Az oroszok képtelenek elviselni, hogy valaki agressziónak nevezze az általuk “különleges hadműveletként” emlegetett háborút. Alekszandr Bocan-Harcsenko, Oroszország belgrádi nagykövete szombaton kivonult a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) tisztújító kongresszusáról, mert a görög baloldali radikális Aléxisz Cíprasz üzenetében valami hasonlót tett. A nagykövet szerint “hamis vádakat hozott fel Oroszország ellen, és rágalmazta a szülőföldjét”, mármint az orosz anyácskát. A világhálón közben nyilvánosságra került a videó, ami miatt az orosz nagykövet “megsértődött”.

Mit mondott a Sziriza vezetője?

Elég nagy volt a titkolózás a videó körül, mára azonban már világossá vált, amit eddig csak sejteni lehetett, hogy Cíprasz az orosz esztablismentnek nem tetsző módon beszélt Ukrajna lerohanásáról. Bocan-Harcsenko ennek hallatán teljesítette kötelességét, és távozott a kongresszusi teremből.

Aléxisz Cíprasz üzenete vasárnap felkerült a világhálóra, így bárki láthatja, hogy mit mondott a görög radikális baloldali vezető, mi is volt az, amivel megsértette az orosz nagykövet “hivatali önérzetét és nemzeti öntudatát”.

– jelentette ki Cíprasz, aki még mondott valamit az energia- és gazdasági válság súlyosbodásáról, az emberek közötti egyenlőtlenség terjedéséről, illetve az Európa feletti szélsőjobbos uralomról, de az utóbbi témák felemlegetése elvárható egy radikális baloldali vezetőtől, akárcsak az a megközelítés is, hogy minden haladó erőnek fel kell emelnie a hangját, és “békeharcot” kell folytatnia.

A Sziriza vezetője a békeharc okán megemlítette az orosz inváziót is, mint nemkívánatos és felszámolandó jelenséget.

– ezeket nevezte fő feladatnak a görög politikus, ami már végképp sérthette Bocan-Harcsenko “kifinomult orosz igazságérzetét”.

– mondta Cíprasz, aki az alább olvasható mondattal viszont Dačićot sérthette meg, de az hogy nézett volna ki, hogy a szerb szocialista vezető kivonul a saját kongresszusáról?

– jelentette ki Cíprasz a barátságosnak szánt üzenetben.

Dačić kellemetlenségnek nevezte

A kongresszus által egyhangúlag újraválasztott Dačić Koszovó esetében úgy gondolja, hogy a békeharcot barikádokkal emelésével is lehet folytatni, bár ez nehezen nevezhető egyértelmű diplomáciai eszköznek, akárhogy is vesszük.

A szocialista politikus egyik legutóbbi nyilatkozata szerint a koszovói szerb területeken emelt úttorlaszok a “legitim politikai harc részét képezik”, merthogy a szerbek azzal a békére legnagyobb veszélyt jelentő Albin Kurti koszovói miniszterelnök ellen küzdenek, aki el akarja őket űzni Koszovóból.

A szerb médiában felmerült a kérdés, hogy “történt-e szabotázs” a Szerbiai Szocialista Párt kongresszusán, amelynek vezetője Ivica Dačić Oroszország nagy barátja, és pártja politikáját is erre a barátságra építi, amennyire ezt a körülmények megengedik, azok viszont most nem az ilyen politizálásnak kedveznek.

Dačić “valamelyest megértette az idők szavát”, és ennek szellemében úgy fogalmazott, hogy “senkit nem akarnak cenzúrázni, hogy Oroszország meg ne haragudjon”.

– jelentette ki a szerbiai szocialista vezető, aki egyúttal az ország külügyminisztere is, így az is figyelemre méltó, hogy tett egy lépést a másik irányba is.

Dačić a szerbiai kormánypárti politikusok “médiafészkének és keltetőgépének” számító Pink Televízióban még megjegyezte – mindenféle illúziók eloszlatása végett -, hogy szombaton ugyan “kellemetlenség történt”, de Szerbia ettől függetlenül nem kívánja megrontani baráti viszonyát Oroszországgal és Kínával. Pedig Cíprasz Kínát meg sem említette.

A SEO-barát címbe nem fért bele, hogy Alekszadr Bocan-Harcsenko a görög baloldali radikális Aléxisz Cíprasz üzenete miatt hagyta el a Szerbiai Szocialista Párt tisztújító kongresszusát, miközben az üzenet tartalma körül elég nagy a titkolódzás. A kongresszusról való távozással az orosz nagykövet “megfosztotta magát attól az élménytől”, hogy meghallgassa a meghívott vendégként felszólaló szerb elnök beszédét. A szerb szocialisták egyébként ismét Ivica Dačićot választották meg a párt elnökének, mégpedig egyhangúlag.

