B A Balkanac
Ibolyaszíntől Azúrkéknek (adalékul a balkáni babérokhoz)
Ahogy azt a kulturális sajtó egy része Pesten is hírül adta, egyebek mellett megjelent a Szépírók Társaságának online közlönyében, Tolnai Ottó kapta a helyileg a szerbiai Versechez és alapítóként Petru Krdu író, irodalmár, irodalomszervező nevéhez fűződő Európai Költészeti Díjat. Az elismerést minden második évben ítéli oda a zsűri, amelynek kis csapatát ezúttal Lidija Dimkovska, Saša Radojčić és Mihajlo Pantić alkotta. Utóbbi az elbírálók elnöki székéből irányította a döntési folyamatot, amelynek értelmében tehát – kissé részletesebben kibontva: – az idei díjazott Tolnai Ottó költő, prózaíró, esszéista, drámaíró, műfordító, nem utolsósorban szerkesztő. Hozzáfűzendő itt, hogy redaktori tevékenysége Tolnainak elsősorban az egykori Új Symposion avantgárd folyóirathoz fűződik, illetve az Újvidéki Rádió Szempont c. műsorához.
A Bánáti Helikon grémiumának értékelése szerint tematikai és formai sokszínűségével, nyelvi leleményességével, a modern idők emberi létének szinte minden rétegébe való költői betekintésével, annak varázslatos mélységeivel Tolnai Ottó a közép-európai kultúrában szinte soha nem látott életművet hozott létre. Mindezt magyarul, persze, de részben szerbül is. – Aláhúzandó mindenképp, hogy Ottót nem annyira ez, a szerbül való alkotás, mint a gyakori szerbhorvátra való fordítás tette egykor ismertté Jugoszlávia egész térségében, különösképp az Adriai-tengerhez való kötődése. Nem elhanyagolhatóan az, hogy írásaiban az egész ország kulturális termésével foglalkozott, ezen belül különösképp a képzőművészettel. – Ezzel itt mi bővítettük ki kissé a szűkszavú hírt, amely hír azzal zárul, hogy a román és szerb nyelven egyaránt író Petru Krdúhoz hasonlóan Tolnai alkotásai nagy ívű, szilárd alapokon nyugvó hidat képeznek a kultúrák között.
Nos, akinek Tolnai Ottót itt külön be kell mutatni, az rántsa magára a könyvespolcot (upsz, bocsánat!), ellenben Petru Krdu neve aligha cseng ismerősen. Mindenesetre magyarországi magyar fülben nem, ezért érdemes róla pár szót szólni. Szerb részről úgy tudni, hogy Petru Krdu román kisebbségből származó, dél-bánáti születésű (Barice, 1952) szerb író, költő, aki újságírással is foglalkozott, és aki ugyan a bukaresti bölcsészkaron szerzett diplomát, azonban életének java részét Versecen töltötte. Fő műveit, közöttük Az ibolyaszín tintát is ott írta, közben folyóiratot alapított, így született az Európa-díj. Irodalmi eseményeket szervezett, s olyan román származású, külföldön élő híres gondolkodókkal állt kapcsolatban, mint Mircea Eliade vagy Emil Cioran. Petru Krdu 2011-ben hunyt el váratlanul. Széles érdeklődési köre nem egy ponton összeért Tolnaiéval, kiváltképp a képzőművészet terén, s úgy tudni, egyébként is jól ismerték egymást. Persze, utóbbi nem annyira lényeges kérdés itt és most.
https://www.youtube.com/watch?v=OGHU5RQ– Cs
Ennyit az Európai Költészeti Díjról, alapítójáról, nem utolsósorban Versecről. Tolnai Ottóról azért természetesen szólunk majd még máskor is. Krdúval kapcsolatban viszont jut eszembe szubjektíve egy helyzet. Rejtői nyelvvel fogalmazva: négyen társalogtunk egy asztalnál anno az újvidéki Polja folyóirat szerkesztőségében (az Új Symposion szomszédságában): Petru Krdu, Sziveri János, Szerénységem, nem utolsósorban egy üveg Vinjak. Krdu születésnapja volt, áthívott bennünket egy koccintásra. Amíg a többiek érkezésére vártunk, Mircea Eliadéról kezdett mesélni, akit éppen próbált fordítani, s interjút is akart vele készíteni. Kendőzetlenül beszélt Eliade múltjának egy-két sötét foltjáról. Kérdezte, tudjuk-e mi Jancsival, hogy a világhírű, azt hiszem, akkor még élő román író-filozófus a harmincas években szoros kapcsolatban állt az antiszemita, alapjában véve súlyosan magyarellenes Vasgárdával? Méghozzá annak egyik legvadabb leágazásával, a Mihály Arkangyal Légióval.
