Bosznia
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS: A Vöröskereszt önkéntesei kivonultak a vučjaki migránstáborból
Harmadik napja folyik az éhségsztrájk a Bihácstól mindössze öt kilométerre lévő vučjaki táborban, amelyet még a legnagyobb jóindulattal sem lehet befogadó központnak nevezni. Selam Midžić a bihácsi Vöröskereszt titkára arra kérte a migránsokat, hogy naponta vagy kétnaponta legalább egyszer fogadják el a Vöröskereszt által felkínált élelmet, ezt azonban a migránsok elutasították. Midžić a BALK kérdésére nem hivatalosan elmondta, hogy szó sincs igazi éhségsztrájkról, mindenki tisztában van vele, hogy a migránsok lejárnak a városba, és ott esznek. A BALK szemtanúja volt annak, hogy miközben a migránsok éhségsztrájkot folytatnak, a sátrakban és a sátrak előtt több kondérban is főtt az étel. A Vučjak egyébként magyarul körülbelül Farkaslakának felel meg.
Elmaradt az ételosztás
A Vöröskereszt aktivistái nem sokkal azt megelőzően kísérelték meg az ételosztást, hogy a BALK a helyszínre érkezett.
A migránsok már harmadik napja nem fogadták el az ételt, mert éhségsztrájkot hirdettek a vučjaki táborban uralkodó elviselhetetlen körülmények miatt.
Amelyek tényleg elviselhetetlenek, de erről majd később.
A táborban, ahol most mintegy 400-500 migráns dagonyázik a sárban, nincs áram, nincs meleg víz, és nincs semmi, csak a mérhetetlen nyomor. Aminek Vučjak a mértékegysége is lehetne.
Selam Midžić, a bihácsi Vöröskereszt titkára láthatóan dühösen utasította el, hogy formális interjút adjon a BALK-nak, de a beszélgetés során elmondta, hogy ez nem igazi éhségsztrájk.
– Ezt nem lehet sztrájknak nevezni, amikor lemennek a városba és esznek. Lemennek a városba, és vesznek maguknak. Ők nem éhesek, lemennek a városba, majd visszajönnek.
Nem sokkal később a bihácsi Vöröskereszt bejelentette, hogy kivonulnak a táborból, mert semmiféle értelme sincs, hogy ételt és meleg italt osszanak a migránsoknak.
– Ez sok pénzbe kerül, és semmi sem indokolja, hogy ide hozzuk az ételt, ha a migránsok nem fogadják el. Vannak, akik elfogadnák, de nem merik, mert megfenyegették őket.
A Vöröskereszt mobil egysége éppen ezért a Bihács és a vučjaki tábor között útközben oszt élelmiszercsomagokat azoknak, akik mégiscsak elfogadják.
Vagy akiknek lesz bátorságuk elfogadni.
A döntés addig lesz életben, amíg nem változik meg a helyzet. A bihácsi Vöröskereszt azt reméli, hogy hamarosan újabb befogadó központok nyílnak, ahol a migránsok megfelelő ellátásban részesülhetnek.
A sáros pokol
A vučjaki tábor a Bihács feletti hegyoldalban van, mindössze öt kilométerre a várostól. Nem is messze, de nem is közel. A sok gyalogláshoz szokott migránsoknak ez nem távolság.
Az út kétharmada autóval is jól járható, a maradék egyharmada azonban egy hegyi útnak felel meg, amely alig szélesebb két méternél. Két autó nem fér el egymás mellett. (Lásd a fenti képet!)
Az utat két felől fenyvesek szegélyezik, ha nem tudnánk, hogy hol vagyunk, akkor akár gyönyörködhetnénk is a tájban.
A borzalom az út végén következik. Oda hordták régebben a város szemetét, ahol most a vučjaki tábor van.
A tábor ellenségei ezt jelképesnek tekintik. Szerintük az intézkedés jól jelzi, hogy a város vezetése mennyire étékeli a migránsokat.
A tábor bejáratánál a rendőrök egy bódéból figyelik a fejleményeket, egy rendőr általában kint posztol. Bent biztosan többen vannak, és rendelkezhetnek megfelelő technikával is, mert ellenőrzik, és minden bizonnyal adatbázisba veszik az oda érkező idegeneket.
Kapu nincs, mindenki szabadon-jár kel. Bemenni úgysem akar senki, oda legfeljebb viszik a migránsokat.
Mert a Vučjak maga a “sáros pokol” – kéznyújtásnyira a civilizációtól, amelyet emberinek szokás nevezni.
Az ördögök
“Az ördögök” főleg Pakisztánból és Afganisztánból érkeztek, és állítólag Szíriából is jöttek néhányan. A többségük szunnita, de állítólag vannak köztük síiták is, ami nehezen hihető. És hinduk.
Mindenesetre nagyon messzi országokból származnak, kétségkívül sok ezer kilométer van a lábukban.
A többségük Olaszországba szeretne eljutni, az már elérhető távolságnak tűnik ahhoz képest, amit eddig tettek meg.
A migránsok piszkosak és kormosak. Tisztálkodásra nincs lehetőség, a fagypont körüli időjárásban a mosakodás egyébként sem lenne maga a Hawaii. A WC-ék megközelíthetetlenek, körülöttük mindenfelé emberi ürülék, egy-két méterre a sátraktól.
A táborban több felé is tüzek égnek, azoknál melegednek a migránsok, egyiknél-másiknál főznek is.
A migránsok tüzeket nem csak a szabadban gyújtanak, hanem a sátrakban is, az egyikben éppen csirkét főztek, miközben kint mintegy ötvenen demonstráltak. Mert éhesek.
A tábori vendéglő
Egy másik sátor előtt is főztek, ez volt a “tábori vendéglő”, igazi látványkonyhával.
Az egyik migráns a lepényt gyúrta, a másik a tüzet vigyázta, a harmadik a száját tátotta. Teljes volt a munka megosztás.
Egy “jól öltözött” migráns közölte, hogy róla nem készülhet felvétel, mert akkor lesz “problem”.
Elképzelhető, hogy ő az “üzletvezető”. Az sem kizárt, hogy az egész éhségsztrájkot ő találta ki, hogy jobban menjen az üzlet.
Az árat itt is a kereslet és kínálat szabja meg, aki éhségsztrájkol, annak többet is megér, hogy jól lakjon.
A Vöröskeresztet meg egye meg a fene, ők csak rontják az üzletet, mert mindent ingyen adnak.
- Szerbia4 nap telt el azóta
Belgrádban bemutatkozott a titkosrendőrség, miután a feladatok ki lettek osztva
- Szerbia5 nap telt el azóta
Féláron vette meg a Jugoslavija szállodát a szerb pénzügyminiszter köre
- Szerbia2 nap telt el azóta
“Sok jó kis helyen”: a praktikus fantomszavazók és a szerbiai nullás házszámok
- B A Balkanac4 nap telt el azóta
Piros szív, fehér hó, zöld levél (húsvéti vegyes-hímes)