Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

 
Valentin Inzko, a nemzetközi közösség hamarosan távozó boszniai főképviselője rendelettel módosította a bosznia-hercegovinai büntető törvénykönyvet, és megtiltotta a népirtás tagadását. Az 1992-1995-ös boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény értelmében a főképviselőnek joga van törvényeket hozni. Inzkót évek óta kérte a nemzetközi közösség, hogy akadályozza meg a srebrenicai népirtás tagadását, de ezt eddig nem tette meg. Inzko intézkedése által a nemzetközi közösség most „szimplán morális ügynek” minősítette a srebrenicai mészárlást, amivel lerázta magáról, és egyes szereplőkről a felelősséget, mint kutya a vizet.

Kívülről nyúltak bele

Valentin Inzko saját bevallása szerint arra várt, hogy az ország politikusai maguk minősítsék népirtásnak a srebrenicai eseményeket, ám miután nem történtek lépések ebbe az irányba, távozása előtt maga hozta meg a döntést, még nagyobb káoszt teremtve Bosznia- Hercegovinában, mint amekkora eddig volt.

– A gyűlöletbeszéd, a háborús bűnösök dicsőítése, valamint a revizionizmus vagy a népirtás és a háborús bűncselekmények teljes tagadása megakadályozza a társadalmakat abban, hogy feldolgozzák közös múltjukat, miközben újra és újra megalázzák az áldozatokat és szeretteiket, és fenntartják az igazságtalanságot, aláásva az etnikai kapcsolatokat

– mondta Inzko, aki szerint mindez frusztrációt okoz, krónikusan megbetegíti a társadalmat, és megakadályozza az égetően szükséges megbékélést, amit – mellékesen szólva – a nemzetközi közösség sem „tudott előidézni” egyik-másik népcsoport elutasítása vagy éppen szupremáciára való törekvése miatt.

– A helyzet egyre rosszabb és most már kezd kontrollálhatatlanná válni

– jelentette ki Inzko, aki arra is figyelmeztetett, hogy a népirtás el nem ismerése új konfliktusokhoz vezethet, és ezt hivatott az általa bevezetett törvény megakadályozni, amely akár 5 évvel is sújthatja a népirtás tagadóit.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a törvény erőltetése is konfliktusos helyzet(ek) kialakulásával járhat, mert nem csak a szerbek, akik látványosan tiltakoznak és fenyegetőznek, hanem a horvátok sem lelkesednek túlzottan azért, hogy az osztrákok osztják azt észt, nyilván nem saját kútfőből.

Folyamatában nézve az eseményeket, most válik igazán világossá annak fontossága, hogy a montenegrói és a koszovói parlament hasonló törvényt fogadott el az ottani bosnyák kisebbség javaslatára, vagyis felmelegítette a témát Inzko bejelentése előtt.

Tudták, hogy mi történik?

A kelet-boszniai Srebrenicát 1995. július 11-én elfoglalták a boszniai szerb csapatok, amelyek több mint 8000 muzulmán férfit és fiút brutálisan lemészároltak. A vérengzést a hágai Nemzetközi Törvényszék több vádlott elleni ítéletben is népirtásnak minősítette.

A srebrenicai mészárlás esetében a nemzetközi közösség viszont sohasem említette meg a maga felelősségét, pedig ma is, és akkor is tudni való volt, hogy az ott történtek annak az „etnikai tisztogatásnak” a záróakkordjai, amit a szerbek – tehát nem csak a boszniai szerbek – hajtottak végre Boszniában, ami által Szerbia önmagával vált határossá.

A fent említett határ menti területeken nem csak a Ratko Mladić által vezetett „reguláris” boszniai szerb hadsereg tevékenykedett, hanem szerbiai szabadcsapatok is – többek között Željko Ražnjatović Arkan félkatonai alakulatai, és olyan szerbiai állampolgárokból verbuválódott fegyveres bandák, akiket szerbiai poligonokon képeztek ki.

Mindenki tudta, vagy tudhatta, de legalább sejthette, hogy mi folyik Boszniában.

