Néha divat a szakáll, néha meg nem divat, az ortodox papok azonban nem követik a divat változásait, ők mindig viselnek „arcszőrzetet”. Ez vonatkozik a szerb ortodox egyház papjaira és szerzeteseire is, ám esetükben sem hóbortól van szó, hanem évszázados hagyományról, amelyet a mai napig nem szegnek meg. A papi szakállviselés hagyományát a szerb egyházi források egészen a Bibliára, és abban is az Ószövetségre vezetik vissza.

Mózes harmadik könyve

A római katolikus papok szinte soha nem viselnek szakállt, amely viszont a keleti egyházai személyek védjegyének számít, olyan „brandnek” amiről nem mondanak le.

Az ortodox egyházak papjai és szerzetesei által viselt „szőrzet” egyházi identitásuk elválaszthatatlan része, amelynek hosszú hagyománya van, a magyarázatát pedig Mózes harmadik könyvében, a Leviticusban találjuk meg, legalábbis a szerb egyházi hagyomány szerint, ha segítségül hívjuk a Zsoltárok könyvét is.

A szerb Biblia-magyarázatok szerint az Úr „személyes” szerepet vállalt az ószövetségi gyülekezet hajlékának felállításában, és megparancsolta Mózesnek, hogy kenje fel az egyház papjának a testvérét, amivel megalapozta a maga egyházát.

– írja egy szerb Biblia-magyarázat, amely megjegyzi, hogy az Újszövetségi Egyház „még mindig emlékszik ezekre a bibliai szavakra”.

Pravoszláv egyház a volt Jugoszláviában, akkor is szakállt viseltek (Forrás: Novi Plamen)

A felavatási/felkenési ceremóniát a Mózes harmadik könyvének harmadik fejezete részletesen leírja, csakhogy az nem tartalmazza, hogy a véres-olajos felkenetés során a mirhaolaj Áronnak a szakállára folyt volna, és igazából erre utalás sem történik.

Ez tehát magyarázatnak kevés ahhoz, hogy az ortodox papok miért viselnek arcszőrzetet.

A Zsoltárok könyve

Viszont azt sem mondhatjuk, hogy a téves az állítás, amely szerint a papi szakállviselést az ortodox egyház a Bibliára vezeti vissza, annyi korrekcióra azonban szükség van, hogy amit keresünk, az nem Mózes harmadik könyvében, hanem a Zsoltárok könyvében található.

Az itt elmondottak alapján magát az ószövetségi egyházalapítást valóban Mózes harmadik könyve írja le, viszont az arcszőrzetre lecsorgó olajra a Zsoltárok könyvének 133-dik éneke utal, amely „Az egyetértésről” címet viseli.

Az általunk használt szerb Biblia-magyarázat szerint a papság léte erősen összefügg a szakállal, főleg, ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a szörzet a férfi dísze, a mindennapos borotválkozás pedig valójában a férfi szégyene.

Természetesen erre is van bibliai magyarázat, ami már valóban Mózes harmadik könyvére vezethető vissza.

– olvasható Mózes harmadik könyve 19 fejezetének 27-dik bekezdésében.

A szerb ortodox egyház szerint ezt a szokást/törvényt az is indokolja, hogy „a Messiásnak is szakálla volt”, ezért minden papnak szakállat kell viselnie, „művészi” borotválkozás nélkül.

A magyarázat szerint a „modernizmus erős befolyása alatt” egyes egyházak ma már megtűrik soraikban azokat a papokat, akik ha nem hordanak szakállt, de ez nyilván nem vonatkozik a szerb ortodoxra.

Szerbiai médiajelentések szerint Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök a szerb karácsony előestéjén engedélyezte, hogy a szerb pátriárka felkeresse Koszovót, ahonnan az ottani hatóságok korábban kitiltották, majd meghiúsították a belépését. A pristinai vezetés döntése nagy felháborodást váltott ki Szerbiában, de felemelte ellene a szavát az Egyesült Államok belgrádi nagykövete is.

A pátriárka most már mehet

A Tanjug szerb állami hírügynökség beszámolója szerint a koszovói kormányzat, amelyet Szerbiában csak ideiglenes pristinai intézményrendszernek neveznek, engedélyezte Porfirije szerb pátriárkának, hogy felkeresse Koszovót (szerb szóhasználat szerint Koszovó és Metóhiát).

Ezt a pristinai kormány tette közzé, miután az ügyben állítólag közbenjárt Albin Kurti koszovói miniszterelnöknél Nenad Rašić koszovói visszatelepedési és közösségügyi miniszter, akit Kurti a belgrádi kormány felháborodására (és bosszantására) azt követően emelt be a kormányba, hogy a szerbek a múlt év végén kivonultak a koszovói intézményrendszerből.

