A cikk meghallgatása

A balkáni népek a rögtönzés bajnokai, a különleges helyzetekre villámgyorsan találnak különleges megoldásokat, amelyek kevésbé kézenfekvők, mint meghökkentők, de semmiképp sem “skatulyázhatók be”, vagyis “thinking outside of box”, mint a művelt angol mondaná. Az eredmények pedig szinte minden esetben hatékonyak és célratörők.

Isteni szikra

Miután a horvát válságtörzs elrendelte, hogy a templomokban minden hét négyzetméterre juthat egy hívő, monsignore Dragutin Goričanec, a Károlyváros (Karlovac) melletti Završje falu plébánosa, úgy oldotta meg a “helyszűkéből fakadó problémát”, hogy kápolnája közelében öt autóbuszt parkolt le, ahol a hívek élő adásban követhetik a misét, melegben és kényelemben.

Goričanec atya a misebuszokon áldoztatja is a híveket, mert ugye, ezt egyetlen rendelet sem tiltja. Hogy az Úr hogyan vélekedik a dologról, azt természetesen nem tudhatjuk, de biztosan tetszik neki.

De hogy kerülnek a buszok a képbe?

Először arra lehetne gondolni, hogy a találékony pap agyából azért pattant ki az isteni szikra, mert hallotta a kis utazási irodák siralmait, amelyek szerint a turistabuszok a járvány következtében “veszteglésre ítéltettek”, de ha ebbe az irányba indulunk el, akkor rossz úton járunk, mert a magyarázat nem ennyire kézenfekvő.

Jób és a buszok

Goričanec atya a Jób Egyesület vezetőjeként azzal vált közismertté Horvátországban, hogy a mozgássérültek számára szervez kirándulásokat, rövidebb-hosszabb utazásokat.

Karitatív működéséért az egyesület és Goričanec atya elnyerte a “Horvátország Büszkesége” elnevezésű díjat, amelyet évente egyszer ítélnek oda a különböző kategóriákban végzett emberbaráti tevékenységért.

A donációknak hála, a Jób egyesület saját, mozgássérültek számára kialakított autóbuszokkal rendelkezik, és most ezeket minősítették át misebuszokká.

Dragutin Goričanec, jó pásztorhoz méltóan, gondoskodott a falubeliek “lelki szükségleteiről”, betartva közben a járványügyi rendelkezéseket, Istennek hála.

Ezt azért kell megemlíteni, mert Horvátországban, különösen a tengerparton, előfordult jó pár eset, amikor a plébánosok fittyet hánytak a válságtörzs előírásainak, és misézés ürügyén szorgalmasan terjesztették a koronavírust a zsúfolt templomokban.

Miután Horvátország katolikus ország – a 2011-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 86,28 százaléka vallotta magát római katolikus hitűnek – a papokat nem lehet csak úgy megbüntetni, de úgy tűnik, kis késéssel ugyan, de az egyházi hatóságok szorosabbra fogták a gyeplőt, mert az utóbbi időben ilyesmiről nem érkezett hír.

Fítyója van

Visszatérve Goričanec atyára, őt nem csak Isten, hanem akár Ferenc pápa követőjének is tekinthetjük.

Szerény körülmények között él, egy 36 éves Zastava 750-es autóval, azaz egy “Fítyóval” jár, és a paplak sem cifra palota.

“Pályafutása során” számos prostituáltat karolt fel, nem törődve a makrók fenyegetéseivel, rendszeresen segít a hajléktalanoknak, és már 25 esztendeje vezeti a Jób Egyesületet, amely a mozgássérültek és hajléktalanok számára szervez zarándokutakat.

Nem egyszer saját maga a sofőr a kirándulóbuszokon.

Egyik kedvenc anekdotája szerint Rómában meggyűlt a baja az olasz rendőrökkel, akik azt hitték, hogy egy papnak öltözött tolvaj elkötött egy autóbuszt.