Orosz kivonulás

A kívülállók számára unalmas pártülésnek indult szeánsz akkor vett váratlan fordulatot, amikor az orosz nagykövet távozott a Szerbiában egyéként nem igazán favorizált Cíprasz beszéde miatt. A szervezők a kongresszus résztvevőinek videókapcsolat segítségével idézték meg a görög radikális baloldali vezető szellemét.

Az incidensről a szerbiai sajtó pártállástól függetlenül a Tanjug szerb állami hírügynökség semmitmondó jelentése alapján számolt be, beleértve ebbe a Szputnyik orosz hírügynökség és az RT orosz televízió Szerbiában működő híroldalát is.

Lehet, hogy az ügy még ekkora nyilvánosságot sem kapott volna, ha a nemzeti- és önérzetében megsértett orosz nagykövet “nem twitterezi el magát” a gonosz amerikaiak madárkás csatornáján. Első felbuzdulásból még az orosz RT is erre a bejegyzésre hivatkozott, valószínűleg egy német kiszolgáló szerver közvetítésével.

A bejegyzésben Bocan-Harcsenko arról tájékoztatta a “nagyérdemű közvéleményt”, hogy már az elején kénytelen volt elhagyni a Szerbiai Szocialista Párt kongresszusát a “görög ellenzéki képviselőként” aposztrofált Cíprasz videóüzenete miatt.

– írta a sértődött orosz nagykövet, aki a folytatásban még hozzátette, hogy emiatt nem lehetett jelen Aleksandar Vučić szerb elnök beszédénél, amit nagyon sajnál. Túl sokat azonban nem veszített, mert semmi a szerb elnök semmi újat nem mondott, a szerb média a beszédéből a legmagvasabb gondolatként azt idézte, hogy a szerbek “nem adják tálcán a hazát” senkinek sem.

Az egyelőre nem világos, hogy a kongresszuson előre rögzített üzenetet játszottak-e be, és azt honnan tették, Athénból vagy Belgrádból, a felelősség szempontjából ugyanis ez fontos lehet, vagy Cíprasz élőben, a saját fejéből beszélt, ami viszont egy szélsőbalos vezető esetében rejt magában ilyen-olyan veszélyt.

Az is kérdés, hogy a testvéri népek képviselői közül a szerb szocialisták a görögök esetében miért nem a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PASOK vezetőjét invitálták meg, de az is lehet, hogy megtették, csak a korábban EP-képviselői posztot betöltő Nikosz Androlakisz nem kívánt ilyen társaságban megjelenni.

A sértődött orosz nagykövet kivonulására, mint az ilyenkor szokás, mindenféle reakciók érkeztek. Egy állítólagos szocialista kongresszusi tag úgy reagált a belgrádi kormánypárti Novostiban, hogy őt is megdöbbentette a görögországi úriember beszéde.

– írta az állítólagos kongresszusi résztvevő, amivel kétségtelen igazságot fogalmazott meg.

A másik oldalon a legerősebb üzenet az volt, amelyet egy hozzászóló csatolt Bocan-Harcsenko twitteres megnyilvánulásához. A magát liberális-konzervatívként meghatározó elem, aki fiókját Milan néven jegyzi, azt üzente az orosz nagykövetnek, hogy “akinek Oroszország a barátja, annak nincs szüksége ellenségre”.

A nem is oly rég még meglehetősen hidegnek mondható török-izraeli kapcsolatokban az év elején, az izraeli államfő, Isaac Herzog látogatásával kezdődő melegedés újabb hőfokot ért el azzal, hogy csütörtökön (október 27-én) az ország védelmi minisztere, Benny Gantz is látogatást tett Ankarában, ahol Recep Tayyip Erdoğan államfő illetve török kollégája, Hulusi Akar fogadta.

Hullámvasút

A látogatás a két ország közötti kapcsolatok helyreállítására tett erőfeszítések újabb lépésének tekinthető. Noha a török-izraeli kapcsolatok leginkább egy hullámvasútra hasonlítottak hektikusan változó magasságokkal és mélységekkel, 2010-ben sikerült egy mélypontot elérni, amikor a Gázába tartó flottilát megállítandó, az izraeli katonák elfoglalták a Mavi Marmara hajót, s az incidensben tíz török állampolgár életét veszítette.