A srebrenicai mészárlással egyidőben „a nemzetközi közösség színe-java” a Belgrád közelében lévő Dobanovciban, egy vadászházban találkozott Slobodan Milošević szerb elnökkel és Ratko Mladić boszniai szerb katonai parancsnokkal. A „szerb delegáció” összetétele jól jelezte, hogy szerb részről ki az úr a házban, illetve hogy Slobodan Milošević pontosan tudta, hogy mi zajlik Srebrenica környékén.

A nemzetközi közösséget a találkozón Yasushi Akashi, az ENSZ-főtitkár jugoszláviai különmegbízottja, Rupert Smith, az UNPROFOR boszniai parancsnoka és Carl Bildt, az Európai Unió különmegbízottja képviselte.

A találkozóval kapcsolatban Bianca Jagger emberjogi aktivista az amerikai kongresszus előtt Srebrenicával kapcsolatban tett tanúvallomásában arról beszélt, hogy Carl Bildt a Newsday-nek adott publikálatlan interjúban a következőket mondta Roy Gutmannak a Milošević és a Mladić duóval folytatott találkozóról:

– A találkozó lényege egy megállapodás elérése volt arról, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt számára biztosítsák a belépését a (srebrenicai) enklávéba, ahol akkor már nem voltak muszlimok.

Bildt tehát egyértelművé tette, hogy sok részletet tud az azokban a napokban zajló erőszakról, például tudta azt is, hogy a szerbek a bosnyák férfiakat különválasztották a családtagjaiktól.

A Newsday megkérdezte Bildtet, hogy felvetette-e a Mladićnak és Miloševićnak a mészárlások kérdését, amire ő nemmel válaszolt.

– Nem, nem. Megerősítetlen jelentéseink voltak a mészárlásról, de nem vetettük fel a kérdést

– mondta Bildt, aki az interjú során később tagadta ezt a kijelentést, és azt mondta, hogy természetesen beszéltek ezekről a kérdésekről.

Hány felelős is van?

David N. Gibbs, amerikai történész, aki könyvet is adott ki a volt Jugoszlávia széteséséről, egy Srebrenicáról írott cikkében úgy fogalmazott, hogy a város közelében állomásozó bosnyák erők szándékosan nem avatkoztak közbe, hagyták a szerbeket tobzódni.

Az amerikai történész megjegyezte, hogy a mészárlásért leginkább a szerb katonák felelősek, de a boszniai kormány is hozzájárult a tragédiához.

Gibbs az előbb már említett Carl Bildt svéd diplomatát idézte. Bildt szerint a bosnyák vezetők szándékosan hagyták, hogy Srebrenica a szerb hadsereg kezére kerüljön.

– Emlékirataiban Bildt megjegyezte, hogy a Srebrenica védelmére kijelölt boszniai kormányerők semmiféle ellenállást nem tanúsítottak. Később kiderült, hogy a szarajevói parancsnokok elrendelték, hogy ne védjék meg Srebrenicát

– idézte Gibbs az uniós közvetítőt, és megjegyezte, hogy mások is megerősítették Bildt nyilatkozatát, például Tim Repley haditudósító is.

Ripley szerint a boszniai kormány átengedte a várost a szerb erőknek: az Izetbegović-kormány egy szélesebb körű stratégia részeként „különösen kívánatosnak” tartotta, hogy civileket tegyenek ki szerb támadásoknak, amivel nemzetközi beavatkozásokat érhetnek el.

Gibbs úgy vélte, hogy a srebrenicai mészárlás szimplán erkölcsi üggyé minősítése a boszniai kormány, főképp pedig Alija Izetbegović, tevékenységének tisztára mosását szolgálja, és egyúttal visszamenőlegesen igazolja az amerikai katonai beavatkozás jogosságát is.

A zavaró tényező

Bakir Izetbegović, a bosnyák Demokratikus Akciópárt elnöke, a legfőbb bosnyák politikus, aki az előbb említett Alija Izetbegović bosnyák háborús vezető fia, gratulált Valentin Inzkónak a népirtás tagadását tiltó rendelkezés bevezetéséhez a bosznia-hercegovinai büntető törvénykönyvbe.

