SZÍNES FORRADALMAK: Van-e köze a fehéroroszországi eseményekhez egy szerb civil szervezetnek?

A napokban felmerült, hogy szerb zsoldosok vesznek részt az Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök elleni tüntetések letörésében. A hír minden bizonnyal egy belarusz újságíró túlbuzgóságának köszönhető. Ugyanakkor eddig kevesen foglalkoztak azzal, hogy a másik oldalon, a tüntetéseknek vannak-e olyan résztvevői, akiket “szerb instruktorok” készítettek fel a diktátor elleni “erőszakmentes harcra”. A BALK most ezt a kérdést járja körül.

Színes forradalom

A COVID-19 járvány ugyan rányomta a bélyegét a 2020-as évre, ám az elmúlt két hétben a belarusz helyzet vonta magára az európai, sőt a tágabb közvélemény egy részének érdeklődését is.

Nem csak az utcákon, hanem a gyárakban és az állami intézményekben is voltak tüntetések az augusztus 9-i elnökválasztás eredményei ellen, amelyek szerint Lukasenka a szavazatok körülbelül 80%-át kapta, és ezzel magához ragadta a hatodik egymást követő elnöki ciklust is.

A felvételekben sok fiatal látható, akik aktívak a közösségi hálózatokon, performanszokat mutatnak be, és kreatív módszereket keresnek a rendszer megdöntésére.

Sokak számára ezek a jelenségek már egy széles körben is ismert jelenségre utalnak: a “színes forradalomra”.

Ennek a kifejezésnek a megemlítése elkerülhetetlenül Szerbiára és Belgrádra utal.

Pontosabban, egy civil szervezetre, amelyet számos országban úgy ismernek, mint az aktuális hatalomra történő nyomásgyakorlás erőszakmentes módszereinek terjesztőjét, ezt a módszert pedig közismert nevén röviden csak “színes forradalomként” szokás emlegetni.

Mi is az a CANVAS?

Az Erőszakmentes Akció és Stratégia Alkalmazásának Központját (Center for Applied Nonviolent Action and Strategies- CANVAS) 2003-ban Srđa Popović és Slobodan Đinović alapította, ők ketten az 1998-ban létrejött belgrádi Otpor (Ellenállás) mozgalom vezetői voltak, és 2000. októberében jelentős szerepet játszottak Slobodan Milošević jugoszláv, majd szerb diktátor rezsimjének megbuktatásában.

Honlapja szerint a CANVAS “az erőszakmentes ellenállás módszereit helyezi előtérbe az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása érdekében”.

A CANVAS 2003 óta több mint ötven ország “demokráciáért küzdő” aktivistáival működött együtt, ideértve Iránt, Zimbabwét, Burmát, Venezuelát, Ukrajnát, Grúziát, Palesztinát, Nyugat- Szaharát, Nyugat- Pápuát, Eritreát, Azerbajdzsánt, Tongát, Tunéziát, Egyiptom, és természetesen Fehéroroszországot is.

Ugyanebből a forrásból megtudhatjuk azt is, hogy a szervezet számos országban, nevezetesen Grúziában (2003), Ukrajnában (2004), Libanonban (2004), a Maldív-szigeteken (2008) és Egyiptomban (2011) sikeresen támogatta az úgynevezett “színes forradalmak” győzelmét, és Afrikában központi szerepet játszott az “Arab Tavasz” elindításában.

Éppen ezért a szerbek egy része meg van győződve arról, hogy a CANVAS részt vesz a belorusz tüntetések szervezésében is. Ezt állítja például Srđan Nogo ellenzéki aktivista, valamint az ellenzéki Szerb Radikális Párt is.

“Nem láttam csillogást a belaruszok szemében”

A CANVAS-t illetően azonban nincs olyan információ, amely megerősítené a tüntetéseken való részvételüket.

A szervezet weboldala rendszeresen heti jelentéseket tesz közzé a politikai fejleményekről és az emberi jogok helyzetéről a világ minden tájáról.

Az első két augusztusi (augusztus 9 és augusztus 14) jelentésében a CANVAS meg sem említette a belarusz fejleményeket.

A szervezet Youtube-on közzétett legújabb videói betekintést nyújtanak ugyan a CANVAS igazgatójának, Srđa Popovićnak a tevékenységébe, ám teljesen más témákról szólnak, például a fenntartható fejlődésről, a tanulásról és a kommunikációról a pandémia idején, illetve a skóciai St. Andrews Egyetemen elérhető előadásokról, szemináriumokról és tevékenységekről, miután Popović ennek az egyetemnek a rektora lett.

Annak ellenére, hogy a (szerb) médiában lehetetlen bármilyen nyomát is találni a Popović által fémjelzett szervezet részvételéről a Lukasenka megbukására irányuló mostani kísérletben, érdemes egy pillantást vetni a CANVAS alapítóinak, Popovićnak és Đinovićnak a Foreign Policy 2011. februárjában közzétett régebbi cikkére, amelyben arra mutatnak rá, hogy ez a szervezet többek között fehéroroszországi rezsimellenes aktivistákat is képezett ki.

Đinović a belorusz aktivistákkal kapcsolatos tapasztalatait így összegezte: “rendkívül nehéz volt őket motiválni – rendkívül passzívak. Nem láttam semmilyen csillogást a szemükben”.

Robbanásszerű kezdet

Lehet, hogy ennek a tapasztalatnak a következményeként a CANVAS lemondott a további tevékenységről Fehéroroszországban, bár weboldalukon Beloruszt olyan országként tüntetik fel, ahol “a harc még mindig folyik”.

De a “csillogás hiánya” arra is bizonyíték lehet, hogy maguk a fehéroroszok (még mindig) nem állnak készen arra, hogy leszámoljanak a rezsimmel. Ez egyelőre nem világos.

Az erős médiakampánnyal és a társadalom különféle rétegeinek széles körű támogatásával robbansászerűen kezdődtek a kormányellenes megmozdulások, a belorusz ellenzék azonban azóta “stagnálni kezdett”, így az Európai Unió kemény álláspontja és a szankciók bejelentése ellenére Lukasenka hivatalában maradt, az utóbbi napokban pedig megmutatta a maga erejét.

Tekintettel arra, hogy a CANVAS vezetői minden bizonnyal bölcs és okos emberek, ezért ha van is valami közük az ellenzéki tiltakozásokhoz, akkor azt valószínűleg nem verik nagydobra.

Egy ilyen beismerés akkor történhet meg, ha az ellenzék győz, és Lukasenka távozik a hatalomból, ennek azonban, legalábbis egyelőre, kevés jele van. Ezért úgy tűnik, időt kell adnunk arra, hogy a CANVAS szerepére fény derüljön.