Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

 
A hétfői szerbiai napilapok címlapon számoltak be arról, hogy Bajkeverő Velja és bűnözőtársai merényletet terveztek Aleksandar Vučić ellen. A szerb elnök közben életre-halálra szóló harcot hirdetett Radoje Zvicer, a kavači bűnözői csoport vezetője ellen, aki állítólag Latin- Amerikában bujkál, és akinek a csevap készült a meggyilkolt emberek húsából. Mindez rosszabb, mint egy dél-amerikai szappanopera!

Államcsínyre készültek

A szerb sajtó címoldalon számol be arról, hogy a Bajkeverő Velja (Velja Nevolja, Veljko Belivuk) és bűnözői csoportja merényletet készített elő Aleksandar Vučić szerb elnök ellen, akit február 5-én vagy 6-án akartak megölni.

Dragan J. Vučićević, a kormánypárti Informer főszerkesztője, és a legfőbb udvari tollnok, a baráti Pink TV híres/hírhedt „Hit Tvit” című műsorában erről ejtett is néhány szót.

– A letartóztatásuk előtt február 5-re vagy 6-ra merényletet terveztek Aleksandar Vučić ellen. Erre kellett nekik a távcsöves puska. Mit gondol miért volt szükségük ekkora fegyverarzenálra?

– kérdezte az Informer főszerkesztője a lefoglalt fegyverekre utalva. Vučićević arról is beszélt, hogy Bajkeverő Velja csoportjának voltak kapcsolatai az állami és rendőri vezetésben.

– Egyes emberek a legfelsőbb állami vezetésből ott fejezik, ahol Belivuk, mert együttműködtek vele. Ahol Belivuk, és a mészáros Miljković van, és mindazok, akik a csevapokat készítették, és ahova Zvicer is kerül

– mondta Vučićević, aki az igazi bennfentes pózában tetszelegve sejtette, már nem először, hogy ő sok mindent tud.

Valami okból kifolyólag azt is tudja, hogy a rendőröknek hányingerük támadt, miután egy külföldi, baráti titkosszolgálat segítségével feltörték a bűnözői csoport által használt műholdas telefonok kódjait, és meglátták az ott tárolt képeket.

A Srpski telegraf című napilap még inkább elvetette a sulykot, amikor arról számolt be, hogy a maffia Vučić megölését követően Szerbia irányításának átvételére készült.

A belgrádi lap azt is tudni vélte, hogy a maffiának kész terve volt arra, hogy saját kormányt hozzon létre, és sok állami tisztségre jelölteket is talált már.

Az „igencsak bizarrnak” tűnő történet szerint a rendőrség élére Dijana Hrkalović volt belügyi államtitkárt nevezték volna ki, aki állítólag jó kapcsolatokat ápolt az alvilági körökkel.

A Srpski telegraf úgy tudja, hogy a bűnözőknek arra is lett volna megoldásuk, hogy ki vezesse a Szerb Haladó Pártot Vučić meggyilkolása után.

Vučićot mindenki meg akarja ölni

Ebből következik, hogy nem ez az első történet, mondhatnánk úgy is, hogy nem ez az első „tollnoki túlzás” a tervekről és gyilkossági kísérletekről, amelyeket eddig már lenyomtak a szerb közvélemény torkán.

A legutóbbi állítólagos merénylet akkor készült a szerb elnök ellen, amikor január 27-i ünnepélyesen átadta az államalapító, Nemanja István (Stefan Nemanja) szobrát a Száva téren. Egy hatalmas térről van szó, ahova a rendőrség különleges egységeinek több mint 850 tagját kellett kivezényelni a szerb elnök biztonságának megőrzésére.

Erről a magyar sajtóban is jelentek meg hírek egy ottani rendőrségi vezetőre hivatkozva, aki azt mondta, hogy a rendelkezésre álló információk szerint a merényletet azok a bűnözői körök tervelték ki, amelyek tagjait azidőtájt tartóztattak le. Akkor a Belivuk-féle társaság még szabadlábon volt.

