar, vagyis “spin”, hogy mindenki értse.

A tényállás

De ne csűrjük-csavarjuk tovább a szót, nézzük a tényállást. Vlagyimir Putyin 270 dollárért méri a gázt ezer köbméterenként Aleksandar Vučićnak, amivel három legyet ütött egy csapásra.

A Szocsiban tartott találkozón ezzel végképp eldőlt, hogy a szerbek az életben nem fognak diverzifikálni, és erre még akkor sem vehetők rá, hogy ha az amerikaiak + európaiak Belgrádig bevezetik a Fekete-tengert, hogy öt LNG-terminált építsenek Szendrő vára mellé, és kettőt Galambócnál. Nincs az az Isten, vagyis “Nema tog Boga”, ahogy a művelt szerb mondaná.

Az oroszok az olcsó gázzal nem csak kilóra, hanem köbméterre is megvették a szerbeket, és ezzel még egy béklyót tettek a lábukra, amelyet már így is alig húznak a rengeteg kínai hitel miatt.

Vlagyimir Putyin egyúttal azt is bebiztosította, hogy a következő négy évben is Aleksandar Vučić marad a “szerbelnök”, bár nem lesz olyan hasznos, mint Gerhard Schröder volt, de hát nem is egy ligában játszanak, balkáni helytartónak találni sem lehet jobbat, egy hazacsempészet Gruevszkivel esetleg csak szórakoztatni lehetne a Nyugatot, bosszantani biztosan nem.

Amivel azonban Putyin örök életre magához köti Aleksandar Vučićot, az nem a gáz, és nem a “külső támogatás” a választásokon, hanem a katonai elköteleződés: eddig se nagyon lehetett szerb katonai semlegességről beszélni, Szocsi után viszont már nincs az a “kaliforniai földikakukk”, akinek ezt a mesét be lehet adni.

Nem Teréz anya

A Putyin és Vučić közötti találkozóról beszámolva tegnap azt írtuk, hogy annak számtalan olyan vonatkozása van még, amelyről érdemes lenne beszélni: egyről viszont mindenképpen beszélni kell, hogy megértsük: az orosz elnök miért adja olcsón a gázt Szerbiának.

Ennek geopolitikai okai vannak, Szerbia nélkül ugyanis nincs orosz befolyás a Balkánon, ezzel azonban tisztában van a belgrádi vezetés is amely szívesen fogad el bárkitől bármit ingyen, vagy lehetőleg a legolcsóbban.

Aleksandar Vučić legutóbb akkor volt ilyen “szuper heppi”, amikor április végén az Európai Unió aláment Kínának, és felajánlotta Szerbiának, hogy 700 millió euróval kevesebbért, vagyis majdnem féláron megépíti a Belgrád és Niš közötti gyorsvasutat. Vagy a kínaiak voltak túl drágák, vagy az uniós vállalkozók hülyék, hogy veszteségesen is hajlandók dolgozni.

De az orosz elnök sem Teréz anya, az oroszok valamit kapni szeretnének cserébe, amivel bebiztosíthatják befolyásukat Szerbia felett. A “szerbelnök” elmondása szerint Putyin kilencven kérdéssel készült: ennek révén nagyon “részletesen és alaposan” megbeszélte vendégével a Balkánon kialakult helyzetet, nyilván azért, hogy megtalálja a réseket.

Vučić úgy fogalmazott, hogy Putyin elnök baráti hozzáállásának köszönhetően Szerbia egy nemzeti stadion megépítéséhez elegendő pénzt takarít meg, amelynek jelentős részét majd orosz fegyverek beszerzésére költi.

Szerbia nem lesz püfölőzsák

Szerbia újabb fegyverek vásárlásával szeretné megerősíteni “biztonságát és stabilitását”, Vučić erre utalást is tett, miközben megállapította, hogy Szerbia nem lehet püfölőzsák (boxzsák). A szerb elnök most éppen taktikai fegyvereket emlegetetett, mint amilyen a Kornet- E páncéltörő rakétarendszer.

– Ezek páncéltörő rakéták, kimondottan fontosak, különösen a mi vidékeinken, és bízom abban, hogy ez hamarosan megérkeznek Szerbiába. De lesznek ennél fontosabb és nagyobb dolgok is, amelyek stratégiai fontosságúak Szerbia számára

– jegyezte meg, és azt sem titkolta, hogy a Kornet- E leszállítása akár már idén megkezdődhet. Vučić sejtette, az új fegyverek beszerzése válasz arra, hogy a szomszédos országok páncélos tarackokat vagy helikoptereket kapnak ajándékba, arról nem is beszélve, hogy negyedik generációs vadászgépeket vásárolnak.

Ez természetesen arra vonatkozik, hogy Horvátország Rafale vadászgépek beszerzéséről írt alá megállapodást Franciaországgal, bár a szerb elnök ennek vonatkozásában sem országokat, sem gépeket nem nevezett meg. Félreérteni azonban nem lehetett.

Az oroszok még két nagy projektet is szeretnének megszerezni, nem kizárt hogy megfúrnák a belgrádi metró megépítését, vagy valamilyen formában megpróbálnák kivenni a részüket belőle, miután Szerbia a belgrádi metró megépítéséről januárban már memorandumot írt alá a franciákkal és a kínaiakkal, de ha az oroszok netalán alá tudnak menni az árnak, akkor nem kizárt, hogy a “szerbelnök” megint “szuper heppi” lesz.

Vučić ezúttal nem tett említést legújabb álmáról, a “sajátbejáratú” szerb atomerőműről, amellyel kapcsolatban a napokban úgy fogalmazott, hogy “Szerbia korábban nem gondolt erre, de most már komolyan kezdi foglalkoztatni a téma.”

Ezek után már lehet, hogy nem is akkora meglepetés, hogy Szerbia miért kapja a gázt annyiért, amennyiért.