Sziverivel csak ingattuk a fejünket, mert nem tudtuk. A Vasgárdáról ugyan hallottunk, azonban arról nem, hogy Eliadénak bármi köze lett volna hozzája, s fogalmunk sem volt, mi fán terem ez az arkangyali légió. Valami nyilasféléknek tűntek természetesen nem sportalapon. (Rossz vicc, persze,…) Miközben újratöltött, Petru elmesélte, hogy a gárdát francia intézkedésre betiltották Romániában, azonban később újjászületett a Harmadik Birodalom hatására. Végül az egyetlen politikai csoportosulás maradt az országban, és reája támaszkodva jöhetett létre Antonescu diktatúrája. Az a diktatúra, amelynek szolgálatában Mircea diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban, később Lisszabonban. Valami elképesztő bravúrral a háború után Eliade a Sorbonne-on kötött ki, ott tanított. Ügyes ember létére még azt is elérte, hogy ő vezesse Párizsban a Román Kulturális Központot. Aztán némi indiai kitérővel (ha, ha, ha…) Amerikába hajózott, ahol Chicagóban vállalt katedrát.
– Érdekes – mondta Krdu –, hogy közben senki sem feszegette a múltját. – Illetve ez hogy nem jelentett akadályt?
Ezen egy kicsit elmerengett Petru Krdu, majd ismét emelte a poharát. Mondván, hogy pont ez az, amit ő meg szeretne kérdezni Mircea Eliádétól. Végezetül hozzátette még, hogy látja, mi erről nem sokat tudunk. Viszont szerinte Tolnai Ottó ismeri ezeket a dolgokat is. – Mert Tolnai mindent tud – fűzte hozzá nevetve.
Ma is emlékeszem Petru széles mosolyára, csibész tekintetére. Többé soha nem váltottunk szót. Így kapásból meg nem tudnám mondani, hogy az az interjú elkészült-e valaha is. (?) Fogalmam sincs. Nu am nici o idee.
B A Balkanac
BRZRKR, ÉRTVE? (K. Reeves sokoldalú tehetségéről)
Akár a görög mitológiában, létezik egy halhatatlan hős. Erről a figuráról azt is tudjuk, hogy kereken 80 ezer éves, amihez nehéz lenne megfelelő számú gyertyát elhelyezni valamely szülinapi torta tetején. Ő BRZRKR, akit senki sem tud megállítani.
Berzerker (lásd az ang. „berserk”-et!) egy vad harcos. Nem kimondottan az az a lelkileg is vívódó tragikus hős, ugyanakkor isteni erő birtokosa. Szitává lövik, megkéselik, felrobbantják, bármit tesznek is, neki meg se kottyan. Semmi sem akadályozhatja meg abban – ahogy bizonyos Bélus írja online –, hogy például egyetlen mozdulattal kikapja az ellenfél bordáját, majd azzal szúrja nyakon, vagy leszakítsa a karját, utána azzal fenekelje el. Aztán bizony – csak semmi komikum, ugye, inkább totál fekete – széttapossa a fejét, hogy kifröccsenjen az agyvelő.
– Mégis ki olvas ilyeneket? – teszi fel a kérdést Hétköznapi Geekságok BANG! főcím alatt tavaly írt blogjában Bélus, hogy rögtön meg is válaszolja: ő. Bizony, ő olvas ilyeneket. Mert miként mondja: bár a történet nem egy veretes valami, az első füzet véres akciói „lekötötték a szemét”. Ugyanis van olyan, hogy az embernek olyasfajta képregény kell, amin nem szükséges sokat agyalni. Értékelése szerint a rajzok teljesen rendben vannak, neki kifejezetten tetszett az a „minimál stílusuk”.(Minimalizmusuk.)
Ezen az oldalon a szövegíró nem volt túl serény, így a fordítónak sem akadt túl sok dolga
Egyáltalában így minden rendben is van ezzel a munkával, amelyet egyébként némi bíbelődéssel és a többi, de viszonylag könnyedén be lehet szerezni a neten. Minden oké tehát KEANU REEVES és MATT KINDT szövegíró, nem utolsósorban RON GARNEY rajzoló közös produkciójával, amelynek első része 2021 márciusában látott napvilágot.
