Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Az amerikaiaknak és az ukránoknak nincsenek értesüléseik arról, hogy szerb fegyverszállítás történt volna Ukrajnába, legalábbis hivatalosan és közvetlenül. Március 12-én a Reuters brit hírügynökség röpítette világgá a szerb fegyverszállítási hajlamra vonatkozó hírt egy állítólag kiszivárogtatott Pentagon-dokumentumra hivatkozva, magát a dokumentumot azonban nem közölte, és másoknak sem sikerült a nyomára jutniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem létezett, mert a kiszivárogtatást követően a dokumentumok egy része eltűnt a világhálóról.

Magyar-szerb fegyverbarátság

Miloš Vučević szerb védelmi miniszter „újabb hazugságnak” nevezte a Reuters állítását, és közölte, hogy Szerbia nem adott el, és ezután sem ad el fegyvereket az ukránoknak és az oroszoknak, de még a velük szomszédos országoknak sem.

Ebből következik, hogy Magyarországnak sem, habár Magyarország és Szerbia között védelmi téren folyik a kommunikáció, és kifejezetten jónak mondhatók a kapcsolatok, legalábbis erre a következtetésre lehet jutni Szalay- Bobrovniczky Kristóf magyar védelmi miniszter januári belgrádi látogatását felidézve.

Szalay- Bobrovniczky éppen az említett Vučević vendége volt.

Az MTI hírügynökség akkori jelentése szerint a magyar tárcavezető arra hívta fel a figyelmet, hogy szerb kollégájával érintették a két ország közötti katonai együttműködést, amely mindeddig „sokrétű volt és jól működött”, jelentsen ez bármit is.

Szavai szerint arra is kitértek, hogy milyen további, a védelmi ipart érintő együttműködést lehetne megvalósítani, mert – mint mondta – „Magyarország haderőfejlesztésének folyamatában kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek a védelmi ipari építkezésre, és egyúttal a környező országok hasonló tevékenységeit is figyelemmel kísérik”.

A magyar védelmi miniszter januárban szerb kollégájának a vendége volt Belgrádban (Forrás: Instagaram, Miloš Vučević)

A szerbiai állami média beszámolója szerint Szalay- Bobrovniczky akkor arról is beszélt, hogy Magyarország és Szerbia katonai együttműködése kimondottan magas szinten van, és különböző formákban folytatódik.

– Együttműködés várható védelmi ipari téren, mert nagyon fontos az ipari kapacitások kiépítése a biztonság fokozása érdekében

– mondta a magyar védelmi miniszter Belgrádban.

Szerb jelentések szerint Vučević januárban azt hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint „a Magyarország és Szerbia közötti védelmi együttműködés új fejezete kezdődik”, ennek részleteire azonban – legalábbis a jelentések szerint – nem tért ki.

Bizonyos értelemben Szalay- Bobrovniczky januári látogatása mindenképpen a szorosabb katonai együttműködés kezdetét jelenti Szerbia és Magyarország között, az aktuális magyar védelmi miniszter ugyanis először járt hivatalos látogatáson Szerbiában, amihez kétségkívül hozzájárult az Aleksandar Vučić szerb elnök és az Orbán Viktor magyar miniszterelnök közötti kapcsolatok erősödése.

A nagykövetségek nem tudnak róla

Ami a Reuters jelentését illeti, az Egyesült Államok és Ukrajna is reagált a brit hírügynökség állításaira, miszerint Szerbia állítólag beleegyezett abba, hogy fegyvereket szállítson a hadban álló Kijevnek, és lehet, hogy ezt már meg is tette.

A két nagykövetség közlése azonban nem került annyira a figyelem középpontjába, mint a szerb „fegyverszállítási hajlam”, amelyet a Reuters egy általa sem prezentált állítólagos dokumentum tartalmára hivatkozva feltételezett. Tudomásunk szerint maga a Reuters sem számolt be a nagykövetségi álláspontokról, pedig a fegyverszállításról szóló tudósításában külön megjegyezte, hogy Ukrajna belgrádi nagykövetsége nem reagált azonnal a kérdéssel kapcsolatos megkeresésre.

Ezek után illett volna legalább a belgrádi ukrán nagykövetség álláspontját megemlíteni a csütörtök (április 13-i) reggeli „háborús összefoglalóban”, amelyben a Reuters visszaidézte saját állítását, miszerint „Szerbia beleegyezett abba, hogy fegyvereket szállít Kijevnek”.

Ugyanebben az összefoglalóban szerepel az is, hogy Washington aggodalmának adott hangot amiatt, hogy „Magyarország továbbra is az Oroszországgal való kapcsolatok ápolására törekszik”.

