PAINTBUSTERS: Fiatalok törlik le a festéket a lefújt magyar helységnevekről, avagy a rongyos élet

Olvasási idő: 4 perc

A Vajdaságban a többnyelvű helységnévtáblák ékes bizonytékai annak, hogy a nemzetek közötti ellentétek szításának évtizedek után is vannak nyomai. Csaknem harminc év telt el azóta, hogy a Balkánon egymásnak uszították a “népeket és nemzetiségeket”, és több mint két évtizede annak, hogy a modern kori délszláv háborúknak vége, az utóbbi években pedig unottra nyüstölik a politikusok, hogy „a szerb-magyar kapcsolatok történelmi csúcson vannak”. Ennek ellenére a lelkekből nem sikerült kiölni a többségi gőgöt, aminek a levét a kétnyelvű helységnévtáblák isszák meg. Idén Nyugat-Bácskában többször is lefestették az újonnan kihelyezett helységnévtáblák magyar feliratait, de Dél-Bácskában is rendszeresen találkozunk megrongált táblákkal.

Az együttélés diszkrét bája

Valaki lefestette az újonnan kihelyezett táblákat. A községi felügyelősség jegyzőkönyvezte és jelentette a rendőrségnek. A helyi közösség ezután letisztította

– adta hírül október 7-én a Topolya községhez tartozó, szerb, ruszin és magyar lakosságú Bajsa helyi irodája Facebook-oldalán.

Ugyanekkor az újvidéki Magyar Szó napilap hírt adott az újonnan felállított dreai táblák megrongálásáról is. A táblákat pár héttel azelőtt helyezett ki a Szerbiai Utak Közvállalat.

A napilap tudósítója részletesen beszámol arról, hogy sokan kifogásolták a helybéliek közül a kétnyelvű táblák kihelyezését, az emberek ugyanis különbséget tesznek Drea és Mileševo településrészek között.

A nagyjából 900 lelkes falu ugyanis két részből áll: Dreán többségében magyarok élnek, míg a valamikor Kutaspusztaként ismert Mileševót a második világháború után főleg szerbekkel népesítették be

– részletezte a helyi tudósító.

A cikk azonban emlékeztetett arra is, hogy a tartományi kormány helységnevekre vonatkozó 2013-as határozata szerint Mileševo magyar neve Drea, ugyanis a település közigazgatásilag egy falu, egy helyi közösség.

Az újságíró elmondta, hogy az október első hétvégéjén megrongált táblákat hétfőn az önkormányzat fiatal tisztségviselői tisztították meg.

Paintbusters, azaz a festékírtó fiatalok

A fiatalok akcióiról egész éven át tudósít a vajdasági média.

A legnagyobb port az a tömeges táblarongálás verte fel, amely során az év elején “ismeretlen tettesek” egy hétvége alatt lefestették a nyugat-bácskai falvak magyar helységneveit.

A vandalizmusra elsőként a helyi fiatalok reagáltak.

Az első táblát Mengyán Albert, a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának tagja “törölgette le”.

Az akcióról készült videó megosztását követően nagyon sok fiatal jelezte, hogy csatlakozna Alberthez.

Hétfőn reggelre virradóra egy autónyi csapattal indultunk útra. Sárin egy táblát töröltünk le, Nemesmilitics mindhárom bejáratánál megtisztogattuk a falu két oldalon levő táblákat, Őrszálláson pedig négyet hoztunk helyre. Kerényen is jártunk, de ott tartósan megrongálódtak a feliratok, így azokon nem tudtunk segíteni

– mesélte a topolyai fiatalember, aki többször is hangsúlyozta, hogy pártfüggetlen, nemzeti érzelmek vezérelték őket.

Közös volt a felháborodásunk. Az ilyen esetek az emberek többségénél az ingerküszöb átlépését jelentik, és tettekre késztetik. Meg szerettük volna mutatni, hogy bizonyos határokon túl már nem vagyunk hajlandóak eltűrni a dolgokat

– hangsúlyozta megkeresésünkre válaszolva az akciót kezdeményező “festékírtó” fiatalember.

A Zombor város területén levő 22 új helységnévtábla egyébként 2019 elején készült el az Európai Tanács támogatásával.

A kisebbségi jogokat figyelembe véve három nyelven tüntették fel a helységneveket: a feliratok szerb, horvát és magyar nyelven készültek, cirill és latin írásmóddal.

Ezek ugyanis azok a nyelvek, amelyek a városi direktívák szerint jelenleg hivatalosan használatban vannak.

A multikulti buktatói

Az első vandalizmus tavaly márciusban történt, amikor Kerénynél rongálták meg a magyar feliratokat.

A helységneveket végül nem csak lefestették, de két helyreállítás után teljesen le is kaparták az épphogy felállított táblákról

– tekintett vissza a történtekre Jankovich Szilárd, Zombor város kisebbségi és vallási ügyekkel megbízott tanácstagja.

A máig ismeretlen tettesek hatalmas kárt okoztak a városnak: az új táblák ugyanis több mint ezer euróba kerültek, javíttatásuk pedig darabonként meghaladta a hatszáz eurót

– tette hozzá a tanácstag, aki felhívta a vásorvezetés figyelmét a jogsértésekre.

Jankovich akkoriban hangsúlyozta, hogy a magyar helységnevek megrongálása a hatályban levő szerbiai rendelkezések szerint bűncselekmény.

A kisebbségvédelmi törvény ugyanis tiltja a nemzeti, etnikai, faji, nyelvi, vallási és bármi egyéb alapú megkülönböztetést, szavatolja a nyelv- és íráshasználat szabadságát.

A kisebbség jogi és erkölcsi megsértése törvényellenes tett. Bárki feljelentést tehet, aki érintve érzi magát, és úgy gondolja, hogy az esetek sértik a nemzeti önazonosságát. Manapság ugyanis a kisebbségi jogok érvényesítése nem ütközik akadályokba Szerbiában, ezek tiszteletben nem tartása pedig komoly szankciókkal járhat

– nyilatkozta a tanácstag az év elején.

Feljelentés hiányában azonban a mai napig felderítetlen maradt a nyugat-bácskai táblák ügye.

A rongy hatékonyabb a törvénynél

A fiatalok azonban „könnyebben” és – nem mellékesen – hatékonyabban oldják meg a problémákat.

Mengyán Albert és csapata májusban a határmenti Regőcén, majd később a Topolya közelében levő Szurkoson is járt.

Ez egy érdekes eset volt, mert általában csak a helységnévtáblákon szerepel a település neve magyarul, itt viszont az útjelző táblán is magyarul volt. Szurkos szerb neve egyébként Srednji Salaš, és főként szerbek lakják. A magyar felirat a helyiek kérésére került a táblákra. Írtak ugyanis egy petíciót, hogy magyarul is nevezzék át a falut Középszállásra. Ez lett a hivatalos név, így nem egyértelmű, hogy miért lett átfirkálva a Szurkos: azért mert magyarul szerepel, vagy mert már nem ez a település neve. Túlnyomórészt azonban azért festik át a helységnévtáblákat, mert magyar felirat szerepel rajtuk

– állítja a topolyai fiatal, aki ronggyal tesz igazságot.

A Vajdaságban vannak települések, ahol lyukasra lehetne törölni a táblákat.

A Temerin községhez tartozó Járek és Szőreg feliratokat például annyiszor átfirkálják az „ismeretlen tettesek”, ahányszor csak kiteszik vagy letisztogatják azokat.

“Ahányszor lefújják, annyiszor töröljük”

A vajdasági magyar fiatalok kezdeményezése pozitív visszhangra talált: példájukat immár szinte minden magyar településen követik társaik, az akciókról pedig számos szerb internetes felület is elismerően szólt.

Sokan írnak nekem, hogy ők is láttak átfestett helységnévtáblákat. Szívesen venném, ha mások is csatlakoznának ehhez a kezdeményezéshez, és nem azt várnák, hogy majd mi letisztítjuk. Ez egy önkéntes akció, ami akkor működőképes, ha nemzeti hovatartozástól függetlenül csatlakoznak hozzá a fiatalok – hívta fel a vajdasági fiatalok figyelmét az akció kezdeményezője.

Sajtónyilatkozataiban Mengyán Albert többször is hangsúlyozta, hogy a vajdasági fiatalok annyiszor fognak “autóba pattanni”, ahányszor csak kell.

Addig törlik a nemzetgyalázó festéket, amíg a kezük vagy a táblák bírják.

Számukra a magyar helységnevek ugyanis egyet jelentenek azzal, hogy: „létezünk, itt vagyunk és nem is akarunk innen elmenni”.



PAINTBUSTERS: Fiatalok törlik le a festéket a lefújt magyar helységnevekről, avagy a rongyos élet PAINTBUSTERS: Fiatalok törlik le a festéket a lefújt magyar helységnevekről, avagy a rongyos élet balkanac nagy