MEGINT BOTRÁNY: A szerb belügyminiszter apja fegyvereket adott el Szaúd-Arábiának

Utolsó módosítás:

Ismét támadást érte a szerb belügyminisztert. Nemrég azzal vádolták meg, hogy hamis diplomával “közlekedik az életben”. A szerb elnök és a szerb kormányfő kiállt Nebojša Stefanović mellett, az illetékes egyetem pedig közölte, hogy a belügyminiszter legálisan szerzett diplomát. A napokban viszont azért támadják, mert édesapja Szaúd-Arábiának adott el fegyvereket, amelyeket az általa képviselt cég áron alul szerzett be egy állami vállalattól.

Kilenc év

A Szövetség Szerbiáért (Savez za Srbiju) júliusban ment neki először a szerb belügyminiszternek.

Azzal vádolták meg Nebojša Stefanovićot, hogy soha nem fejezte be az egyetemet, nem járt előadásokra, és nincsenek meg a a diplomához szükséges vizsgái sem.

Az ellenzéki tömörülés szerint semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy Stefanović befejezte a Megatrend International Expert Consortium Limited nevet viselő egyetemet.

Boško Obradović, a Dveri elnevezésű párt vezetője szerint Stefanovićnak még leckekönyve sincs.

A Megetrend egy héttel később a Tanjug állami hírügynökség rendelkezésére bocsátotta a dokumentumokat, amelyek szerint a szerb belügyminiszter 1995-ben íratkozott be hozzájuk “biznisz és menedzsment” szakra.

A rendelkezésre álló dokumentum szerint Stefanović járt előadásokra, letette a szükséges vizsgákat, és 2004-ben diplomázott.

Vagyis röpke kilenc év alatt elvégezte az egyetemet.

Névtelenség

A CNN-hez igencsak közeli N1-es balkáni televízó szerbiai csatornája a napokban azt feszegette, hogy a szerb belügyminiszter édesapja milyen szerepet játszott a Szaúd-Arábiával folytatott fegyverkereskedelemben.

Erre ez adott apropót, hogy az Arms Watch nevet viselő és Bulgáriába kihelyezett portál az utóbbi három héten három terjedelmes cikkben foglalkozott azzal, hogy Szerbiából milyen fegyverek jutottak el a Közel-Keletre. Egészen pontosan Szaúd-Arábiába, Jemenbe és Szíriába.

A cikkeket Dilyana Gaytandzhieva jegyzi. A szerző azt állítja, hogy

egy “névtelelen küldemény” által olyan dokumentumokhoz jutott hozzá, amelyek két szerb állami tulajdonban lévő fegyergyártót lepleznek le.

Persze, a névteleneknek is van nevük, csak valamilyen oknál nem akarják felfedni. Sem ők, sem a megbízóik.

Főleg, ha olyan érzékeny információk kiszivárogtatásáról van szó, amelyek nem esnek a közérdekű kategóriába, pedig emberek millióinak és tízmillióinak az életét befolyásolják.

Az önzetlenség

A “nételen dokumentumok” között e-mailek, belső feljegyzések, szerződések, fényképek, szállítási ütemtervek és szállítólevelek kerültek elő, amelyek nemcsak a fegyverek típusát, hanem a vásárlók nevét is tartalmazzák.

A szerző amerikai, szaúd-arábiai és más arab (Egyesült Arab Emírségek) kormánytisztviselők és különböző fegyvereskedők úti okmányainak fénymásolataihoz is hozzájutott.

Mindezek a személyek pedig “áldásos és önzetlen tevékenységet” folytattak, hogy három millió szerbiai gyártású aknagránát és rakéta eljusson Szaúd-Arábiába és Jemenbe,és netalán Szíriába.

Ami magyarán azt jelenti, hogy a jemeni polgárháborúban szembenálló felek azokkal a fegyverekkel ölik egymást, amelyeknek egy része a Balkánról származik.

Az ellenségem ellensége

Az Arms Watch szerint

a szerb fegyverekből az Iszlám Államnak is jutott. Természetesen nem közvetlenül, hanem közvetítők által.

A fegyverek sorszámainak alapján az is kideríthető, hogy a szerb fegyverek az Egyesült Államoktól közvetítésével juthattak el az Iszlám Állam jemeni terorristához.