A szerb elnök néhány órával a feltételezett szerb fegyverszállításról szóló hírügynökségi jelentését követően fogadta Christopher Hill amerikai nagykövetet, de a találkozót követően utalás sem történt arra, hogy a fegyverszállítással kapcsolatos témát érintették, pedig aligha hihető, hogy ezt nem tették meg.

A félreértések elkerülése végett érdemes megjegyezni, hogy Hillt nem a Reuters jelentése miatt hívták be a szerb elnöki hivatalba, a Vučić- Hill találkozót ugyanis már előbb tervbe vették, és egy nappal a Reuters-hír megjelenése előtt a szerb sajtóban be is jelentették.

Újságírói felelősség kérdése

Az kétségkívül igaz, hogy szűkszavúak az üggyel kapcsolatos jelentések – hosszas bogarászás után azonban kiderült, hogy az amerikai és az ukrán nagykövetség miként reagált, igaz nem a Reutersnak, hanem a Szabad Európa Rádiónak (RFE/RL) nyilatkozva.

Az amerikai nagykövetség arról tájékoztatta a Szabad Európát, hogy „bizalmas információkat nem kommentálhatnak”, de hozzátette, hogy „tudomásuk szerint Szerbia nem ad el fegyvereket Ukrajnának”.

Az ukrajnai nagykövetség az üggyel kapcsolatban azt közölte ugyancsak a Szabad Európa Rádióval, hogy „nincsenek információik Szerbiából Ukrajnába szállított fegyverekről.

Az ukránok azt mondták, hogy ebben a témában a szerb vezetők korábbi, nyilvánosan elhangzott nyilatkozatai vezérlik őket.

Aleksandar Vučić szerb elnök körülbelül egy hónappal ezelőtt, az orosz kormányközeli mash.ru által kirobbantott botrány idején kijelentette, hogy Szerbia nem exportál fegyvereket a konfliktusban részt vevő egyik félnek sem, és ezzel kapcsolatban azt a szerb szólást használta, hogy hazája „olyan tiszta, mint a könny”.

Ráadásul az állandó szereplési viszketegségben szenvedő Ivica Dačić szerb külügyminiszter, aki első miniszterelnök-helyettesként is funkcionál, a Reuters hírére reagálva most írásbeli nyilatkozatban ismételte meg, hogy az ukrajnai orosz invázió kezdete óta Szerbiából nem exportáltak fegyvert a konfliktusban részt vevő egyik félnek sem.

Azzal persze tisztában kell lennünk, hogy ha netalán lett volna szerb fegyverszállítás, az említett tényezők akkor is „úgy cáfoltak volna, mint a vízfolyás”, nem véletlenül használjuk kicsit kifacsarva ezt a szókapcsolatot.

Szerbiát nem érdekli

Nem szeretnénk azonban ezzel zárni a cikket, a szerbiai katonai szakértők többsége ugyanis egyetért abban, hogy szerb fegyverek ezután is eljutnak Ukrajnába, ahogy eddig is eljutottak „többszörös áttételen” keresztül, vagyis több ország érintésével.

Ezt maga a szerb védelmi miniszter sem zárta ki sem most, sem az oroszok által kirobbantott botrány alkalmával, csak hogy ez Szerbiát nem érdekli.

Miloš Vučević egy hónappal ezelőtt a szerbiai parlamentben azt mondta, hogy Szerbia „nem exportál katonai felszerelést és fegyvert sehova sem, ahová az nem engedélyezett”.

Hozzátette azonban, hogy „az viszont nem tartozik Szerbiára, hogy a magáncégek harmadik piacokon vásárolnak-e, és adnak-e el szerb fegyvereket más országok kereskedőinek”.

Ezzel kapcsolatban azonban arra nem történt utalás, hogy ebben milyen szerep juthat a szerb magáncégeknek, amelyeknek a tevékenysége bizonyára nem ismeretlen a szerb védelmi minisztérium és általában a szerb vezetés előtt.

Vučević most is elmondta, hogy mindig fennáll a lehetősége, hogy szerb fegyverek jutnak be a konfliktusos térségbe, de állítása szerint „ennek semmi köze Szerbiához”.

A szerb védelmi miniszter úgy vélte, hogy „ezért azok az országok felelősek, amelyek esetleg nem tartják tiszteletben a nemzetközi normákat, a szerződéses megállapodásokat és az üzleti gyakorlatot”.

Miután ezt részletesen kielemeztük, érdemes megjegyezni, hogy a szerb fegyverszállítás csak egy csepp a tengerben, mert miközben mi azon rágódunk, hogy volt, vagy nem volt, vagy éppenséggel lesz-e szerb export, minden oldalról – Irántól kezdve Törökországon keresztül az Egyesült Államokig – ömlik a fegyver az ukrán-orosz hadszintérre.