Az akkor már leszálló ágban lévő külpolitikai együttműködés rögtön padlót fogott, a török nagykövetet hazarendelték, az izraelit hazaküldték Ankarából, s az 1990-es években szebb napokat látott katonai kooperáció is a nemlétbe szenderült.

Amerikai erőfeszítéssel, de főleg az orosz Szu-24-es vadászbombázó 2015 végi lelövése után eszmélő török diplomácia végül 2016-ban normalizálta a kapcsolatokat, újra nagyköveteket küldtek egymáshoz. Az enyhülés végül csak két évig tartott: 2018-ban egy palesztin zavargás véres letörése után a török nagykövetet újra hazarendelték.

A rendezésre némi puhatolózás után az év elejétől kezdve került sor: először az izraeli államfő látogatott Ankarába, őt májusban a török külügyminiszter, Mevlüt Çavuşoğlu izraeli útjával követte, majd júniusban az akkori izraeli külügyminiszter (később már miniszterelnök), Yair Lapid tette tiszteletét Törökországban, amit végül augusztus közepén a két ország diplomáciai kapcsolatainak teljes helyreállítása koronázott meg.

Az érzékeny katonai együttműködés újranyitása egy háborús időben érkezett, s annak a több évtizedre visszatekintő kooperációnak az újraindítása lehet, amely segített bizonyos területeken felfuttatni a török hadiipart – itt elég ma a nemzetközi piacon oly kapós Bayraktar TB2-es drónokra gondolni.

A nem mellesleg a jövő heti választásokra készülő izraeli minisztert a török fél katonai pompával fogadta, Benny Gantz pedig tiszteletét tette az Anitkabirnál, Atatürk mauzóleumánál. A megbeszéléseken számos témát érintettek, a katonai együttműködésen túl az esetleges energetikai kooperáció is szóba került.

Ez Ankara számára már annál is fontosabb lenne, mert évek óta szeretné elérni, hogy az izraeli gáz török vezetéken keresztül jusson az európai piacokra, ezzel nemcsak busás tranzitdíjhoz juttatva az országot, de tovább növelvén a regionális energiaelosztó szerepét.

Érzékeny pontok

Persze, maradtak érzékeny pontok, amit az izraeli védelmi miniszter meg is említett, így a Hamász támogatása, amely az utóbbi évtizedekben Törökországban komoly támogatóra találta. Persze, ezzel együtt a törökök jelezték, hogy továbbra is kiemelt figyelemmel kísérik a palesztinok helyzetének alakulását – a frissen helyreállított kapcsolatok szakítópróbája pedig az lesz, ha újabb zavargások törnek ki.

A jelenlegi helyzetben mégis bizalomkeltő, hogy a török fél a tavaszi izraeli incidensek idején is önmérsékletet tanúsított, ettől azonban még a palesztinok helyzete a kapcsolatok Achillesz-ínja marad.

A felmelegített izraeli-török katonai együttműködés már csak azért is izgalmas, mert Tel-Aviv kiváló kapcsolatokat ápol Ciprussal és Görögországgal, illetve az Ábrahám-megegyezések révén számos öbölmenti országgal. Ugyan ez utóbbiakkal Törökország mondhatni rendezte konfliktusos kapcsolatát az év során, de a görög és ciprusi reláció továbbra is problémás maradt.

Az égei-tengeri légtérsértésekért, a görög szigetek katonai megerősítése, illetve a tengeri területek hovatartozásának vitatása miatt állandó a polémia Athén és Ankara között (bár nemrég épp a görög miniszterelnök próbált békejobbot nyújtani, ezek a próbálkozások alapvetően kérészéletűnek számítanak az elmérgesedett bilaterális viszonyban).

Az izraeli miniszter erre reflektálva jelezte is, hogy a javuló kétoldalú kapcsolatok miatt országa segíthet a Görögország és Ciprus, illetve Törökország közötti kapcsolat normalizálásában; de a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a görög-török viszony rendezéséhez ez vajmi kevés lesz.

Annál is inkább, mert előző pénteken, október 21-én Gantz Görögországba utazott volna, ahol egy izraeli vállalat által épített pilótaképző központot is megtekintett volna görög kollégájával, de az utat technikai problémákra hivatkozva az utolsó pillanatban lemondták. Mind a görög, mind a török sajtóban spekulációk indultak meg, az utóbbiban némi kárörvendéssel jegyezték meg, hogy a görög kapcsolatokat háttérbe fogja szorítani Törökország az izraeli diplomáciában; de korai még ilyen messzemenő következtetéseket levonni.