HOL A HATÁR? Elborzasztó képekkel és kijeletésekkel van tele a szerb médiatér 🔞🔞🔞

Elborzasztó képekkel és kijelentésekkel van tele a szerb médiatér, és ez csak rosszabb lesz, a szerbiai szervezett bűnözés elleni ügyészségnek ugyanis még körülbelül tíz napja van arra, hogy döntsön a Veljko Belivuk, ismertebb nevén a Velja Nevolja (Bajkeverő Velja) és csoportja elleni vádemelésről. Ha ez nem történik meg, akkor szabadon engedik a bűnözőket – ami nehezen hihető –  miután augusztus 4-én lejár a törvényes határidő, amíg előzetesben tarthatók. Az utóbbi napokban szörnyűséges képek jelentek meg, és szörnyűséges kijelentések hangoztak el a szerb médiában a bűnözői csoport viselt dolgaival kapcsolatban, és akkor még finoman fogalmaztunk.

A politikai és újságírói felelősség kérdése

Ilyen esetekben fel kellene merülnie, hogy mi az, ami “rászabadítható” a közvéleményre, és mi az, ami már nem csak a jó ízlés határát sérti, hanem hovatovább a “néplélek” torzulásának veszélyével jár.

Szerbiában nem törődnek ezzel, hiszen a BALK által mostanában gyakran emlegetett “Sándorok”, Aleksandar Vučić szerb elnök és Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter, “médiatobzódása mérgezi a lelkeket”, miután mindketten nemcsak, hogy “elvesztették a mércét és mértéket”, hanem apró jelét sem mutatják annak, hogy meg akarnák ezeket találni.

Az ellenzék sem ártatlan ebben, de az ő médiajelenlétük meg sem közelíti “Sándorok” szereplését a legfrekventáltabb felületeken.

Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter a Pink televízióban, amely az említett “Sándorok” gyülekezőhelye, újabb szörnyűséges képeket mutatott be a napokban a Veljko Belivuk és csoportja által elkövetett gyilkosságokról, az egyiken például egy vérző ember látható két hóhéra társaságában, amit a szerb belügyminiszter úgy kommentált, hogy “itt az áldozat még él, de meg fogják ölni”.

A képek ezt követően bejárták a szerb médiát, szinte minden hírportálon megjelentek, és látogatottsági csúcsokat döntöttek.

A szerb elnök nem intette meg belügyminiszterét, hogy ezzel nem csak jó ízlést sért, hanem ártatlan emberi lelkekbe is belegázol: inkább arra buzdította, hogy újabb hasonló felvételeket tegyen közzé az “alvilági szörnyűségek” című albumból.

Mert az esetek többségében alvilági leszámolásokról van szó, amihez az átlagpolgárnak semmi köze, legfeljebb politikai érintettségről lehet, és valószínűleg bizonyos mértékben van is szó.

Egy-két szó a néplélekről

Sosem felejtem el a Magyarországon sem ismeretlen Momo Kapor (1937-2010) egyik rádióinterjúját, amelyben a szerb néplélekről beszélt, amit egy példával illusztrált.

Kapor felvetette, hogy más nemzetek fiai és lányai (az ezek közötti átmenet akkortájt még nem volt kimondottan divatos) egy mélyen alvó kisgyerek esetében azt mondják, hogy úgy alszik, mint a kis angyal, vagy mint a tej.

A szerb író itt megállt, hatásszünetet tartott, majd feltette a kérdést, hogy mit mondanak a szerbek, és azonnal meg is válaszolta a saját maga felvetését.

A szerbek azt mondják, hogy “spava, ko zaklan”, vagyis úgy alszik, mint akit lemészároltak.

Kapor nem mondott ítéletet a szerb néplélekkel kapcsolatban, hanem inkább arra utalt, hogy a néplélekben bekövetkező sérüléseket olyan szörnyűséges cselekedetek okozzák, mint amelyek az akkor éppen dúló délszláv háború során történtek.

Itt kitérhetnénk arra, hogy az említett “Sándorok” akkortájt milyen szerepet játszottak a néplélek mérgezésében, hiszen már akkor sem voltak ártatlanok, habár akkor még az “ifjonti hév és a hazafias lendület” vezérelte, vagyis inkább sodorta őket saját lelkületük kivetítésében az egész nemzetre.

A szörnyűségek vizualizálása

Ahogy minden ember, úgy minden nép lelkén is esnek torzulások, a legnagyobb veszélyt pedig a “szörnyűségek vizualizálása” jelenti, ami a média rapid térhódításával ellenőrizhetetlen méreteket öltött.

Ma már mindenki a saját Facebook-, Twitter- és egyéb oldalának főszerkesztője, és amit oda ír, azzal tükröt tart a saját lelkének:  egy ilyen oldal, vagy egy-egy bejegyzés a “lelkiállapot” tükre – amit sok tényező befolyásol, például a médiatér mások részéről történő tematizálása, ami legnagyobb mértékben a politikusok és a média felelőssége.

A politikusok erre használják a médiát, amely vagy védekezik, vagy nem. Általában nem, vagyis a “politikai nyomás miatt” általában nem, főleg ha ehhez anyagi függőség is kötődik.

Tehát a politikusok és a média együttes felelőssége a néplélek alakítása: felemelése vagy megnyomorítása.

Szerbiában az elkövetkező hetekben várhatóan a “néplélek megnyomorítására” tesznek újabb kísérleteket a különböző szörnyűségek taglalásával és vizualizálásával, a Belivuk-féle bűnbanda gazteteinek eddigi átpolitizálása és médiamegjelenítése legalábbis erre enged következtetni.

Nem tehetünk úgy, mintha erről nem vennék tudomást, mert “Sándorok” és társaik “ezzel aranyozzák be” a szerbek mindennapjait, és azt mi is halljuk, hogy ha a szomszédban verik a gyereket.

A BALK természetesen figyeli és olvasói elé tárja a fejleményeket, és nem hallgatjuk el a szörnyűséges részleteket sem – például azt sem, hogy a szerb elnök nyilatkozata szerint a Belivuk-féle bűnözői csoport megskalpolta az áldozatokat, mielőtt ledarálta őket, mert a haj a daráló eldugulását okozta volna.

Kénytelenek vagyunk elmondani, amit tudunk, hiszen akarjuk, vagy nem akarjuk, ez a szomszédság okán nem kerülhető meg, bár jobban szeretnénk, hogy ha a Belivuk ügyet nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem a bíróságon tárgyalnák ki Szerbiában.

A szörnyűségek képi megjelenítésében azonban nem veszünk részt, vagyis nem öntjük arcon egy vödör vérrel, amint az oldalra kattint, és a címben sem a legelborzasztóbb részleteket emeljük ki a továbbiakban – tehát lesz ideje és módja annak eldöntésére, hogy a 🔞🔞🔞 figyelmeztetés ellenére elolvassa-e a cikket, vagy sem.