– Ez emberi és civilizációs döntés, elsősorban a népirtás áldozatainak és családtagjainak a szempontjából. Ezzel a döntéssel a főképviselő segíti Bosznia- Hercegovina polgárait, megerősítette utódjának tekintélyét, eltávolította a népirtás terhét a szerb nép becsületes részének válláról, és méltósággal fejezte be megbízatását Bosznia- Hercegovinában

– mondta Izetbegović, aki szerint a törvényt egyetlen civilizált ember sem utasíthatja el, kivéve Milorad Dodik boszniai szerb vezetőt, aki folyamatosan cáfolja, hogy népirtás történt Srebrenicában.

– Ő egyébként zavaró tényező, akivel a nemzetközi közösségnek és Bosznia- Hercegovinának el kell szórakoznia (foglalkoznia kell)

– jelentette ki Izetbegović, aki ezzel a mondatával elárulta, hogy a törvény alapján végső leszámolásra készül Dodikkal szemben.

A további bosnyák politikusok véleményét – így Šefik Džaferović bosnyák államelnökségi tag szavait sem – érdemes idézni, mert ők úgyis csak azt visszhangozzák, amit Izetbegović mond.

Nem gondolta, hogy Inzko ekkora kretén

A hivatalos boszniai és nemcsak boszniai szerb álláspont szerint szörnyű bűncselekmények történtek Srebrenicában, de ezeket nem lehet népirtásnak nevezni. Ezt képviseli Milorad Dodik is, aki jelenleg (még) a bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja, és természetesen belgrádi barátja és szponzora Aleksandar Vučić is, ami önmagában is megérne egy misét.

Dodik úgy nyilatkozott, hogy a Valentin Inzko által bevezetett törvény Bosznia- Hercegovina létét sodorja veszélybe, és szerinte a korábbi (eddigi) állapotok csak Inzko rendeletének visszavonásával állíthatók helyre.

– Bosznia- Hercegovinát nem irányíthatja nemzetközileg kinevezett protektor. Mindenkinek tudnia kell, hogy a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) soha nem tett radikális lépéseket. Csak a túlélésünk és a Szerb Köztársaság megőrzése érdekében reagáltunk, amikor olyan kifejezett nyomással és fenyegetéssel szembesültünk, mint amit Inzko és nemzetközi mentorai tettek

– mondta Dodik, aki szerint a távozó főmegbízott döntését nem mindenki támogatja a nemzetközi színtéren, ami gyengéd utalás az ezzel kapcsolatos orosz álláspontokra.

Milorad Dodik korábban többször is hangoztatta már, hogy a boszniai Szerb Köztársaságnak ki kellene válnia Bosznia- Hercegovinából, és csatlakoznia kellene Szerbiához, most pedig köszönetet mondott azért, hogy erre ismét ráébresztették.

– Nem gondoltam, hogy Inzko ekkora kretén

– mondta Dodik, aki olyan híresztelésekről is beszélt, hogy Inzko a törvény bevezetéséért két millió eurót kapott, de azt nem említette meg, hogy kitől.

A szerbek bizonyára már tudtak valamit, idén ugyanis a már említett montenegrói és koszovói döntést követően szembetűnően megnövekedett a srebrenicai szerb áldozatok tiszteletére rendezett rendezvények száma a város környéki településeken, amivel szerb részről nyilvánvalóan „relativizálni” szeretnék a srebrenicai vérengzés horderejét.

A horvátok nemigen érintettek Srebrenica ügyében, Zoran Milanović horvát elnök azonban mégis reagált Inzko lépésére.

– Ez túl mély tenger számára. Ebben a tengerben a szerbeknek, a horvátoknak és a bosnyákoknak kellene úszniuk, és mélyebben elmerülniük, de a bosnyákok esetében nem a mostani, a szarajevói csarsiból származó mutyizó társaságnak, amely a legkisebb közösség kárára politizál. De semmiképpen sem az osztrákoknak

– mondta a horvát elnök, aki ezzel utalt a bosznia-hercegovinai horvátok kárára tett bosnyák lépésekről, és „lemutyizózta” Izetbegović és Šefik népét.