Az állítólagos merényleti kísérletről azóta sem tudni, hogy létezett-e, vagy sem. Egy szerbiai ellenzéki napilap úgy értesült, hogy még ügyészségi vizsgálat sem indult az ügyben. Itt fontos megjegyezni, hogy Szerbiában – a térség sok országához hasonlóan – lehet hinni, vagy nem hinni az ellenzéki vagy a kormánypárti sajtónak, de mérget venni egyetlen információra sem tanácsos.

Mit mond a sajtó?

Ha az utóbbi évek szerbiai sajtójelentéseit nézzük, akkor felsorolni is nehéz, hogy ki akarta, vagy ki nem akarta megölni Aleksandar Vučićot.

A szerb lapok szerint Ramush Haradinaj volt koszovói miniszterelnök, Sulejman Ugljanin szandzsáki vezető, Dragan Đilas szerb ellenzéki vezető, de el akarták tenni láb alól a Szerbiában „siptároknak” nevezett albánok, az usztasák, az oroszok, az amerikaiak, a CIA az MI6 és ki tudja, hogy még ki nem. És persze, a maffiózók.

Ennek a „maskaranciának” két célja van.

Az egyik cél  a „Dávid-kép” megteremtése  a szerb elnök estében, ami alapján Aleksandar Vučić ugyan gyengébb minden ellenfelénél, de olyan bátor, hogy minden ellene összeesküvőt és minden sötét erőt legyőz.

A másik cél  a feszültség és az erőszak légkörének folyamatos fenntartása , amellyel indokolhatóvá tehető szinte bármi, és szükség esetén könnyeben fel lehet csavarni a gázt.

Ezért kell újabb és újabb merényletekkel sokkolni a közvéleményt, de miután az érdeklődés fenntartása egy spirál mentén halad, mint ahogy Mario Vargas Llosa erre egyik regényében rámutatott, mindig szörnyűségesebb és szörnyűségesebb részletekkel kell szolgálni.

A maffiacsevap

A maffiacsevap esetében mindkét elem megvan. De még mielőtt ennek részletezésébe belefognánk, szögezzük le, hogy a Bajkeverő Velja, vagyis a Belivuk-féle társaság letartóztatás a szerb rendőrség egyik legnagyobb fogása. Erre az is utal, hogy az elmúlt három hónapban – vagyis amióta ez a társaság rendőrkézen van – nem történt egyetlen „bűnözői gyilkosság” sem Belgrádban, sem Szerbiában.

Ugyanakkor ez az esemény politikailag kitűnően kiaknázható akár a párton és kormányon belüli ellenfelek eltávolításra, akár a Góliát-kép további erősítésére.

– Sok bizonyítékot találtunk, DNS-nyomokat. Kínozták és lemészárolták az embereket, majd ledaralták őket az ipari húsdarálókban. Ezt Zvicerről állítom, aki szabadlábon van, aki nagy gonosztevő és gyilkos

– mondta a szerb elnök, aki szerint aztán az emberhúsból csevapokat készítettek.

A Balkánon az erőszak számtalan formája fellelhető, ennek okán az sem kizárt, hogy valóban ez történt. Ami azonban kifogásolható – és itt merül fel a politikusi felelősség kérdése – hogy ezt az információt miért kellett emberek millióinak a tudatába beültetni, ha létezett „maffiacsevap”, ha nem. És ha a kutyák ették meg, ha nem.

Ennek a szörnyűségnek a közvélemény elé tárására nyilvánvalóan azért volt szükség, hogy fenntartható legyen az erőszak légköre, amire a fentiekben már utaltunk. És akkor most jön a „Dávid-effektus”. Az alábbi szavakhoz aligha szükséges további magyarázat.

– Felszólítom Zvicert, hogy jöjjön, és öljön meg, mert addig nem mozoghat szabadon, amíg én élek. Miért teszem ezt? Mert harcos vagyok, és mert szeretem a hazámat. Azért mert nem tudom elviselni, hogy bárkiből is csevapot készítsenek. Mert én kész vagyok bármit kockáztatni.

Mindezek után már csak arra érdemes kitérni, hogy ennek a beteg bűnözői magatartásnak az ország-világ elé tárása, akármennyire is szereti valaki a hazáját, mennyi kárt okoz a szerb nemzeti öntudat alakulásában, és mennyi kárt okoz a szerbek más nemzetek által történő megítéléseben?

Bizonyára többet, mint amennyit egy újabb elnöki mandátum ér.