ÍTÉLET ÉS VÉGÍTÉLET: Mladić, az igazság és a félig telt pohár

 
Élete végéig börtönben marad Ratko Mladić, a boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka, ám az 1991-1999-es délszláv háborúkban bűncselekményeket elkövető katonák és politikusok megbüntetése csak részlegesre sikerült. Ráadásul hiába születtek meg a sokszor szigorú ítéletek, a múlttal való őszinte szembenézés mindenhol elmaradt.

Kudarc helyett félsiker

Ratko Mladić, Radovan Karadžić, Milan Martić, Dario Kordić, Vojislav Šešelj, vagy éppen Slobodan Milošević – csak néhány közismert vagy inkább hírhedt név a 161 személy közül, aki ellen vádat emelt az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (NT). Az 1993-ban létrehozott ENSZ-bíróság derekas munkát végzett, 4650 tanút hallgattak meg a bírák és a testület közel 11 ezer tárgyalási napot tartott.

Az NT annak ellenére elérte, hogy sok főbűnös – elsősorban szerb katona és politikus – Hágába került, hogy eleinte sokan úgy vélték: a törvényszék teljes kudarcra van ítélve, mert a harcokban részt vett, közben függetlenné vált államok, valamint szövetségeseik nem érdekeltek a hazájukban leginkább hősként számon tartott gyilkosok kézre kerítésében és felelősségre vonásában. Például Slobodan Miloševićéban, aki annak köszönhette, hogy még közel egy évtizedig államfőként tevékenykedhetett, hogy ő volt az egyike azoknak a politikusoknak, akik garantálták a boszniai polgárháborút lezáró, 1995-ben aláírt daytoni békeegyezményt. A másik szavatoló,  Franjo Tuđman horvát elnök meg is úszta Hágát, hiszen 1999-ben államfőként halt meg . A kulisszák mögötti alkuknak köszönhetően Tuđmanon kívül mások is elkerülték, hogy az NT elé kelljen állniuk, és akadtak olyanok is – például Ante Gotovina horvát tábornok és nemzeti hős – aki az őket terhelő bizonyítékok ellenére sem kerültek végül börtönbe.

A csalafinta vajda

Említést érdemel a modernkori délszláv történelem egyik legsötétebb figurájának az ügye: Vojislav Šešelj, a soviniszta Szerb Radikális Párt (SRS) vezére, illetve a szerbiai csetnikmozgalom újjáélesztője eleinte önként jelent meg a törvényszék előtt, s éveket töltött fogságban, hogy azután 2014-ben – arra hivatkozva, hogy többszörös áttétes rákbetegségben szenved – visszatérjen Szerbiába. Az NT 2016-ban felmentette a „csetnikvajdát”, ám a fellebbezés után végül tíz évet kapott. Persze, Šešelj nem ment vissza Hágába, a mai napig Szerbiában mérgezi a légkört, aminek már az sem használ sokat, hogy egykori szövetségese, Aleksandar Vučić miniszterelnökként majd államfőként már jóideje kormányozza az országot. A kilencvenes években a Šešelj- Nikolić- Vučić trió sokáig vezette a Szerb Radikális Pártot.

Bár nem volt teljes a siker, annyi eredménye mindenképpen volt az NT-nek, illetve a törvényszék 2017-es bezárását követően a nyomába lépő utódintézményeknek, hogy a különféle katonai konfliktusok résztvevőinek gondolniuk kellett és kell arra, akár ők is egy hasonló bírói testület elé kerülhetnek. Leginkább akkor, ha nem egy nagyhatalom hadseregében szolgálnak,  a mások megbüntetésében élen járó USA például annak ellenére nem csatlakozott a háborús bűncselekményeket világszerte üldöző Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) elfogadó államok közé, hogy kezdetben Washington is támogatta az intézmény létrehozását .

Lelkiismereti kérdések

Míg sok bűnös hosszú börtönt kapott és ez valamennyire megnyugvással töltheti el a tortúrákat túlélő áldozatokat, illetve a meggyilkoltak rokonait, az  NT-ítéletek nem vezettek ahhoz, hogy az érintett jugoszláv extagköztársaságok szembe nézzenek a polgáraik által elkövetett bűnökkel . Horvátországban továbbra is nagy népszerűségnek örvend a második világháború idején a szerbeket irtó usztasákat magasztaló énekes, Marko Perković Thompson, több horvát labdarúgó az usztasák hírhedt köszöntésével, a Za dom spremni jelszóval hergeli az erre a jelek szerint fogékony szurkolókat, s tavaly egy olyan transzparenst feszítettek ki büszkén a horvát szurkolók, ahol útszéli hangnemben megígérték, „magukévá teszik” a szerb nőket és gyermekeket.

Szerbiában és a boszniai Szerb Köztársaságban (RS) már régen a hivatalos politika szintjére emelkedett a múlt önkényes értelmezése:  a hivatalos belgrádi álláspont szerint az NT egyetlen célja a szerbség megbüntetése volt . Ennek az állításnak logikus következménye az, hogy a szerb vezetők nem hajlandóak elismerni, hogy 1995-ben Srebrenicában népirtó akció volT a mintegy nyolcezer muszlim férfi és fiú meggyilkolása. Mladić egyébként éppen a kelet-boszniai, akkor még muszlim többségű enklávéban véghez vitt tömeggyilkoság miatt ítélték életfogytiglani börtönre.

Kétes tanulmány

A boszniai szerbek most arra az általuk alapított nemzetközi bizottsági tanulmányára mutogatnak, amely szerint 1992-1995 között Srebrenicában 3500 muszlim és kétezer szerb vesztette életét, s a polgárháború éveiben nem volt olyan cselekmény, amelyet népirtásnak lehetne minősíteni. A napokban közzétett jelentést az izraeli Gideon Greif vezetésével állították össze, s Grief hangsúlyozta, semmiféle nyomás sem nehezedett rá a szerbek részéről.

– A legfontosabb az, hogy Srebrenica esetében nem lehet a népirtás szót használni. Egyébként Bosznia esetében a népirtás szó bevetése is csak egyetlen célt szolgál, a szerbek démonizálását

– foglalta össze a szerbek álláspontját Milorad Dodik, a legbefolyásosabb boszniai szerb politikus, aki éppen a boszniai szövetségi állam háromfős elnökségének soros elnökeként fáradozik az állam szétverésén és az RS függetlenné tételén.

A boszniai muszlimok és a külföldi szakértők elutasítják a tanulmány következtetéseit, és azt hangsúlyozzák, a különféle független nemzetközi szervezetek és szakértői csoportok számtalanszor bebizonyították már, hogy Srebrenicában a szerbek célja a más nemzetiséghez tartozók kiirtása volt.