Kapcsolódó cikk
Mostanság viszont Belgrádból érkezett a hír, hogy a második rész immár elérhető szerbül, méghozzá a System Comics összes csatornáján. – Tehát ott a BRZRKR 2 a megfelelő boltok virtuális vagy valós kirakatában, tapintható füzet formájában ugyancsak. (Puha kötés, latin betűk, 136 old.) A belgrádi cikkek szerint a mellesleg nagy Đoković-rajongó, szerbek felé úgyszintén adakozási hajlammal forduló, legalábbis annak látszó „Kijanu Rivs” ismét hódít a szerb fővárosban. Ilyen formában tehát: mozin kívül is erősen aktív Berzerkerünk. Néhol ott látható a világhálón BRZRKR a legendás, Jugóban egykor nagyot kaszáló Dylan Dog társaságában, felvetve a kérdést: vajon érzik-e egymást vetélytársaknak? Az elérhető képek tanúbizonysága szerint nem. Mindegyikük más és más ordító igazságtalansággal, rémséges konfrontálódással van maradéktalanul elfoglalva, ezzel együtt köztük szent a béke. (Nincs Balkán-szindróma.)
Úgy, mellesleg vajon tudják-e, mi köze a híres képregényhős magándetektívnek, Dylan Dognak a magyarlakta Máriafalvához? A válasz Sándor Zoltán írásában keresendő a veszprémi Ex Symposion 2019/104-es sztripszámában. Címe: Az első Erzsébet-szobor nyomában. Sajnos, az Ex támogatás híján ellehetetlenült, Ex-szé vált, nincs már folytatás. Esetleg BRZRKR tudna segíteni? Vagy netán Dylan Dog, esetleg összesített erőkkel, ha már egyszer az isteni beavatkozás elmaradt? – Jó, a dupla vagy triplacsavaros kérdés pusztán érdekesség óhajt lenni, miközben vélhetően nincs messze a valóságtól. Mindegy, vissza Neóhoz! (Vagy komikus, esetleg lakodalmi muzsikás formájában Neonhoz.)
Mármost, hogy maga Keanu Reeves mesélte-e volt így a szerb sajtónak, vagy csak a mátrixa, BRZRKR tudja, egyre megy. Ott úgy jelent meg még ’22-ben, hogy a világhírű színész Szerbiában is adakozni óhajt a rászorulóknak, s ebben a kérdésben tántoríthatatlan. Állítólag nagyon tetszett neki, hogy arrafelé mekkora lelkesedéssel fogadták a BRZRKR első részét – tudomása szerint a könyvkiállításon valósággal ökölharcoltak érte –, ezért kifejezett szimpátiával néz az országra. Különben úgy általában elmondta, hogy kifejezetten röstelli, mennyit keresett pl. éppen a Mátrix-sorozattal, amelyet képregények, videojátékok és egyebek követtek, ezért szívesen bogozza ki a dohányzacskót, amikor olyan embertársakat lát, akiknek igencsak kell a segítség. – Tegyük hozzá, ebben Reeves csakugyan nem hazudik, hatalmas pénzt adott oda példának okáért a leukémia leküzdésére.
VÁLOGATÓS KORMÁNYZAT: A napokban köszöntötte a szerb kormányzat a világbajnokságon ezüstérmet szerző kosárlabdázókat, és az újabb tenísztornát nyerő Novak Đokovićot, az ünnepségre viszont nem hívták meg Ivana Vuleta világbajnok távolugrót. – Egyszerűen nem megyek sehova hívatlanul – írta az X-portálon Vuleta.(Forrás: Dimitrije Vasiljevic/STARSPORT)
Arról viszont nincs tudomásunk, vajon értesült-e a hatalmas ugrásaival az „egész világot térdre kényszerítő” Ivana Vuleta újabb rekordjairól, ámbátor miért is ne, s abban az esetben picit jó lehetne a szerb atlétikához úgyszintén. Úgy pluszban.
Bájdövej megjegyzendő, az emitt, Magyarhonban se nagyon ártana. Ellenére annak, hogy milyen remek atlétikai világbajnokság zajlott a közelmúltban Pesten, ahol éppen Ivana oly csodálatos aranyat ugrott. Mint valami mesebeli hős, mint valami tárt szárnyú lepke, káprázatos íve után homokba fúródó izmos angyal, viccen kívül. Óriásit röpült népének határtalan örömére, s már most ott van a legendáriumban. Oda illő deli női figurája vajon benne lesz-e valamelyik képregényben? (Nos, Neon?)
-
Koszovó18 óra telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia4 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?