A portál szerint a Pentagon speciálisan kiképzett amerikai katonákat küldött Jemenbe, ahol az Irán által támogatott hutik az Egyesült Államok és az Iszlám Állam közös ellenségének számítanak. (Az amerikaiak és az Iszlám Állam összeborulsásáról lásd a címadó képet!)

Az ellenségem ellensége ugyanis a barátom.

A fegyverkereskedelem

Az amerikaiak korábban is vásároltak Szerbiától fegyvereket azért, hogy a Közel-Keleten eladják.

Sajtójelentések szerint az amerikaiak a szerb Lasta (Fecske) iskolai repülőgépből például 20 darabot vettek, hogy továbbadják az iraki hadseregnek.

A Conflict Armament Research (CAR) néhány évvel ezelőtt arról számolt be, hogy az Iszlám Állam fegyverei 21 országból származnak, és hogy “gyártói tekintetben” ezek között Szerbia az ötödik helyen van Kína, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Oroszország után.

Majdnem kétezer fegyverelemzés során kiderült, hogy a fegyvereket 142 esetben Szerbiában gyártották, 445 esetben Kínában, 338 esetben a Szovjetunióban, 323 esetben az Egyesült Államokban és 154 esetben az Orosz Föderációban.

Az Iszlám Állam által használt és 2010 után gyártott fegyverek estében Szerbia már a negyedik helyen végzett Bulgária, Kína és Törökország után.

A szerb kormány szerint a szerb fegyverek legnagyobb vásárlója az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Kuvait, Izrael és az Afrika déli részén lévő országok.

Visszatérés a kiinduló ponthoz

Az Arms Watch a szerbiai fegyverekről szóló harmadik elemzésében arról számolt be, hogy a szaúdiakkal kötött fegyverkereskedelmi szerződést szerb részről Branko Stefanović, a szerbiai belügyminiszter édesapja tárgyalta le a GIM nevet viselő magánvállalat képviseletében.

A GIM négy szerződést kötött a szaúdi kormánnyal, egyet 2016-ban és hármat 2018-ban. Szaúdi részről a beszállító a Rinad Al Jazira nevet viselő szaúdi és a Virgin-szigeteken bejegyzett Larkmont Holdings volt.

A GIM a Szaúd-Arábiának szállított fegyvereket sokkal alacsonyabb áron szerezte be a valjevói Krušik állami vállalattól, mint a Krušik többi ügyfele, ami valószínűleg nem a féletlen műve.

Az ügy részleteinek további fejtegetésébe terjedelmi okokból most ne menjünk bele, elégedjünk meg azzal, amiből az elején kiindultunk. Ez pedig nem más, mint hogy édesapja “különös szerepvállalása” miatt újabb politikai támadás érte a sezrb belügyminisztert.

A magát gyakran függelennek nevező, de az amerikai kongresszus (NED), a brit nagykövetség a BTD elnevezésű német “Marshall Alap”, a holland nagykövetség, a szerbiai Nyílt Társadalom Alapítvány, az USAID, az Európai Bizottság, vagyis az általunk és még sokak által pénzelt szerb oknyomozó sajtó, az utóbbi időben kimondottan sokat támadja a szerb belügyminisztert.

Szerbiai ellenzéki körökben többen tartják őt Szerbia második legbefolyásosabb személyének. Valószínűleg ezért veszi őt mostanában elő – a közelgő választások előtt – a szerbiai “független média”.

A második helyezés lehet, hogy kicsit túlzás, de Nebojša Stefanović mindenképpen közel van a tűzhöz, amelynél lehet a pecsenyét sütögetni, vagy egy családi vacsorát megszervezni.



Varga Szilveszter

Varga Szilveszter

1989-1991: az Újvidéki Rádió munkatársa, a BBC magyar adásának és a Magyar Rádiónak a tudósítója. 1991-2000: a Magyar Rádió munkatársa, 1993-1996: a Magyar Rádió belgrádi tudósítója. 1997-2005: a Beta Hírügynökség budapesti tudósítója, 2003-2018: a Hír Televízió munkatársa, 2018-tól Aegon Prémium, megtakarítási tanácsadó, privátbankár, 2019-től a BALK főszerkesztője

Mondd el a véleményedet!