VUKOWAR: Emlékmenet, járvány és politikai kirakodóvásár

1999 óta, amikor a horvát parlament nemzeti emléknappá nyilvánította november 18-át, évente egyszer összesereglenek a politikusok, veteránszervezetek, és az emberek a Duna parti városban. Vukovár 1991-ben többszörös túlerővel szemben majdnem három hónapig dacolt a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb félkatonai szervezetek egységeinek támadásaival. Az “emlékezés menetében” idén sokkal kevesebben haladtak az emléktemető felé, mint a korábbi években, ami mindenekelőtt a koronavírus-járványnak tudható be, és talán kevésbé az érdeklődés hiányának. Zoran Milanović horvát köztársasági elnök nem volt ott az emlékmenetben, és csak az Ovčara Emléktemetőben koszorúzott, leróva kegyeletét az áldozatok előtt.

Az emlékmenet, mint politikai attribútum

A katonai szakértők és a történészek véleménye szerint a horvát Sztálingrádként is emlegetett város hősies ellenállása meggátolta Horvátország tervezett katonai lerohanását.

Miután Vukovár 87 nap után, 1991 november 18-án elesett, vitézségéért nagy árat fizetett a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb félkatonai egységek által elkövetett atrocitások formájában.

Idén, tekintettel a járványügyi helyzetre, bizonyos ideig találgatások folytak a hagyományos vukovári emlékmenet esetleges lefújásával kapcsolatban, de ezeket Plenković miniszterelnök idejekorán megcáfolta.

Bár első pillantásra nem tűnik túlzottan észszerűnek több ezer embert összecsődíteni a tomboló koronajárvány idején, belpolitikai szempontból az emlékmenetet okvetlenül meg kellett tartani.

Mint erre már a BALK-on némileg rávilágítottunk, a függetlenségi háború még mindig nagy téma Horvátországban, és a felszín alatt forrongó elégedetlenségből a szélsőjobb igyekszik tőkét kovácsolni, javarészt sikertelenül.

29 yrs ago today, on 18 November 1991, the fall of Croatian city of #Vukovar after 87 day siege by Yugoslav army and Serbian paramilitary groups.pic.twitter.com/oDfWq0oIzX

— Harald Doornbos (@HaraldDoornbos) November 18, 2020

Mindazonáltal Plenkovićnak nagyon oda kell figyelnie, hogy még véletlenül se adjon lovat alájuk, így valószínűleg akkor is elment volna Vukovárba, ha nem koronavírus, hanem pestisjárvány tombol.

– Horvátország megnyerte a honvédő háborút, teljesítette minden nemzeti feladatát, felszabadította az elfoglalt területet, demokratikusan és intézményesen konszolidálódott, és szilárdan megerősítette magát a NATO-ban és az Európai Unióban. Ennek tudatában van ereje az együttélés szempontjából fontos lépések megtételére, és kezet nyújt a Horvát Köztársaságban élő kisebbségeknek, így a szerb kisebbségnek is, amely többek között jelen van itt Vukovárban

– jelentette ki a városban tartózkodó horvát miniszterelnök, aki ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy a megemlékezésen részt vett a horvátországi szerbek képviselője is.

A megbékélés jegyében…

Idén először került sor rá, hogy Boris Milošević, a kormány társadalmi tevékenységekért és emberi jogi kérdésekért felelős alelnöke képében a szerb kisebbség hivatalosan is megjelent a vukovári megemlékezésen.

– Úgy gondolom, hogy a jövőben meg kell találni a megbékélés útját a fiatalok érdekében. A párbeszédet helyi szinten kell kialakítani. Remélem, hogy párbeszéd létrejön, és ha nem is találunk meg minden eltűnt személyt, de én személyesen örülni fogok minden megtalált személynek

– mondta a horvátországi szerbek képviselője.

A vukovári megemlékezésen részt vett Veran Matić, a Aleksandar Vučić szerb elnök megbízottja is, aki a koszorúzást követően letérdelt az áldozatok emlékműve elé, és imádkozott.

– Nagyon sajnálom mindazt, ami a háborús években történt ezzel a várossal és a város polgáraival

– mondta Matić, aki fontosnak tartotta a tisztelet megadását az áldozatoknak, és a szolidaritást azok családtagjaival.

Persze, a politikai kirakodóvásár nem múlhatott el “affér” nélkül, erről Vukovár nemzeti- és koronalázban égő polgármestere, Ivan Penava gondoskodott.

…és a megbékélés ellen

Penava betegágyáról szórt bibliai átkokat a kormányra és a kormányzó Horvát Demokratikus Közösségre (HDZ), miután a horvát médiumok hírül adták, hogy a vukovári születésű Zvonko Milas diaszpóra ügyi államtitkár a Szerb Nemzeti Tanács küldöttségével, illetve Veran Matić szerb elnöki megbízottal közösen vesz részt vesz azon megemlékezésen, amely során a Dunába dobott koszorúval adóznak a vukovári áldozatok emlékének.

A kormány nyilatkozata szerint Milasnak nem ide, hanem az ovčarai emléktemetőbe kellett volna elkísérnie a küldöttséget, de mindez teljesen irreleváns, mert Milas időközben szintén megbetegedett, és nem ment sehová sem.

Penava még kekeckedett egy kicsit, mondván, hogy vajon milyen áldozatoknak szól a Szerb Nemzeti Tanács koszorúja, talán a várost támadó ellenségnek?

Horvátországban egyébként mindenki, aki tudni akarja, tudja, kinek szól a Szerb Nemzeti Tanács koszorúja: a szerb polgári áldozatoknak, akikről a tegnap elhunyt Tomislav Merčep háborús bűnös anno úgy nyilatkozott, hogy

-nem tagadom, holttestek úsztak a folyóban, de lehettek volna többen is.