Koronavírus
EGY FALU ÖSSZEFOG: A cél az, hogy a leginkább rászorulókért tegyenek valamit párt- és politikamentesen
Valójában az lenne a legjobb cím, hogy “Morovica összefog”, ezzen a néven indult egy Facebook-csoport is. Bácskossuthfalváról, vagy szerbül Stara Moravicáról van szó, de a helyiek csak a Morovica nevet használják. A Délvidéken Morovica volt a második település, amely szobrot emelt Kossuth Lajosnak. A szobor hosszú viszontagság után ismét áll a falu központjában, egy első világháborús emlékmű szomszédságában, amelyen az Isonzónál elesett falubéliek neve olvasható. Morovica nem először fog össze. Összefogott a kilencvenes években is, hogy megtagadja a helyi férfiak besorozását a más délszláv népekre támadó milosevicsi hadseregbe. És most ismét baj van, mi sem természetesebb, minthogy Morovica megint összefog. Erről szól Nyúl Zoltán baptista lelkész, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat helyi vezetőjének írása.
Morovica összefog
A szülőfalumban az volt az első gondolat, amit többen is megfogalmaztak, és végül egyikünk ki is írta a Facebook-oldalára:
– Mi lesz a 65 évnél idősebbekkel, ha nem mehetnek ki az utcára? Ki fog nekik segíteni a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzéseben?
A kérdésre többen is kerestük a választ, és még aznap létrejött egy kis csoport: megbeszéltük a célokat, és az első konkrét lépéseket.
A falubéliek közül jó néhányan nem tudtak hazajönni, idős, beteg vagy mozgásképtelen hozzátartozóik nagyon magukra maradtak.
Arról is tudtunk, hogy volt, akinek a szomszédok az ablakon adták be az ételt, mert az ajtóig sem tudott elmenni.
[totalpoll id=”7162″]
A magunk fejével gondolkodunk
Mivel vannak még a maguk fejével gondolkodók, bombázást, háborús és gazdasági válságot átélők, és a nemtörődöm, lassú rendszert ismerők, ezért nem kellett hetekig várni, hogy sokan a kezdeményezés mellé álljanak.
A boltokban adománydobozok kerültek elő, és rövid idő alatt szinte minden boltban megjelentek.
A dobozok folyamatosan teltek. Apróbb anyagi segítség érkezett innen–onnan, a telefonok izzani kezdtek, üzenőoldalak pedig megteltek.
Az állami szervek által is gerjesztett pánikhangulat megtette a magáét, az emberek megijedtek.
Túl sok rosszat éltek már át, hogy ne reagáljanak reflexszerűen – itt lépni kell.
Igen ám, de Szerbia Európa egyik legszegényebb országa – az embereknek semmi tartalékuk, vagy alig van megtakarításuk – ez az átlagra vonatkozik, nincs, és nem is volt miből félretenni.
– A csoda ott kezdődött, hogy ennek ellenére a bolti dobozok folyamatosan teltek, jelentkeztek adományozók, csurrant-cseppent, és elkezdhettük az osztást is.
Mivel folyamatosan posztoltuk az eseményeket, az összefogás látványa, a “törődik velünk valaki” érzése enyhítette a feszültséget. A megjegyzésekben ott is volt:
– Most büszke vagyok Moravicára, igen, tudunk összefogni!
A helyi önkormányzat is beindult
A helyi önkormányzat is beindult – ahogy a központosított rendszerben ezt lehet tenni – de mégis hatékonyan.
A környéken egyedülálló módon 22-30 varrónő odahaza nekilátott “home made” maszkok gyártásának, és rövid egy-másfél hét alatt a falu minden lakosa kapott egy többszöri felhasználásra alkalmas maszkot, miközben a szájmaszk, az egész országban hiánycikk lett, hiszen az itteni szokás szerint a leleményesebbek feketén árulták, sokszoros áron.
A Facebook csoport párt és politikamentes civil kezdeményezésnek határozta meg magát, amit a helyzetet kampánycélokra durván kihasználó pártok nem igazán értettek.
– Minek segítenek ezek, ha nem is kampány érdekében?
– kimondatlanul is ott lóg a levegőben az aparatcsikok kérdése.
De ez Morovica – ezer módon kötődünk egymáshoz, nem akarjuk elhagyni a lemaradtakat, leszakadtakat, nincs olyan ember, aki ne kaphatna egy keveset a kevésből, mert az így lesz több.
Korona Szálloda
Közben lélekemelő, ahogy jönnek a hívások – keserű-édes érzések.
A valaha nagy nevű Korona Szálloda (helyben csak Aranyhordó) tulajdonosának leszármazottjai jelentkeznek, hogy komoly összeggel támogatnának bennünket. Ők, akiket mindenüktől “megszabadított” az előző rendszer, és a visszaszármaztatásból még alig láttak valamit is.
A 9+1 művésztelep vezetője néhány festményt kínált fel jótékonysági árverezésre, adakozta a kis nyugdíjasok is.
Közben egyre több embert ér utol a munkanélküliség, megszűnt a tömegközlekedés, az orvosi ellátás, csak az alapvető, vészhelyzetben lehetséges ellátás biztosított.
Ezzel párhuzamosan 16, majd 40 órás kijárási tilalmat vezettek be.
– Mi lesz itt?
– kérdik az emberek.
Nem tudjuk, de attól tartunk, hogy kevesek vagyunk egy ekkora feladathoz, és sok helyen az egyszeri segítség éppen csak csepp a tengerben, de cseppekből áll a tenger is.
Hogyan tovább?
Tovább keresgélünk, listázunk, gyűjtünk, osztunk, és minden segítségért hálásak vagyunk.
Néha sokkol bennünket a látvány, néha örömök is érnek bennünket.
Sokat gyötrődünk, hogy kinek jut, vagy ki marad ki a sorból? Lehetetlen igazságosnak lenni, sokféle szempontból lehet nézni minden egyes esetet.
De amikor sokan összefogunk, csodák történnek!
És ha majd elmúlik ez a mizéria, megelégedettséggel mondhatjuk: mi megtettük, amit lehetett, nyugodt lelkiismerettel megyünk tovább!
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Szerbiában máris kezdeményezik az atomtilalmi törvény eltörlését
-
B A Balkanac6 nap telt el azóta
A papa szolgálati útra ment (röpke vizit Vlagyimir Putyinnál)
-
Bosznia6 nap telt el azóta
Az USA újabb lépéseket tett Milorad Dodik pénzügyi ellehetetlenítése érdekében
-
Szerbia5 nap telt el azóta
Dodik tagadja a srebrenicai népirtást, Vučić pedig küzd a boszniai szerb álláspontért