Connect with us

B A Balkanac

A színész halálára (o, Mustafa, o, Mustafa!)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

nadarevic
A cikk meghallgatása

Ahogy azt valóságos bábeli toronyként – sok nyelven hát – a sajtó a minap a világ négy égtája felé kürtölte: életének hetvennyolcadik évében zágrábi otthonában elhunyt Mustafa Nadarević színész, rendező, de szíve szerint is: elsősorban színész. Tüdőrákban szenvedett, már kigyógyulni látszott, amikor a kór új erőre kapott benne, s legyűrte őt (Faustot). A sajtó sárgább része az elhunyt szenvedélyes dohányzásáról írt, visszhangos válásairól, egy-két kisebb-nagyobb botrányáról, míg a komolyabb nyomtatvány-kontingens munkabeli érdemeit méltatta, rendkívüli tehetségét domborította ki, nem utolsósorban azt, hogy Nadarević azon színész-mamutok közé tartozott, akik pályafutásukat még rég, a később szétesett Jugoszláviában kezdték, hogy szinte az utolsó pillanatig aktívak maradjanak.

Már magát az alaptörténetet is imádta, amelynek antihősei olyan külföldön élő jugoszláv “vendégmunkások”, akik lopni járnak a határon túlra.

Dióhéjban: Mustafa Nadarević 1943-ban született Banja Lukán. Lelkes kis amatőr csepűrágóként rijekai gimnáziumi évei alatt kapcsolódott be az amatőr színjátszásba, majd a zágrábi színiakadémián folytatta tanulmányait. Sok színházi előadásban jeleskedett, hogy aztán a nyolcvanas években filmes karrierbe kanyarodjon addig nyílegyenesnek látszó útja az életet jelentő deszkákon. (Valamely tréfás megjegyzése szerint ekkor kezdett igazából megkopaszodni, de nem adta fel.) Egyik mindenkori legnagyobb sikerét is mozivásznon, Emir Kusturica: A papa szolgálati útra ment című, kevesek által vitatott remekében érte el Zijah sógor szerepében. Mindenesetre ha akadt is kritikus, aki fanyalgott a kusturicai alkotás láttán, Nadarević alakítására egyikük sem volt kiakadva. Sőt, szuperlatívuszokban beszéltek róla, ami új, pihent lovat adott alá. Valóságos táltost, mert utána még nagyon sokáig és nagyon sokat dolgozott. Jelentőset alakított pl. Benjamin Filipović debütáns, Ünnep Szarajevóban c. filmjében, amelyet vallomása szerint nagyon szeretett. Már magát az alaptörténetet is imádta, amelynek antihősei olyan külföldön élő jugoszláv “vendégmunkások”, akik lopni járnak a határon túlra. Ünnepekre rendesen hazamennek ők is, ahol egy csapásra normális családfőkké válnak, szerető apákká, szelíd szomszédokká, megértő rokonokká, hogy utána ismét belebújjanak az ördög bőrébe. Illetve hát az ördög visszabújjon beléjük. – Nadarević nem győzte hangsúlyozni, milyen jó kis feladatot jelentett a téma az egész stáb számára.

Ademir Kenović tragédiába torkolló családi drámájában, a Kuduzban alkalma adódott rendőrt játszani, a Senkiföldjében, Danis Tanović filmjében pedig, amely két szerencsétlen, frontvonalak közé szorult katona sztoriját mondja el pukkadásig feketehumorral, Nadarević egy idősebb szerb harcost alakít nyilvánvaló muszlim háttere ellenére. Mondani sem kell, prímán oldja meg a feladatot, vélhetően a maga gazdag YU-tapasztalataiból (is) merítve.

Komédiázni egyáltalán nem könnyű dolog, és egy helyzet vicces aspektusait jól kiaknázni, megmutatni ripacskodás nélkül, külön súlyt pakol az ember vállára.

Különben ha már a humornál tartunk: a Lud, zbunjen, normalan (Bolond, zavarodott, normális, avagy “lud jebe zbunjenog” és annak az adekvát fordítása /?/) komikus tévésorozat apropóján jelentette ki Mustafa, hogy tkp. komédiázni egyáltalán nem könnyű dolog, és egy helyzet vicces aspektusait jól kiaknázni, megmutatni ripacskodás nélkül, külön súlyt pakol az ember vállára. Különösképp akkor, ha a szövegkörnyezet egyébként drámai. – Ehhez igyekezett tartani magát a saját színházi rendezéseiben is, amilyen például a nadarevići Száll a kakukk fészkére, ahol ő a kisebbségi lét megragadásának sajátos lehetőségét pillantotta meg jócskán hangsúlyos pluszban, majd élt is ezzel az “indián” lehetőséggel. Megjegyzendő, a fent említett tévészériában olyan népszerűségnek örvendett, hogy ez év tavaszán az újabb részek forgatása el is kezdődött, ám a koronavírus lankadatlan attakjai miatt abba kellett hagyni. Ugyanis az ördög két vállra fektetve rátelepedett, majd elvitte a tréfát. Végül Mustafát.

Szubjektív kamerára váltva: Mustafa Nadarevićtyel a legutóbbi balkáni őrület kirobbanása előtt találkoztam Szarajevóban. Először és utoljára, hacsak nem a pokolban futunk majd össze még. A jugó színházak országos fesztiválján történt ez a váratlan találkozás, a MES-en. Abban az évben a szlovén Seherezádé volt a sláger, melynek végén Janez Škof színész iszonyatos vérfürdőt rendez. Mind megöli a nőket valami kardos szamuráj koreográfiával, utána átveszi a mesés díjat. Nem is egyszer, változó helyeken történik aztán majd vele még nem mellesleg ugyanez, aztán emeli a trófeát. Mustafa meg, akit felismertem sötét szemüvege mögött, s kisvártatva becserkésztem egy interjú erejéig akkori újvidéki tévés újságíróként, elmondta, hogy nincs különösebb keresnivalója éppen a bosnyák seregszemlén, csak benézett ide két forgatás között.

A magyar filmekkel kapcsolatban Jancsót emlegette. Azt mondta nevetve, hogy imádja nézni a dolgait, ám fogalma sincs, mit tudna ő alakítani oly nagyot egy Jancsó-műben.

Ezekről a forgatásokról nem akart beszélni, viszont a magyar filmekkel kapcsolatban Jancsót emlegette. Azt mondta nevetve, hogy imádja nézni a dolgait, ám fogalma sincs, mit tudna ő alakítani oly nagyot egy Jancsó-műben. Mindenesetre fantasztikusan jólesne neki egy ilyen felkérés, csak magas lóra ne rakják, mert onnan leesik, aztán nyakát szegi. Hacsak nem borul valamelyik menyecske puha kebelére.

No, ez már valószínűleg nem fog összejönni, ez a találkozás Mustafa és Miklós között, de hátha a kiterjesztett valóságban majd egyszer. Érdekes momentum volt az interjú vége mindenképp, amelyben Nadarević hirtelen visszaváltott, s azt találta mondani nevetve: MÉG BAJT HOZ RÁNK EZ A JANEZ.

Ezt az interjú, amely örökre vágatlan formában Újvidék NATO-bombázásáig létezett, vélhetően ebben a durva “montázsakcióban” teljesen megsemmisült. Előtte a magyar szerkesztőség emeleti deszkjében pihenhetett ez a nyersanyag, az ajtótól bejövet rögtön balra, mégpedig a szekrény középső polcán. Ott érhette a pusztulás. Aki utoljára láthatta, Keszég Károly szerkesztő kolléga, ő sincs ma már az élők sorában.

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava