KLÁNOK HARCA: A kotori drogkartellek, a zimonyi klán és a Janicsárok

A szeptember 13-án Új- Belgrádban történt robbantásos merénylet a szerb közvéleményt az 1990-es évek elejére emlékezteti. A fényes nappal végrehajtott maffiagyilkosság azokat az időket idézi, amikor az ilyen események mindennaposak voltak. Az általános vélemény szerint az utóbbi években egyre gyakoribbá váló merényletek hátterében két montenegrói csoport harca húzódik meg. De nemcsak! A gyilkosságok, a csalások és az árulások egész sorát homály borítja, és mindezidáig semmi sem oldódott meg. A következő cikk arról szól, hogy kik robbantgatnak Belgrád, valamint más szerbiai és montenegrói városok utcáin.

Ezek nem merényletek, hanem kivégzések

A szeptember 13-i robbanás áldozata a 30 éves Strahinja Stojanović volt, aki nem ismeretlen a szerbiai rendőrség előtt, hiszen ő maga is követett el bűncselekményeket.

Az autóban vele volt barátnője is, a 45 éves kolumbiai származású Sonia Suárez Gomez, aki könnyebb sérüléseket szenvedett.

Stojanović már átélt egy hasonló merényletet 2018-ban, amikor akkori barátnője, egy spanyol modell kis híján meghalt.

Ez azonban nem az egyetlen hasonlóság a bűnügyi cselekmények célpontjainak és módszereinek megválasztásában.

Már öt éve, hogy Szerbiát és Montenegrót, valamint néhány más országot megrendítették a maffiagyilkosságok, amelyekben több mint 40 ember halt meg.

Mindezen gyilkosságok közös jellemzője egyértelműen az, hogy “professzionális orgyilkosok” hajtották őket végre, akik szilikon álarcokat használtak, hogy megnehezítsék a személyazonosságuk megállapítását.

Az elkövetők komoly és részletes előkészítés után hajtották végre a merényleteket a legeldugottabb helyeken, és általában sikeresen, egy katonai kivégzés pontosságához hasonlóan.

A “Balkáni Harcos” fedőnevű akció

Mindezek a likvidációk többé-kevésbé két montenegrói narkómaffia-csoport számlájára írhatók: ezek a “škaljari” és a “kavači” klán, amelyeket a Montenegró középkori tengerparti gyöngyszemének számító Kotor városának közelében fekvő kis településekről neveztek el.

A két bűnözői csoport közötti háború 2015-ben kezdődött, és azóta mindkét csoport több tagja vesztette életét, de az áldozatok között voltak ügyvédek és üzlettársak, sőt teljesen ártatlan emberek is, akik rosszkor voltak rossz helyen.

A konfliktust állítólag az váltotta ki, hogy 2014-ben 200 kilogramm kokain eltűnt egy valenciai lakásból.

A drog az addig egységes “kotori” klánhoz tartozott, amely szétvált, majd a két csoport háborúba lépett egymással.

A kotori narkómaffia, a “škaljari” és a “kavači” klán egyaránt, “felemelkedése” az egyik leghírhedtebb balkáni bűnöző, Darko Šarić bukásával függ össze, akit az egyik legnagyobb kábítószer-kereskedőnek tartanak.

Šarić elsősorban a Dél- Amerikából származó kokaint terítette a Balkánon és Európában.

Levadászása 2009-ben kezdődött a Balkan Warrior művelettel, amelyet az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Ügynöksége (DEA) folytatott a szerb biztonsági szolgálatokkal, valamint az olasz, az argentin és az uruguayi rendőrséggel együttműködve, hogy elvágja a kokaincsempészet láncolatát Latin- Amerikától Európáig.

Ennek következtében növekedett a nyomás Šarić szerbiai csoportjára (letartóztatások, tárgyalások, vagyonelkobzás), ezért végül Darko Šarić 2014-ben feladta magát a szerb hatóságoknak.

Jelenleg 15 éves börtönbüntetését tölti.

A zimonyi klán és a vérbosszú intézménye

A kotori drogkartellek felemelkedése összefügg a Luka Bojović körüli csoport és a Šaranović család konfliktusával is.

Bojović az úgynevezett “zimonyi klánhoz” tartozott, amelyet azzal vádoltak meg, hogy 2003-ban megszervezte Zoran Đinđić szerb miniszterelnök meggyilkolását.

Ez a csoport a kimondottan brutális gyilkosságokról ismert.

Luka Bojovićot Spanyolországban 2012-ben ugyan letartóztatták le, de a szerb bíróságok 2015-ben minden vád alól felmentették.

Ugyanakkor Branislav Šaranović (a “kaszinóirály”) meggyilkolása Belgrádban 2009-ben leszámolási sorozathoz vezetett, aminek már nyilvánvalóan semmi köze nem volt a pénzhez vagy bármiféle haszonhoz.

Egy régi szokás működtette csupán, ami Montenegróban és Albániában a mai napig dívik – ez pedig a vérbosszú.

Branislav Šaranović bátyja, Slobodan Šaranović (a “Doktor”) nyilvánosan jelentette be, hogy megtorolja bátyja halálát, és állítólag megszervezte Luka Bojović testvérének, Nikola Bojovićnak a meggyilkolását, akit felelősnek tartott testvére likvidálásáért.

Az orvosi egyetemet eminensként befejező Slobodan Šaranovićot 2017-ben ölték meg Budvában.

A harmadik szál

A harmadik szál a belgrádi bűnözők és futballhuligánok csoportjához vezet, akik közül a leghíresebb Aleksandar Stanković volt, akit Sale Mutavinak (Néma Sale) is hívtak, és aki a belgrádi Partizan focicsapat “Janjičari” (Janicsárok) szurkolói csoportjának a vezetője volt.

Aleksandar Stankovićot 2016 októberében gyilkolták meg Belgrádban, de jó néhány társa annak ellenére szabadon van, hogy számos bűncselekmény miatt tettek feljelentést ellenük.

Nyílt titok, hogy Stanković “közeli barátságot” ápolt a szerb belügyminisztérium nemrég távozott államtitkárával, Dijana Hrkalovićtyal, barátai és társai pedig részt vettek Aleksandar Vučić szerb elnök beiktatásának biztosításában 2017-ben, és feltűntek az elnök fia, Danilo társaságában is.

Egyes hírek szerint a “kavački” klán közel áll a “Janjičari” szurkolói csoporthoz, de állítólag vannak kapcsolataik a rendőrségen és a politikai vezetésben is, ezért állami védelmet élveznek.

A “kavački” klán vezetői, Radoje Zvicer és Slobodan Kašćelan ma is élnek és szabadlábon vannak, míg a “škaljari” klán vezetője, Jovan Vukotić a közelmúltig Montenegróban ült, miközben megölték az apját, valamint két társát, Igor Dedovićot és Stevan Stamatovićot.

Ráadásul a valamikor a zimonyi klánhoz tartozó Bojović volt munkatársát, Filip Koraćot, aki állítólag a “škaljari” klánhoz áll közel, maga Vučić elnök nevezte az ország egyik legveszélyesebb emberének.

A gyilkosságok, csalások és árulások egész sorát homály borítja, és mindezidáig semmi sem oldódott meg.

Különösen nem világos, hogy a politikához, az igazságszolgáltatáshoz és a rendőrséghez tartozó körök milyen szerepet töltenek be a bűnözők védelmében.

Szerbia és Montenegró minden maffiagyilkosság után esküdözik, hogy megtöri a szervezett bűnözés gerincét, ám a Šaranović klánhoz közeli Strahinja Stojanović esete nem arra utal, hogy bármi is változik.