A pátriárka hivatala ezt követően közölte, hogy a szerb egyházi vezető programjával és küldetésével összhangban utazik Koszovóba, és a látogatás „nem kötődik semmilyen politikai kontextushoz vagy a politikai élet egyetlen szereplőjéhez sem”.

A mostani egyházi bejelentés szerint Porfirije karácsony napján megtartja az éjféli liturgiát Belgrádban, a vračari Szent Száva templomban, így egyelőre nem tudni, hogy mikor látogat Koszovóba.

Porfirije szerb pátriárka (Forrás: Szerb Ortodox Egyház, SPC)

Porfirijet a koszovói hatóságok korábban december 25-én tiltották ki, amit hivatala szerint Porfirije megdöbbenéssel fogadott, és egyúttal amiatt méltatlankodott amiatt, hogy „Krisztus születésének nagy ünnepe előtt” nem léphet be Koszovóba, és így nem keresheti fel a peći (Paja/Pejë) szerb patriarchátust, amelynek az apátja.

Egy nappal később a szerb egyházfő a tiltás ellenére a merdarei átkelőnél kísérletet tett a belépésre, ám a koszovói határőrök több, mint félórás várakoztatást követően visszafordították: ezt követően szerb tarackok indultak a koszovói határ felé, amit Belgrádban azzal indokoltak, hogy az előző este lövöldözés tört ki a koszovói szerb területeken lévő Zubin Potok térségében.

Nem keressük a közvetlen összefüggéseket az itt említett események között, azt viszont megjegyezzük, hogy ilyen feszült körülmények között minden mindennel összefügg.

A mostani „pristinai engedékenységet” viszont érdemes abban a kontextusban vizsgálni, hogy a kitiltást követően megszólalt Christopher Hill, az Egyesült Államok belgrádi nagykövete is, aki jelezte, hogy Washington sem helyesli a pristinai lépést, és reméli, hogy ilyen helyzetek a jövőben nem fordulnak elő.

A nagykövet a vallásszabadság szempontjából alapvetőnek nevezte, hogy a koszovói szerb közösség találkozhasson a pátriárkával.

A pátriárka karácsonyi üzenete

A szerb pátriárka karácsonyi üzenetet küldött (Forrás: SPC)

Porfirije közben karácsonyi üzenetet adott ki, amelyben felszólított „minden illetékes szereplőt”, hogy „biztosítsa a koszovói és metóhiai szerbek egyetemes emberi jogait és szabadságjogait, ahogyan az az albánoknak és a világban mindenki másnak megadatott”.

Az egyházfő kiemelte, hogy a múlt év közepe óta a szerbek számára „ígéret földjének” tekintett hazában az ősrégi szomszéd „ultimátumokat bocsát ki, provokál, terrort hajt végre, és folyamatosan üldöztetéssel és kegyetlenséggel fenyegeti a megmaradt, védtelen szerbeket”.

Szerinte mindezt bizonyos erős államok „baljós hallgatása kíséri”, vagyis mindez a meg nem nevezett országok hallgatólagos támogatásával történik.

– fogalmazott a szerb vallási vezető, aki imádkozni kíván azért, hogy a szeretet, megértés és minden elmét felülmúló karácsonyi jóakarat, valamint a béke uralkodjon el a szerb hívekben, és mindenki másban, akivel megosztják a teret és az időt, akárcsak a világ minden népében.

A szerb pátriárka ezzel kapcsolatban kitért a „testvérgyilkos ukrán-orosz háborúra” is, amelyet két azonos hitben élő nép vív.

– mondta a szerb egyházfő, aki nem nevezete néven a „különböző szereplőket”, és úgy vélte, hogy szörnyűek a „naponta kívülről táplált” ukrán-orosz testvérgyilkos konfliktus következményei, ami miatt a háború kiterjedése minden eddiginél jobban fenyegeti a világot.

Porfirije rámutatott arra is, hogy a testvérgyilkos és pusztító háborúk, amelyek továbbra is halálos áldozatokat követelnek az egész földkerekségen, azt mutatják, hogy az igazi béke nem egyszerűen a fegyveres konfliktusok hiánya, hanem az önfeláldozás eredménye.

A pátriárka azzal zárta karácsonyi üzenetét, amellyel a 2023-as újesztendőt is köszöntötte, hogy minden jót és örömet kívánt az ilyenkor szokásos szerb üdvözlettel, miszerint „Mir Božji – Hristos se rodi!”, vagyis „Isten békéje (legyen veletek) – Krisztus megszületett!”