VÉR ÉS ECET: Krushë e Madhe, a koszovói savanyúságbirodalom

Utolsó módosítás:

A Nyugat-Balkán elmúlt három évtizedének történelme enyhén szólva is viszontagságos. A térségben előbb megkezdődött Jugoszlávia polgárháborús felbomlása, majd a függetlenné vált volt tagállamok épphogy elkezdték az önálló, békés életet, amikor az ezredfordulón újabb konfliktus ugrasztotta egymásnak a népeket: a koszovói háború. A szerbek és albánok közti nemzetiségi ellentét megszólaltatta a fegyvereket, a szerb Szlobodan Milosevics fegyveresei és az albán UCK közti háborúnak végül a NATO (soraiban az akkor alig egy hete hivatalosan felvett Magyarország) egyesített hadereje fegyveres intervencióval vetett véget.

Ha Koszovóban járunk, először csak az tűnik fel, hogy szemmel látható az újjáépítés. Az utak jók, és mára már alig utal valami arra, hogy húsz évvel ezelőtt itt még háború folyt. Az ország délnyugati részén található Krushë e Madhe település erről rengeteget tudna mesélni. 1999-ben, amikor a szerbek rendszeresen támadták az albán lakosságot, az asszonyok többsége a gyerekekkel a szomszédos Albániába menekült.

A férfiak többsége eltűnt

Amikor visszatértek, csak romokat találtak házaik helyén, az otthon maradt férfiak többsége pedig eltűnt, sokukról a mai napig nem tudni, hol és hogyan vesztették életüket, vagy hová vannak eltemetve. A hivatalos adatok szerint 241-en haltak meg, a falu férfilakosságának jelentős része.

A mészárlás
A szerb rendőri és félkatonai alakulatok 1999. március 25-én és 27-e között mészárlást hajtottak végre Krushë e Vogël és Krushë e Madhe (szerbül Мала Круша és Beликa Кpyшa) településeken, ahol legkevesebb 113, egyes források szerint viszont 243 albán vesztette életét, köztük több gyermek is. A falu lakossága a helyi szerbeket, több mint 50 személyt vádol azzal, hogy részt vettek a mészárlásban. 2017 novemberében egy nemzetközi (titkos) elfogatóparancs alapján letartóztattak egy szerb férfit, aki ellen már vádat is emeltek.(BALK)
A visszatérő asszonyok előtt pedig ott állt a feladat: felnevelni a gyerekeket, újjáépíteni a falut és gondoskodni a jövőről – mindezt férfiak nélkül.

Több éven át keresték az eltűnt férjeket, apákat, míg 2005-ben egyikük, Fahrije Hoti úgy döntött, elég idő telt el ahhoz, hogy inkább saját kezébe vegye a boldogulásukat. A zöldségtermesztő vidék előnyeit kihasználva Fahrije maga köré gyűjtötte családtagjait, és családi receptjeik alapján házi készítésű savanyúságokat, valamint az országszerte népszerű ajvárt kezdték gyártani, hogy fenntartsák magukat.

A magyar szál
Magyarország 2019. májusában kiadta Koszovónak a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűncselekmény és mészárlás fő gyanúsítottját. A kiadatás Abelard Tahiri, koszovói igazságügyi miniszter személyes kérésére történt, miután Tahiri garanciát nyújtott arra, hogy a kiadott személy számára, akit csak M.P. monogrammal jelöltek, biztosítanak minden feltételt az igazságos eljáráshoz. Ez az első alkalom, hogy egy ország bárkit is kiadott a koszovói kormány kérésére. (BALK)

A kezdet nem volt könnyű, a zöldségek termesztésén túl a feldolgozás, a szállítás és az eladás is az asszonyokra maradt. A bevételből eleinte szeretteik felkutatását és minimális szükségleteiket fedezték, az eltűntek fényképeit pedig kitették azokban a boltokban is, ahová eljutottak a termékek.

Az ecetes paradicsom

A kemény munka nem maradt eredmény nélkül. Egyre többen szálltak be a vállalkozásba, ez lehetővé tette, hogy folyamatosan, évente mindig egy kicsivel emelni tudták a termelést. 2010-ben, uniós és amerikai támogatás segítségével már gépeket is tudtak venni, 2014-ben pedig két további falu csatlakozott a projekthez.

A koszovói özvegyek ecetes paradicsoma, az egyik legnépszerűbb termék.

A fejlesztések egyik legnagyobb forrása az Európai Unió, ami Koszovóban különösen nagy figyelmet fordít a kis- és közepes vállalkozások támogatására, és további előnyt jelent, ha nők foglalkoztatásáról vagy export-orientált tevékenységről van szó, ennek pedig az „özvegyek vállalkozása” – ahogy elhíresültek –, teljes mértékben megfelelt.

A férfiak is neki dolgoznak

Az üzemben ma már több mint ötvenen dolgoznak, ezenfelül hat olyan munkacsoport van, ahol a családtagokat is bevonták, és otthon készítik elő a zöldségek feldolgozását. És, bár a falubeliek eleinte kétkedve figyelték elszánt ténykedését, ma már – teszi hozzá Fahrije mosolyogva – férfiak is neki akarnak dolgozni.

Jelenleg Koszovó-szerte kétszáz üzletben lehet hozzájutni több mint negyven termékükhöz, ezzel párhuzamosan pedig a vásárlói kör is kibővült, és a külföldön élő, hazai ízekre vágyó koszovói közösségeknek hála, ma már évi nyolcezer üveg jut ki a svájci, osztrák és svéd piacokra is.

Fahrije Hoti azonban itt nem áll meg, folyamatosan fejleszteni és bővíteni akarja vállalkozását, hogy később gyermekeik vihessék tovább az üzletet. Azok a gyermekek, akiknek taníttatását most ebből a munkából fedezik, és akik a nyári vakáció, egyben a zöldségszezon idején fizetésért dolgoznak a földeken és a feldolgozásban – így ők szintén kapnak egy útravalót és talán némi ösztönzést is arra, hogy az országban maradjanak és ott próbáljanak boldogulni.

Forrás: Mandiner




Mondd el a véleményedet!