IN VINO VERITAS: A horvátok szeretik a bort, de vajon melyik vadászgépet kedvelik (meg)?

Olvasási idő: 3 perc

Horvátországban a jó bort ugyanúgy megbecsülik, mint Franciaországban, Itáliában vagy Magyarországon. A nemrégen lezajlott londoni a Decanter World Wine Awards borversenyen a horvátok alig szerepeltek rosszabbul a magyaroknál, 3 platina és 11 aranyérmet szereztek a magyarok 5 platina és 12 aranyérmével szemben. A horvát borkultusz mellett az alábbiakban szó lesz harci gépek beszerzéséről is, természetesen egy kis borozgatás mellett, amit szerzőnk sem vet meg.

Az európai Texas

A Balkánon – amit európai Texasnak minősítenék – mindenki tökéletesen tisztában van a római szentencia igazságával, még akkor is, ha foghíjas műveltsége nem terjed ki a latin nyelv ismeretére.

Lett légyen szó politikáról, üzletről, diplomáciáról vagy tudományos konferenciáról, mindent el fognak követni annak érdekében, hogy leitassák a gyanútlan külföldit.

A logika egyszerű: még ha nem is szólja el magát akaratlanul borköztes állapotában, másnaposan nagyobb az esélye annak, hogy rábólint valamire, ami kedvezőtlen helyzetbe hozza.

A horvát különlegességekkel a jövőben még sokat fogunk foglalkozni, de visszakanyarodva a témához, megelégszünk annyival, hogy Horvátország abban különbözik a lőporszagú félsziget egyéb országaitól, hogy itt igenis létezik borkultusz.

Míg máshol a szesz munkaeszköz, orvosság és olcsó kábítószer, Horvátországban a jó bort ugyanúgy megbecsülik, mint Franciaországban, Itáliában vagy Magyarországon.

A nemrégen lezajlott londoni a Decanter World Wine Awards borversenyen a horvátok alig szerepeltek rosszabbul a magyaroknál, 3 platina és 11 aranyérmet szereztek a magyarok 5 platina és 12 aranyérmével szemben.

A horvát borászat, és a horvát borok

A horvát borászat különösen az utóbbi öt-hat évben fejlődött erőteljesen, jelentősen megnövekedett a kis magánborászatok száma, amelyek zömét fiatal, képzett borászok vezetik.

Ez felívelő trend gazdasági alapokon nyugszik, az erőteljes idegenforgalomnak köszönhetően megnövekedett a bor iránti kereslet, amelyet a tengerparti borászatok nem tudtak kielégíteni (a sziklás/karsztos horvát tengerparton véges a szőlővel beültethető parcellák mennyisége, nem nagyon nyílik alkalom a terjeszkedésre) így a kontinentális borászatok töltötték ki az űrt.

A megváltozott körülményeknek köszönhetően a bortermelésből ismét meg lehet élni, sőt jól is lehet élni, a piaci verseny pedig nemcsak az éves megtermelt bormennyiség mennyiségét, de minőségét is szinte egyik napról a másikra, meglepő módon megnövelte.

Ez még az egykori nagy állami borgazdaságok termékeire is érvényes, mint például az újlaki (Ilok) borgazdaságra, amely az utóbbi három évben jelentős mértékben feljavította a kedvező árú, ám eléggé silány tömegborát, az olaszrizlinget, amely graševina néven ismeretes.

Szóval aki tengerparti nyaralása alkalmával fehér bort iszik, szinte holtbiztos, hogy a kontinentális borokkal ismerkedik, amit persze a büszke dalmaták nemigen kötnek a fureštek, azaz a turisták orrára.

Isztriában némileg más a helyzet, ott két helyi bor uralkodik, a furmintszerű malvázia (malvazija) és a teran vörösbor.

A dalmát tengerpart jellegzetes bora az autochton plavac szőlőből készült nehéz fanyar vörösbor, amit vízzel (ideális esetben esővízzel) illik inni, méghozzá nyáron egy rész bor és két rész víz, télen pedig fele-fele arányban.

Persze van dalmát fehér bor is, csak mennyiségileg viszonylag kevés. Ha ráfut az ember, érdemes megkóstolni a Krk szigeti Žlahtinát (zslahtina), a čarai Pošipot vagy a Korčula szigetén őshonos, nevében is az ókori görög telepesek emlékét őrző Grk (azaz görög) szőlőfajtából készülő, azonos elnevezésű bort.

Vajon mivel kínálják meg Mike Pompeót?

Érdekel, hogy vajon mivel kínálják meg pénteken Dubrovnikban a horvátországi villámlátogatásra érkező Mike Pompeo amerikai külügyminisztert, bár nagy a valószínűsége, hogy sem vino nem lesz, sem veritas.

Hivatalosan Pompeo Plenković miniszterelnökkel és Grlić-Radman külügyminiszterrel a vízumkötelezettség feloldásáról és a kettős megadóztatás elkerüléséről tárgyal, viszont biztosra lehet venni, hogy szóba kerül az LNG-terminál és az F-16-os vadászbombázók esetleges megvásárlásának ügye.

Amíg az LNG-ről szinte mindent tudni, az F-16-osokról csak annyit, hogy az Egyesült Államok hivatalos ajánlattal jelentkezett a horvát hadügyminisztérium nemzetközi pályázatára, s hogy ezen ajánlatban új F-16 block 70, az ún. F16 Viper gépek szerepelnek.

A tárgyalások annál is érdekesebbnek ígérkeznek, ha tudjuk, hogy tavaly meghiúsult a horvátok harci repülőgép-beszerzési kíserlete, amikor az Egyesült Államok nem egyezett bele, hogy Izrael eladjon 16 használt F-16, módosított, Barak típusú gépet Horvátországnak.

A jelenlegi helyzet az, hogy a horvátok kegyeiért az amerikaiak, a svédek a franciák és az izraeliek versengenek, ahol az első kettő új gépeket kínál megvételre, míg Franciaország és Izrael használt gépeket testálna rájuk.

Miután Horvátországban a kormány egyes tagjain kívül senkinek miniszteri fogalma sincs arról, hogy az ország mennyi pénzt tud elkülöníteni erre a célra, a logika azt sugallja, hogy amennyiben az Egyesült Államok nem ad valamilyen számottevő kedvezményt, vagy nem “édesíti” meg másképpen az ügyletet, legnagyobb esélye ismét az izraelieknek van.

A svéd Gripen túl drága és politikai kötöttségekkel jár, az új F-16-osok valószínűleg többe kerülnek annál, mint amit Horvátország megengedhet magának, a használt Raphale minden kiválósága mellett túl nagy gép, és karbantartása, üzemeltetése is drága.

Tehát nem marad más, mint a használt izraeli F-16-osok, annál is inkább, mert nem megerősített értesülések szerint ez az ügylet technológia-transzfert és egyéb hadiipari közös projekteket helyez kilátásba.



IN VINO VERITAS: A horvátok szeretik a bort, de vajon melyik vadászgépet kedvelik (meg)? IN VINO VERITAS: A horvátok szeretik a bort, de vajon melyik vadászgépet kedvelik (meg)? balkanac nagy